Takács Etel Pedagógiai Alapítvány
A Takács Etel Pedagógiai Alapítvány kuratóriuma 2015-ben kiadványsorozatot indított azzal a céllal, hogy értékes doktori disszertációkat és szakdolgozatokat hozzáférhetővé tegyen a szélesebb szakmai közösség, illetve az érdeklődő olvasók számára. A megjelentetésre ajánlott értekezések – tisztelegve az alapítvány névadója előtt, akit munkássága két szakterülethez kötött – a nevelés-, illetve a nyelvtudomány területéhez kapcsolódnak. Publikált változatuk (esetleges vitatható részleteikkel, tévedéseikkel együtt) lényegében megegyezik a tudományos fokozathoz vagy egyetemi diplomához vezető értékelési folyamatban szereplő dolgozattal. Minőségüket a doktori iskolák, a képzőhelyek szakemberei fémjelzik. A TEPA reméli, hogy kezdeményezésével hozzájárul a szakmai diskurzusok élénkítéséhez, új kutatógenerációk megismertetéséhez.
A szerző a korai kétnyelvű fejlesztést támogató pedagóguskompetenciákkal és pedagógusképzéssel foglalkozik. Munkájában – nemzetközi és hazai kutatásokra támaszkodva – evidenciának tekinti a kora gyermekkorban kezdett idegennyelv-tanulás hatékonyságát, a pedagógusok meghatározó szerepét a tanulási-tanítási folyamat sikerében. Ugyanakkor a kétnyelvű programokban részt vevő pedagógusok és pedagógusjelöltek kompetenciái, nézetei, motivációik, szükségleteik és feladataik a kevéssé kutatott területek közé tartoznak, lényegében feltáratlanok.
A szerző a mentális lexikont, az emberi agy „szótárának” összetételét vizsgálta. Kísérletet tett a 14-16-18 évesek anyanyelv-elsajátítása gyermeknyelviből felnőttnyelvivé alakulásának behatóbb megismerésére. A kísérletsorozat nem titkolt szándéka többek között az volt, hogy a tizenévesek mentális lexikonáról napjainkig feltárt ismeretekkel tágítsa és kiegészítse a vonatkozó magyar szakirodalmat.
A szerző munkájának célja az, hogy a központi idegrendszeri mozgássérült emberek megmutathassák művészeti, azon belül is a színművészetben kibontakozó tehetségüket, s ezáltal hozzájáruljon kulturális integrációjukhoz. Nem kevésbé célja olyan légkör kialakítása is, amelyben természetessé válik a fogyatékossággal élők együttműködése ép társaikkal különböző művészeti ágazatokban. Vizsgálta a színjátszás beillesztésének lehetőségeit a konduktív pedagógia strukturált, egymásra épülő rendszerébe; a színjátszó szakkör céljainak megvalósíthatóságát egy olyan iskolában, ahol halmozottan sérült és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak; illetve hogy a mozgássérült gyermekek tevékenységük révén miként képesek művészeti (és erkölcsi) élményt nyújtani a társadalom ép tagjainak.
Wittner Rita lényegében egy sikeres pedagógiai folyamat átvilágításán keresztül mutatja be az integráció, jelesül egy autista gyerek sikeres óvodai integrációjának feltételeit, módszereit.
Domonkos Katalin doktori disszertációjában az iskolai zaklatás online változatát vizsgálja azzal a céllal, hogy a köznapi tapasztalatoknál mélyebben megismerve a jelenséget, pedagógusként segítséget tudjon ajánlani a zaklatás elkerüléséhez, adott esetben feldolgozásához. Könyve egyfelől továbbépíthető kutatási eredményeket, másfelől a megelőzésre vonatkozó praktikus tanácsokat tartalmaz. Ezért ajánljuk olvasásra kutatóknak, szülőknek és tanítóknak, tanároknak egyaránt.
Szántó Anna egy fontos, de talán kevésbé vizsgált aspektusból közelít tárgyához: a beszédpercepció kérdéskörén belül elsősorban a hallott szöveg észlelésének, értésének komplex folyamatát kutatta, fejlesztési javaslatai erre vonatkoznak. Vizsgálatait óvodás és kisiskolás gyermekcsoportokban végezte, a kipróbált fejlesztési eljárások a gyakorlatban közvetlenül is felhasználhatók.
Pajorné Kugelbauer Ida értekezése sokoldalúan mutatja be a reformpedagógiai ihletésű Waldorf-iskola vizuális nevelési koncepcióját s egyik legrégebbi hazai reprezentánsának, a Budapesten működő Pesthidegkúti Waldorf Iskolának a gyakorlatát. Munkáját ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének belelátni egy 21. századi Waldorf-iskola valóságába, illetve azoknak, akiket érdekel egy nehezen operacionalizálható pedagógiai probléma szakszerű kutatási folyamata.