Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Rejtelmek

Paraméterek

Szerző Zsurzs Katalin
Cím Rejtelmek
Alcím Irodalmi műsor József Attila verseiből, prózai írásaiból, levelezéséből
Kiadó Krónika Nova Kiadó
Kiadás éve 2005
Terjedelem 80 oldal
Formátum A/5, ragasztókötött
ISBN 963 9423 59 9
Ár:
980 Ft
686 Ft
Kedvezmény: 30%

A kötet irodalmi összeállítás középiskolásoknak József Attila verseiből, prózai írásaiból, tanulmányaiból, az általa és a neki írott levelekből, tíz hangra.

Leírás

Zsurzs Kati előszavából:
 
Színész vagyok, a könyvekkel és a versekkel igen bensőséges a viszonyom. A betű, az írott szó tiszteletét és imádatát a nővéremnek köszönhetem. Különös szenvedélyt kaptam tőle: a versek birtoklásának vágyát. Hogy a verseket meg kell tanulni. Ajándékozott nekem egy füzetet, ebbe írtam a megtanult verseket. Azóta tudom, hogy a rendszeres és pontos szövegtanulás munkára serkenti az agyat, amely így egyre több információt egyre gyorsabban képes rögzíteni. De ehhez képest mi az a gyönyörűség, amelyet a versek nyújtanak nekünk, olvasóknak! Érezzük és megéljük a szenvedélyeket, a konfliktusokat, szeretünk, gyűlölünk, vágyódunk, álmodozunk, örülünk és kétségbeesünk, gyászolunk, de nem találjuk meg azokat a szavakat, amelyek mindezt maradéktalanul kifejezik. És egyszer csak kezünkbe kerül egy vers, és mintha mi írtuk volna: pontosan, sőt szebben, szellemesebben visszaadja érzéseinket, és még az is feltárul benne, amit mi a lelkünk legmélyén őriztünk és talán kimondani is féltünk.
És megtanuljuk ezt a verset. A szövegek a sajátunkká válnak, a sorai, a szavai gyakran felidéződnek bennünk. Gazdagabbnak és többnek érezzük magunkat általuk. Kányádi Sándor szerint a „vers az, amit mondani kell”. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy a vers az, amit tudni is kell. Ilyen szándékkal állítottam össze műsorokat az alábbi témakörökben:
 
Rejtelmek (József Attila születésének 100. évfordulójára)
 
A vers vagyok (a költészetről, a vers születéséről, a költőről)
A Föld illata (a természetről)
Tánc-zene-szó (a zenéről, a táncról)
Országúton (az utazás élménye, a világ sokszínűsége)
Képtelen dalok (a humorról)
 
Színpadra és előadásra készítettem az összeállításokat, a gondolatok néha rímelnek, néha vitatkoznak egymással. Színpadra állítójuk alapanyagként használhatja; lesz, aki csak ötleteket merít belőlük, de talán azok lesznek többen, akik egyetértenek a műsorok gondolati ívével, elfogadják versválasztásaimat, és lényegi változtatás nélkül viszik színpadra az adott szövegkönyvet. A műsorokat tíz hangra (szereplőre) készítettem, tíz egyenrangú szerepet alkotva. A szereplő száma tetszőlegesen szűkíthető és bővíthető aszerint, hogy hányan vesznek részt a produkcióban, illetőleg hogy mindenki egyformán szerepeltethető-e, vagy esetleg néhánynak kiemelt feladatot szánunk. Régóta tanítok 18-20 éves fiatalokat szép beszédre és a színjátszásra (illetve tanítjuk egymást, hiszen nagyképűség lenne tanárnak nevezni magamat, inkább segítem őket, hogy felfedezzék a világot és önmagukat), s a beszédoktatást fontos, elsőrendű feladatomnak tartom. Tapasztalataim szerint ezt a korosztályt el lehet varázsolni a versek által, ha megtaláljuk a nekik szóló műveket és azokat az eszközöket, amelyek segítik őket a színpadon versmondás közben. A színpad közepén vigyázzállásban, merev lábbal és merev tekintettel szavaló színész szerencsére már a múlté. A versek felkavaró érzelmeket, indulatokat, szenvedélyt vagy töprengést, meditálást, máskor életörömöt, játékosságot, jókedvet fogalmaznak meg, előadás közben testünket sem merevíthetjük meg. Hagyjuk, hogy a szereplők, a műsor stílusához igazodva egész lényükkel, testükkel és lelkükkel éljék a műveket, ne csak a szájukkal és az agyukkal. Hagyjuk, hogy mozogjanak a színpadon! Ha a szöveg megérinti őket, akkor úgy fogják előadni, ahogy azt ők természetesnek gondolják. A műsorokhoz zene is kívánkozik. Hol aláfesti a szöveget, hol lezár egy fejezetet, hol kiemel egy gondolatot. A zene kiválasztását a műsor hangulata, a rendező és a szereplők ízlése határozza meg. Egy dolog azonban fontos: ne a zenéről szóljon az előadás! Jó munkát kívánok a színpadra állításhoz és sok-sok örömöt a versekben, az előadásban és a közönség tapsában!
 
Szerkesztette: Fábián Teréz