Szociálpszichológia
A Pszichológiai Tanulmányok e kötete a szociálpszichológiai kutatások nyolcvanas és kilencvenes években uralkodó témájával, a sztereotípiák vizsgálatával foglalkozik.
Ez a könyv, ami egy rendszerszemléletű családterapeuta narratív interjúin alapszik, a remény ígéretét hordozza egy nehéz témában. A bántalmazó papok történeteiből alkotott modell segítségével a szerző komplex módon elemzi a Katolikus Egyházon belüli gyermekbántalmazás jelenségét, kitágítva ennek a megrendítő témának az értelmezési kereteit.
A kötet a javítóintézet világát mutatja be, azt, hogy mi is a legfőbb funkciója ennek az intézménynek, milyen pedagógiai szemléletmódban dolgoznak a kollégák, megismerhetjük az itt tevékenykedő pedagógusok munkáját, véleményét a fiatalkori bűnelkövetésről, illetve az itt folyó művészetterápiai munkáról is képet kaphatunk.
Ez az úttörőnek tekinthető sokszínű, szakmai nézetkülönbségeket is sejttető áttekintés az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának többéves munkáját tükrözi, és azt célozza, hogy mondanivalója hasznosítható legyen a két tudományterület művelői számára és az oktatásban is.
A kötetben szereplő tanulmányokat a Debreceni Egyetem Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszékének 9 munkatársa készítette. Vizsgálatuk középpontjában az egyén, illetve egyén és társadalom átalakuló kapcsolati rendszere áll.
A kollektív áldozatiság lélektanával foglalkozó kutatások viszonylag későn kerültek be az empirikus szociálpszichológia főáramába. A kollektív áldozatiság azt jelenti, hogy ha egy csoport a sorozatos, más csoportoktól elszenvedett, igazságtalannak vélt sérelmek nyomán tartósan azonosul az áldozat szerepkörrel, akkor ez az áldozat élmény mélyen beágyazódik a kultúrába, általános világszemléletként meghatározza a csoporttagok további csoportközi tapasztalataihoz való viszonyulását és tovább adódik a kollektív emlékezeti reprezentációkban a következő generációknak is.
A kötet a közvetlen emberi kommunikáció témáját négy megközelítésből tárgyalja.
Ez a kötet klinikai pszichológiai jellegű, de nem csak szakembereknek íródott. Nagyon sajátos dolgokkal foglalkozunk itt, de amelyek elengedhetetlenek a maffia lélektanának megértéséhez: identitás, család, kultúra, interperszonális kapcsolatok, átélt élmények, pszichopatológia.
Csepeli György könyve a mindennapi antiszemitizmusról szól, amelyet meg kellett írnia, mivel a hallgatás is szólás lett volna. El kellett mondania, milyennek tartja ezt a világot, mit helyesel, s mit vet el benne. Az antiszemitizmusban felbonthatatlanul együtt gomolyog vallás, művelődés, politika, gazdaság, társadalmi struktúra, ész és szenvedély. Mindig ugyanúgy, és mindig másképpen.
„A megismeréstudomány kritikus mozzanata a megismerés megértésének keresése, legyen az valóságos vagy elvont, emberi vagy gépi. A cél az értelmes kognitív viselkedés megértése. Reményünk az, hogy mindez elvezet az emberi értelem, a tanítás és tanulás, az értelmi képességek jobb megértéséhez.” (Donald Norman)
A tanulmánykötetben a Debreceni Egyetem Szociál- és Munkapszichológiai Tanszékének munkatársai és hallgatói a pszichológiailag megközelíthető, a mentális egészséget és egészségmagatartást befolyásoló tényezőket vizsgálják.
A kötetben Luhmann öt írását olvashatjuk, melyeket az említett téma, a modernség modernség általi megfigyelésének lehetősége kapcsol össze.
A szerző célja, hogy olyan gyakorlati munkapszichológiai útmutatásokat adjon a humán tényezőkkel foglalkozó szakemberek számára, amelyek alkalmazásával – optimális feltételrendszer, eredményes vezetés és megfelelő érdekeltségű dolgozók révén – a munkaszervezet hatékonysága jelentősen nő.
A könyv egyszerre fontos neveléstörténeti forrás, gazdag szociográfia és finom szociálpszichológiai munka.
Ez a könyv nem tankönyv és nem is a szó szoros értelmében vett szakkönyv – más, és sok szempontból több annál, mert a tények, és vizsgálómódszerek ismertetésén túl el is gondolkodtat. A szociálpszichológia ugyanis mindannyiunkról szól, betegekről és egészségesekről egyaránt...
Ahhoz képest, mennyire fejlett a hazai pszichodráma terápiás aktivitása és képzési rendszere, meglepő, hogy Blatner művéig várnunk kellett egy átfogó, részletes tankönyv megjelenésére. Ez a könyv elsősorban a terapeutáknak szól, ám hasznos mindenkinek, aki szeretne közelebb kerülni a pszichodráma alapjaihoz.
A személyleírással érintett valamennyi tudomány- és szakterület képviselőiből alakult Alfonz Személyleírási Rendszer Fejlesztési Munkacsoport többéves kutató és kidolgozó munkájának eredményeként született ez a maga nemében egyedülálló, interdiszciplináris mű.
A könyv a szervezetekkel foglalkozó legfrissebb szociológiai és szociálpszichológiai irodalomra támaszkodva, kiegyensúlyozott képet kíván adni a szervezetekről, megadva a szervezetnek is és az embernek is a magáét. Célja elsősorban a gyakorlati életbe kikerülő szakemberek, vezetők, humánpolitikusok, szervezetfejlesztők felkészülésének segítése.
A kötet szociálpszichológiai tanulmányok gyűjteménye, melyeket Hunyady György 1999 és 2006 között írt. Tanulmányfüzért közöl a kognitív szociálpszichológia történetéről, melyet a szerző által szerkesztett könyvsorozatok gazdagon dokumentáltak.
A pragmatika alapvető kérdése, hogy emberi tudásunk hogyan irányítja a nyelv használatát. Ez a könyv bevezetést nyújt a pragmatikával most ismerkedőknek, ugyanakkor határozott tudományos állásfoglalást közvetít.
A kötet a társas én olyan új, kiterjesztett felfogását mutatja be, amely nemcsak a társas motiváció és a társas megismerés kutatásának legújabb eredményeiből merít, hanem összefüggéseket is felmutat ezen folyamatok és a magasabb szintű, személyközi és csoportközi változók közt.