C. G. Jung összegyűjtött munkái
A 21 kötetesre tervezett életműsorozat lényegében Jung valamennyi fontos munkáját eredeti formájában tartalmazza. Izgalmas szellemi kalandot kínál: a lélektan tudományában való elmélyedést, egy nagyformátumú egyéniség megismerését, s remélhetően ezeken keresztül az olvasók gondolkodásmódjának kiszélesedését, önismeretének bővülését. Ezek a kötetek mind önállóan, mind egymással összefüggésben izgalmas olvasmányoknak ígérkeznek.
Jung ezúttal nem a gyakorlatról, a gyógyításról ír, hanem Paracelsus, Freud, a Ji Csinget németre fordító Richard Wilhelm, Joyce és Picasso kapcsán gondolkodik az archetipikus struktúrákból előáramló tudományos és művészi kreativitásról, a „szellem-archetípus” dinamikájáról.
Az életműsorozat 18. kötetét Jung korábban még németül is nehezen hozzáférhető írásai alkotják, amelyek olyan témákat érintenek, melyekkel tudományos alapossággal is foglalkozott.
A tudattalan dinamikája túlnyomórészt olyan írásokat tartalmaz, amelyek Jung alapvető felismeréseit és lényeges munkahipotéziseit mutatják be. Hat tanulmány foglalkozik a szerző egyik fontos művével, a Wandlungen und Symbole der Libido-val szemben megfogalmazott ellenvetésekkel, illetve dokumentálják a libidóelméletét, amelynek kidolgozását 1912-ben kezdte meg, de csak 1928-ban zárta le.
Az életműsorozat jelen kötetében – két hosszabb esszé mellett – a szerző rövidebb terjedelmű tanulmányai szerepelnek, köztük olyan jelentős és sokat vitatott írásai, mint A tudattalanról, a Wotan és A katasztrófa után. A tanulmányok az egyes embernek a társadalomhoz fűződő kapcsolatát, illetve az ebből fakadó pszichológiai problémákat tárgyalják.
Jung munkásságának központi témája az archetípusok vizsgálata. Életműsorozatának két kötetből álló, 9. része e témáról szóló tanulmányokat tartalmaz: az I. kötet, Az archetípusok és a kollektív tudattalan a rövidebb esszéket gyűjtötte egybe, míg az Aión kifejezetten a Selbst („mély-én”) archetípusával foglalkozik, különös tekintettel ennek vallástörténeti vonatkozásaira.
Az archetípusok és a kollektív tudattalan C. G. Jung analitikus felfogásának központi fogalmai. Jelen kötet olyan munkákból áll, amelyek 1933 és 1955 között keletkeztek, és a címként szolgáló két fogalmat körvonalazzák, dolgozzák ki.
A C. G. Jung Összegyűjtött Munkái sorozat ötödik kötete a szerző egyik legfontosabb és legúttörőbb írását tartalmazza annak teljes és végleges formájában. Az első változat még 1911-ben jelent meg, és azt Jung többször is átdolgozta: számos új bekezdést toldott be – másfelől viszont egész oldalakat is törölt –, módosításokat eszközölt és kiegészítéseket írt szinte mindegyik bekezdéshez.
A magyar nyelven eddig még nem publikált kötet Jung munkásságának hazánkban alig ismert oldalát mutatja be. A kilenc írás elsősorban a tudattalan és a skizofrénia (akkori elnevezéssel: dementia praecox) viszonyát tárgyalja. Központi témájuk a szerző azon meggyőződése, hogy a skizofrén betegek kezelésében döntő fontosságú a pszichológiai aspektus.
A kötet Jung 1906 és 1916 között született főbb műveit tartalmazza Freudról és a pszichoanalízisről. Aki ismeri Jung műveit, megállapíthatja, hogy gyakran történik bennük utalás Freud nézeteire vagy elméleteire: a szerző érdeklődését a századelőtől egészen élete végéig lekötötte ezek kommentálása.
A Két írás az analitikus pszichológiáról alapvető fontosságú mű, melyet az egyik legjobb bevezető olvasmánynak tartanak Jung munkásságához, és egyaránt ajánlott jungiánus és nem jungiánus olvasóink számára.
A szerző egyik legismertebb munkája a Lélektani típusok, amely eddig csak kivonatosan jelent meg magyar nyelven. Jung ebben az alapművében a lélek bizonyos tipikus struktúráit és működési módjait mutatja be, hogy segítse önmagunk és embertársaink megértését.
A Pszichológia és alkímia egy elfeledett tudományág újraértékelésének alapműve, amelyben Jung egyik páciense álomciklusát felhasználva mutatja be, hogy az alkimisták által használt szimbólumok miként jelennek meg a pszichében.