Szociálpszichológia
Irvin D. Yalom A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata című munkája jó ideje a szakterület alapvető tankönyve, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású pszchiátriai tárgyú műve. Az ötödik, bővített kiadás Dr. Molyn Leszcz közreműködésével jött létre. A csoportterápia területén jelenleg ez az informatív, egyszerre tudományos és olvasmányos új kiadás a legfrissebb, legátfogóbb munka.
Ez a könyv, ami egy rendszerszemléletű családterapeuta narratív interjúin alapszik, a remény ígéretét hordozza egy nehéz témában. A bántalmazó papok történeteiből alkotott modell segítségével a szerző komplex módon elemzi a Katolikus Egyházon belüli gyermekbántalmazás jelenségét, kitágítva ennek a megrendítő témának az értelmezési kereteit.
A kötet a javítóintézet világát mutatja be, azt, hogy mi is a legfőbb funkciója ennek az intézménynek, milyen pedagógiai szemléletmódban dolgoznak a kollégák, megismerhetjük az itt tevékenykedő pedagógusok munkáját, véleményét a fiatalkori bűnelkövetésről, illetve az itt folyó művészetterápiai munkáról is képet kaphatunk.
Ez az úttörőnek tekinthető sokszínű, szakmai nézetkülönbségeket is sejttető áttekintés az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának többéves munkáját tükrözi, és azt célozza, hogy mondanivalója hasznosítható legyen a két tudományterület művelői számára és az oktatásban is.
A kötetben szereplő tanulmányokat a Debreceni Egyetem Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszékének 9 munkatársa készítette. Vizsgálatuk középpontjában az egyén, illetve egyén és társadalom átalakuló kapcsolati rendszere áll.
A kollektív áldozatiság lélektanával foglalkozó kutatások viszonylag későn kerültek be az empirikus szociálpszichológia főáramába. A kollektív áldozatiság azt jelenti, hogy ha egy csoport a sorozatos, más csoportoktól elszenvedett, igazságtalannak vélt sérelmek nyomán tartósan azonosul az áldozat szerepkörrel, akkor ez az áldozat élmény mélyen beágyazódik a kultúrába, általános világszemléletként meghatározza a csoporttagok további csoportközi tapasztalataihoz való viszonyulását és tovább adódik a kollektív emlékezeti reprezentációkban a következő generációknak is.
A kötet a közvetlen emberi kommunikáció témáját négy megközelítésből tárgyalja.
Ez a kötet klinikai pszichológiai jellegű, de nem csak szakembereknek íródott. Nagyon sajátos dolgokkal foglalkozunk itt, de amelyek elengedhetetlenek a maffia lélektanának megértéséhez: identitás, család, kultúra, interperszonális kapcsolatok, átélt élmények, pszichopatológia.
Csepeli György könyve a mindennapi antiszemitizmusról szól, amelyet meg kellett írnia, mivel a hallgatás is szólás lett volna. El kellett mondania, milyennek tartja ezt a világot, mit helyesel, s mit vet el benne. Az antiszemitizmusban felbonthatatlanul együtt gomolyog vallás, művelődés, politika, gazdaság, társadalmi struktúra, ész és szenvedély. Mindig ugyanúgy, és mindig másképpen.
„A megismeréstudomány kritikus mozzanata a megismerés megértésének keresése, legyen az valóságos vagy elvont, emberi vagy gépi. A cél az értelmes kognitív viselkedés megértése. Reményünk az, hogy mindez elvezet az emberi értelem, a tanítás és tanulás, az értelmi képességek jobb megértéséhez.” (Donald Norman)
A tanulmánykötetben a Debreceni Egyetem Szociál- és Munkapszichológiai Tanszékének munkatársai és hallgatói a pszichológiailag megközelíthető, a mentális egészséget és egészségmagatartást befolyásoló tényezőket vizsgálják.
A kötetben Luhmann öt írását olvashatjuk, melyeket az említett téma, a modernség modernség általi megfigyelésének lehetősége kapcsol össze.
Nagyon sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet.
A könyv egyszerre fontos neveléstörténeti forrás, gazdag szociográfia és finom szociálpszichológiai munka.
Ez a könyv nem tankönyv és nem is a szó szoros értelmében vett szakkönyv – más, és sok szempontból több annál, mert a tények, és vizsgálómódszerek ismertetésén túl el is gondolkodtat. A szociálpszichológia ugyanis mindannyiunkról szól, betegekről és egészségesekről egyaránt...
Ahhoz képest, mennyire fejlett a hazai pszichodráma terápiás aktivitása és képzési rendszere, meglepő, hogy Blatner művéig várnunk kellett egy átfogó, részletes tankönyv megjelenésére. Ez a könyv elsősorban a terapeutáknak szól, ám hasznos mindenkinek, aki szeretne közelebb kerülni a pszichodráma alapjaihoz.
A könyv középpontjában a krónikus betegséggel élők testi, lelki és szociális támogatásának kérdései állnak. Fejezetei foglalkoznak a társas támasz szerepével, a rehabilitációt és életminőséget befolyásoló pszichológiai tényezőkkel, a komplex rehabilitáció elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a társadalmi integráció és esélyegyenlőség lehetőségeivel, valamint a fogyatékosok ellátását és életminőségét segítő gyakorlatias feladatokkal.
A személyleírással érintett valamennyi tudomány- és szakterület képviselőiből alakult Alfonz Személyleírási Rendszer Fejlesztési Munkacsoport többéves kutató és kidolgozó munkájának eredményeként született ez a maga nemében egyedülálló, interdiszciplináris mű.
A könyv a szervezetekkel foglalkozó legfrissebb szociológiai és szociálpszichológiai irodalomra támaszkodva, kiegyensúlyozott képet kíván adni a szervezetekről, megadva a szervezetnek is és az embernek is a magáét. Célja elsősorban a gyakorlati életbe kikerülő szakemberek, vezetők, humánpolitikusok, szervezetfejlesztők felkészülésének segítése.
A kötet a társas én olyan új, kiterjesztett felfogását mutatja be, amely nemcsak a társas motiváció és a társas megismerés kutatásának legújabb eredményeiből merít, hanem összefüggéseket is felmutat ezen folyamatok és a magasabb szintű, személyközi és csoportközi változók közt.
Közhely, hogy minden nap számos különböző társas helyzetben kell szerepelnünk, „viselkednünk”: a családban, a munkahelyen, a volán mögött vagy a metrón, a liftben, az óvodában vagy az iskolában, baráti körben, a kocsmában. Az is közhely, hogy mindezekben a helyzetekben bonyolult emberi viszonyok sűrű szövevénye vesz körül bennünket. Sejtjük, hogy e helyzeteknek megvannak a maguk, jobbára rejtett, nyíltan nem megfogalmazott érintkezési „játékszabályai”, normái.