Könyvtár- és múzeumpedagógia

A könyvtárak komplex funkciórendszere talán kevéssé ismert a nagyközönség előtt. A lakosság információval való ellátása mellett a tanulás segítése, a közösségek építése, a rekreációs lehetőségek bővítése mind olyan funkciók, amelyek közvetve vagy közvetlenül gazdasági értelemben véve is hasznosnak bizonyulnak.

Könyvünk tárgyalja az információs társadalom fogalmát, az eligazodás nehézségeit, a könyv- és könyvtártörténet legalapvetőbb ismereteit, a dokumentumismeret fontos tudnivalóit.

A nyilvános könyvtárak funkciórendszere a 20-21. század fordulóján különös változáson megy keresztül. A valamikori egyértelmű jelentését az infokommunikációs forradalom soha nem látott mértékben átértelmezte. Már semmi sem az, aminek korábban véltük.

A soproni gyűjteményekben kutató kollégák előadásait (Országos Széchényi Könyvtár, 2003. október 16.) tartalmazó kötetet (2005) folytatva az egri és kecskeméti közgyűjteményekben dolgozó kollégák tanulmányait tesszük közzé jelen kiadványunkban.

A Levéltári kézikönyv a mai magyar levéltártudomány elméleti és gyakorlati eredményeit összegzi. Tankönyvként használható a levéltáros-, a kezelő- és az irattárosképzésben, emellett hasznos ismereteket ad irattárat kialakítani vagy modernizálni óhajtó szervek számára.

A statisztikát fárasztó kötelességünknek tartjuk, megbízhatóságáról és összehasonlíthatóságáról megvan a véleményünk. Mert ugye a könyvtárak mást értenek egy-egy fogalom alatt, mások az adatforrásaik, körülményeik – mindez bizalmatlanságot kelt bennünk, és visszafogottan használjuk az adatokat. Mégis mire jó hát a statisztika, miért van rá szükség?

Megérett a helyzet a hazai könyvtárakban, hogy a könyvtárosok ne csupán a menedzsment szemléletet, technikákat és technológiákat ismerjék, hanem továbblépjenek a minőségmenedzsment alkalmazásának irányába is.

Ha Athén kortársi szemléletű múzeumok és dinamikus jelenkori művészet révén felvállalja mai élő kulturális identitását, akkor a British Museumból visszakövetelt ókori fríz dilemmája is másként jelenik majd meg. Nem az a fő kérdés ugyanis, hol vannak a Lord Elgin által elmozdított márványok, s hogy az antikvitás mai múzeumi pozicionálásából a globális hatalmi versenyben Athén mekkora szeletet tud kihasítani...

Ebben a kö­tet­ben kül­föl­di és hazai szer­zők, a mú­ze­u­mi világ is­mert szak­em­be­rei gyűj­töt­ték össze a mú­ze­u­mi is­me­ret­át­adás­sal, mú­ze­u­mi ta­nu­lás­sal kap­cso­la­tos ta­pasz­ta­lat leg­ja­vát.

A könyv gazdag tartalma, olvasmányos jellege alapján ajánlható azok számára, akik érdeklődnek a múzeumpedagógia iránt.

Ez a kötet a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Szemléletét a tudománytörténet újabb, konstruktivista felfogásmódja határozza meg. Bemutatja azokat a törekvéseket, amelyek folyamatában és eredményeként létrejött Magyarországon a „néprajzi múzeum” mint intézménytípus a maga sajátos helyi változatában.

A könyv bemutatja azokat a kognitív pszichológiai és pedagógiai kutatási eredményeket, amelyek lényegesen hozzájárultak az olvasási képesség jobb megértéséhez.

Kissé leegyszerűsített képlet szerint a határon túli magyarok olvasáskultúrája és nemzettudata egyaránt magasabb szintűnek bizonyult a magyarországinál. Mindkettő feltehetőleg a kisebbségi helyzet identitást erősítő nyomása alatt állt elő.

Válságban az olvasás? Az olvasni tudás: hatalom? Kié a könyvtár? Kinek a dolga? – mármint az olvasás megtanítása, a könyv megszerettetése.

Olvasmány és befogadó találkozásakor mindkét fél próbának van kitéve. Egy „olvasmány-jelölt” szöveg akkor avatódik föl olvasmánynak, amikor olvasója, nézője, hallgatója, olvasóközönsége lesz, az olvasni tudó olvasó-jelölt pedig akkor válik műalkotás olvasójává, amikor elolvas egy művet...

A szentendrei Pest Megyei Könyvtár az Olvasás Évének jegyében pályázatot hirdetett 10-14 éves fiatalok számára. A legkiemelkedőbb alkotásokból szerkesztette össze Nincsevics Klára könyvtáros ezt a kötetet.

Kiadványunkat a magyarországi egyetemeken zajló könyvtárosképzés segédkönyvéül szántuk, de haszonnal forgathatják a rokonszakmák (művelődéstörténet, irodalomtörténet, történelem) oktatói és hallgatói is.