Művészetpszichológia
A művészet lényegét – így a művészetekkel való foglalkozás mikéntjét – nem lehet az alkotótól és a befogadótól/nézőtől függetlenül/függetlenítve meghatározni. A művészetpszichológia egy interdiszciplináris, vagyis több tudományt érintő terület, mely az észlelést, megismerést, a művészet jellegzetes stílusjegyeit és az alkotást/művet tanulmányozza. A műalkotást létrehozzák, annak funkciója van („használják”) – az egyént/alkotót, nézőt tehát vizsgálni kell, mert jelen van a műben, az alkotói tevékenységben. Ennek a ténynek a figyelembevételével több módszer is megszületett. Ezek egyike a művészetpszichológia. Lényege, hogy az alkotói és befogadói/átélési folyamatot analizálja – azaz a mű készítésének és a műélvezetnek a pszichológiai alapjait, törvényeit vizsgálja. Elhatárolva a művészetpszichológiát a többi művészettörténeti módszertől, azt látjuk, hogy míg azok a művekre helyezik a hangsúlyt, a művészetpszichológia a viselkedés, az élmény, a belső feltételek tanulmányozására összpontosít – azaz a művészi teljesítmény létrehozását és befogadását, felfogását befolyásoló pszichikai mechanizmusok feltárására törekszik.
A dinamikus rajzvizsgálat jelen kiadásában a grafikus jelenségtan és a kórképek továbbfejlesztett feldolgozottsága mellett egy új, harmadik részben a gyakorlati alkalmazás, a kreativitás, a művészetterápia, a rehabilitáció, a humor és graffiti kérdései kerülnek megbeszélésre. A mű 65 évi munka eredménye, s egy nagy gyűjteményen alapul. A gazdag képanyag, a táblázatok és a számos illusztrált eset nem csupán egy széleskörű vizuális területet mutat be, melyet haszonnal tanulmányozhat pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, terapeuta, szociális szakember, de élvezettel olvashatják a könyvet mindazok, akik a képi világ pszichopatológiájával kívánnak megismerkedni.
Az invenció kifejezése köré írt elméleti diskurzus a görög mitológiából ismert múzsák leleményétől ível a filozófiatörténetben kijelölhető „feltalálásokon” át a nyelvi ősperformatívumok kérdéséig, valamint a szubjektum belső világában (a psychében) kitapogatható újító vágyaktól a társadalmi képzelőerőben született újításokig. A kötetben kibomló filozófiai-művészeti narratíva az invenció problémáját egyszerre tudja filológiailag alaposan és pontosan körbejárni, a művészeti képzelőerőt mozgósítva pedig kiszélesíteni az értelmezési mezőket.
Az első firkáktól a 12–14 éves kiskamaszok hagyományos és digitális műveiig követi nyomon a szerző a képi nyelv formálódását, hazai és nemzetközi kutatások és a rajzpedagógiában eltöltött négy évtized tapasztalatai alapján. A kötetben számos művészeti projektről olvashatunk, amelyek képek, szobrok, építmények alkotásában és megértésében segítik a fiatalokat. A szerző a pedagógiai programok értékeléséhez is ad eszközöket, a képességkutatás eredményeivel támogatva a fejlesztést.
A járvány témája félelmetes, még az orvoslással foglalkozókat is elrémíti: „a döbbent félsz remegővé tette a gyógytudományt is”. A járványos betegségek brutalitását a művészetek próbálják emberléptékűvé, leírhatóvá és ábrázolhatóvá tenni.
Vass Zoltán könyve a projektív rajzok pszichológiai értelmezéséről szól. Tankönyv és kézikönyv egyben: átfogó, teljes képet ad a területről, elsősorban annak, aki el akarja sajátítani, meg akarja tanulni. Ugyanakkor élvezettel forgathatja a könyv lapjait az is, aki csak meg akar ismerkedni ezzel a képi világgal.
Jung ezúttal nem a gyakorlatról, a gyógyításról ír, hanem Paracelsus, Freud, a Ji Csinget németre fordító Richard Wilhelm, Joyce és Picasso kapcsán gondolkodik az archetipikus struktúrákból előáramló tudományos és művészi kreativitásról, a „szellem-archetípus” dinamikájáról.
Ebben a könyvben 20 kiemelkedően tehetséges brit fiatal olykor drámai életútját követjük végig, a kezdeti reményektől a felnőtt valóságig. Írója egy díjnyertes pszichológus, aki 35 éven át követte 210 rendkívül tehetséges gyerek életének fordulatait.
A kötet pszichoanalízis és film(tudomány) kapcsolatába nyújt betekintést elsősorban hazai, a mélylélektan iránt érdeklődő filmalkotók, filmelméleti szakemberek és a filmművészetben jártas pszichoanalitikusok tanulmányain keresztül. A két szakterület találkozása lehetővé teszi a tudatos filmes koncepciók mögötti tudattalan dinamikák és üzenetek feltárását, valamint olyan a filmművészetben megjelenő és a kulturális mitológia részét képező témák pszichoanalitikus felderítését, mint szexualitás és agresszió, (ön)reflexió, titok, a másikhoz (az idegenhez) való viszonyunk vagy a trauma.
A Katarzisz Komplex Művészetterápia módszere valami olyat nyújt ebben az elidegenedő, rohanó világban, amire mindnyájunknak szüksége van: az elcsendesedést, elmélyedést, oldódást és kötést.
A kötet írásai olyan határhelyzetet vizsgálnak, mint a trauma, a beteglét vagy az őrület tapasztalata. Annak járunk utána, hogyan ábrázolják a filmesek a lélektan „szürke zónáiban” bolyongó szereplőiket. Hogyan lehet megmutatni az őrület, az énvesztés vagy a koncentrációs tábor „valóságát”?
Joseph Moreno ebben a könyvében sikeresen integrálja a zeneterápiát és a pszichodrámát. Mélyrehatóan elemzi a zene lehetséges szerepét a pszichodrámában, magában a játékban és a dráma hatásmechanizmusában. A szerző a pszichodráma atyjának, a világszerte ismert Jacob Levy Morenonak az unokaöccse.
A pszichiáter szerző legújabb könyve Dosztojevszkij életútját és regényhőseit elemzi pszichiátriai szempontból. Dosztojevszkijt a lélek anatómusának nevezték, de inkább a lélek kórboncnokának, patológusának tekintenénk ugyanis műveiben számos pszichopatológai tünet és kórkép beazonosítható.
A könyv célja, hogy mindenki számára tisztázza, érthetőbbé és kézzelfoghatóbbá tegye a művészetterápia műfaját. A művészetterápia alkotást és egy nyomon követhető élményfolyamatot kínál, melyből megismerhetők a lelki állapotok lenyomatai.
Hogy a kreativitás több, mint amit például a klasszikus pszichoanalízis tulajdonított neki (vágyak szublimációja, magas színvonalú elhárítás vagy „öngyógyítás”), arra Freud egyik legközelebbi tanítványa, az egzisztenciális megközelítés egyik megalapítója, Otto Rank mutatott rá először, amikor így fogalmazott: „A kreativitás ugyanúgy ott van a művészi produkció gyökereinél, mint az élet megtapasztalásánál.”
„Amíg a hétköznapi ember a viccet zavar, kínos helyzet áthidalására alkalmazhatja, addig a »profi« humoristák, komikusok, bohócok (...) nevettetése mögött könny, fájdalom, depresszió húzódik. A történelem lapjain szomorú bohócokról olvashatunk. »Kacagj, Bajazzo…« – hangzik a bohóc tragédiájáról az ária. Ugyancsak egy bohóc tragédiája a Rigoletto, amely Viktor Hugo A király mulat című művéből keletkezett. Fellini öreg bohócokról készült filmje csupa szomorú nyugdíjas emberről szól, s a fő jelenet egy bohóctemetést mutat be.”
Kreativitás – milyen sokat halljuk manapság ezt a kifejezést, és azt hisszük, hogy értjük ágát-bogát. Az élet valamennyi területén szükség van rá: a munkában, a művészetben, a kutatásban, de még a háztartásban is.
A Hermann Imre életművét felvonultató sorozat ötödik részében azok a munkák olvashatók, amelyek a tehetséggel és az alkotással foglalkoznak, és döntő többségükben mindeddig csak külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg.
A könyv huszonhárom híres emberről szól, akik pszichés tüneteik ellenére vagy éppen ezek hatására alkottak maradandót. A szerző ismert alkotószemélyiségek életvezetésén keresztül mutatja be, hogyan gondolkodik egy pszichiáter, hogyan diagnosztizál, hogyan értelmez egy-egy életeseményt vagy tünetet.
Bordács Andrea kortárs művészettel foglalkozó szakember, akinek többek között az egyik kutatási területe a nőművészet. A tanulmánykötet azon tanulmányaiból válogat, melyek ezt a női nézőpontot vizsgálják. A kötet bevezetőjében definiálja, kiket is nevezünk nőművészeknek, mennyiben mások, mint a női művészek, majd áttekintést kapunk a női alkotók, de különösen a nőművészek különböző nemzedékeiről, melyiknek melyek voltak a céljai.
Ebben az egyedülálló kötetben egy női táncterápiás csoport önismereti munkájába pillanthatunk be, amely során hat nő osztja meg egymással nehézségeit, testi változásaival kapcsolatos bizonytalanságait, miközben fókuszba kerülnek párkapcsolati kérdések, a szexualitás, a női ciklus témái is.
Dr. Bakó Tihamér sokszínű szakmai munkásságának egyik meghatározó szegmense a pszichodráma-terapeuta és -szupervízorként végzett csoportvezetői és a Budapesti Rögtönzések Színházának alapítótagjaként folytatott rögtönzői-színészi-alkotói tevékenysége.