Yalom, Irvin D.
Irvin David Yalom (Washington, 1931 június 31.), a Stanford Egyetem pszichiátria emeritus professzora, szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek szerzője, orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként született, és az amerikai főváros egyik legszegényebb, bűnözőkkel teli negyedében nőtt fel. Pszichológusi diplomát 1952-ben, a George Washington Egyetemen, orvosit 1956-ban a Bostoni Egyetemen szerzett, később pszichiáter, a Stanford Egyetem professzora, majd Amerika egyik legelismertebb pszichoanalitikusa lett. Első könyve, a gyakorló terapeuták számára írt, A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata (1970) 12 nyelven, mintegy 700 ezer példányban jelent meg. Másik fontos szakmai alapkönyve az Egzisztenciális pszichoterápia (1980). Könyvei a pszichoterápia szakirodalmának alapművei közé tartoznak, ugyanakkor Yalom világos nyelvezete és élményszámba menő stílusa révén a laikusok körében is nagy népszerűségre tettek szert.
Irvin D. Yalom A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata című munkája jó ideje a szakterület alapvető tankönyve, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású pszchiátriai tárgyú műve. Az ötödik, bővített kiadás Dr. Molyn Leszcz közreműködésével jött létre. A csoportterápia területén jelenleg ez az informatív, egyszerre tudományos és olvasmányos új kiadás a legfrissebb, legátfogóbb munka.
Irvin D. Yalom, az emberi lélek feltárásának mestere, a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, akinek hitvallása, hogy a terapeutának a pácienssel együtt kell fejlődnie és változnia, fenekestül felfordítja elképzeléseinket a páciens-terapeuta viszonyról.
Irvin D. Yalom a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző ún. tanító regénye, A Schopenhauer-terápia eddig több mint 15 nyelven jelent meg.
Irvin D. Yalom A Spinoza-probléma lapjain valóságot és képzeletet gyúr egybe felejthetetlen lélektani-bölcseleti regénnyé. A filozófiai kérdések iránt mélyen érdeklődő pszichiáter párhuzamosan mutatja be Baruch Spinoza 17. századi holland gondolkodó életét, filozófiáját és hatását Alfred Rosenbergre, arra a nemzetiszocialista ideológusra, akinek speciális alakulatát a második világháború alatt a titokzatos „Spinoza-probléma” kivizsgálására vetették be.
Irvin D. Yalom negyvenöt évnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Végre megérkezett Magyarországra – Freud pszichoanalízise és Adler individuálpszichológiája után – a harmadik bécsi nagy pszichoterápiás irányzat, a Viktor Frankl alapította egzisztencia-analízis modern változata, a Stanford Egyetem pszichiátria professzora, Irvin D. Yalom tolmácsolásában.
Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről.
A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páciensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alapvető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges?
Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.
A pszichoterápia szempontjából négy kiemelkedő bizonyosság létezik: a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlensége; a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magánya; és végül az a tény, hogy az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme...
A szerző eddigi írásaihoz képest végtelenül (ön)ironikus hangvételű regény a pszichiáterek becsaphatóságát mutatja be, vagyis azt, hogy a pszichiáterek valójában egyáltalán nem jó emberismerők...
Irvin D. Yalom ezúttal a saját életét veszi górcső alá, önmagát vizsgálja a terapeuta szemével. Mélyére néz azoknak az emberi kapcsolatoknak, amelyek hozzájárultak személyes és szakmai fejlődéséhez, beavat világszerte sikeres könyvei, például a Szerelemhóhér, az Amikor Nietzsche sírt vagy A Schopenhauer-terápia keletkezési körülményeibe. Bepillantást nyerhetünk terápiás és írói munkamódszerébe, s közben családja történetét is megismerjük.