Szédülés-szédülékenység

A szédülés, szédülékenység és a szédülésélmény igen összetett, és nagyon gyakori tünet- és panaszegyüttes mindennapi klinikai gyakorlatunkban – számos kóroki tényezővel a háttérben. A betegnek többnyire nehéz eldönteni, hogy neurológust, fül-orr-gégészt, kardiológust, szemészt, pszichológust vagy mozgásszervi szakembert keressen fel először problémája kiderítésére és megoldására. A szédülés specifikus okát nem találva, a betegek gyakran kallódnak, évekig járják a diagnosztikus utakat a különböző szakrendelők között. Ezzel a jelenséggel leggyakrabban a nyaki gerinc eredetű szédülékenység esetén találkozunk, melynek diagnosztizálása napjainkban sem mindig egyértelmű. Betegoktatási kézikönyvünk egyik célja, hogy segítsük olvasóinkat eligazítani a sokszor nehezen kórismézhető panasz- és tünetegyüttes – a szédülés (valódi), a szédelgés-szédülékenység és a szédülésélmény (ájulás, ájulásközeli állapot) – kórtani tényezőinek felismerésében, és egyes karakterisztikus jelek alapján útmutatást adjunk a szakorvos-választásban. Kiadványunkban a különböző szakterületek jeles képviselői felhívják a figyelmet az adott kórkép legjellegzetesebb tüneteire,  melyek meghatározóak lehetnek a diagnosztikus útkeresésben és a terápiás lehetőségek elérésében.

Szerkesztette: Ferenc Mária