Arany János
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, lapszerkesztő, a legnagyobb magyar balladaköltő, a magyar irodalom egyik és legjelentősebb alakja. Legismertebb műve a Toldi, amellyel 1847-ben elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját – és egyben Petőfi Sándor barátságát. Kiemelkedőek Shakespeare-fordításai is. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává – 1870-ben főtitkárává –, 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójává választották.
Az összehasonlító irodalmi módszereket is alkalmazó vizsgálatok a konzervatív-modern kettősséget, a hagyomány nyomait-jeleit és a megújító átformálás módozatait kontúrosan mutatják ki, miközben az egyes művek rendre részletes átvilágítást nyernek.
A két költőfejedelem rokon vonása, hogy mindkettejük művészetére és fő művére nagy hatással voltak az emberiség ősi szimbólumai, melyeket a népi kultúrából ismertek meg.
Kötetünk az első, viszonylag teljes és nyomtatott jegyzék Arany János egykori könyvtárának Nagyszalontán őrzött részéről. Az Arany-hagyaték nagyobb része, mint ismeretes, a második világháborúban, 1945. január 30-án megsemmisült.
1953 elején látott napvilágot az Akadémia Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye. A kézirat kritikai igényű sajtó alá rendezésére és a szükséges jegyzetek megírására Gyulai Ágost irodalomtörténész és Kodály Zoltán kapott megbízást. Mindketten példás textológiai munkát végeztek, és terjedelmes jegyzetapparátussal látták el Arany kéziratát.
A kétkötetes mű úgy törekszik a költő teljes életművének kiadására, hogy revízió alá veszi a kiadások öröklődő hibáit, helyesbíti a tévedéseket, s részletes szó-magyarázatokkal és keletkezéstörténeti kommentárokkal segíti az olvasót a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének felfedezésében.
Arany János 1846-ban ismerkedett meg közelebbről Aristophanés művészetével. A szöveggel eleinte nehezen boldogult, de közben kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja, hogyan tudná magyarra átültetni a szójátékai és neologizmusai miatt nyelvi szempontból különösen nagy kihívást jelentő görög szövegeket. A jegyzetelt kritikai kiadás három Aristophanés-komédia (A Lovagok, A Felhők, A Darázsok) szövegét tartalmazza az eredeti görög szövegekkel együtt.
Kötetünk Arany János elbeszélő költeményeinek és elbeszélőköltemény-töredékeinek második kritikai kiadása. E szövegek első kritikai kiadását Voinovich Géza rendezte sajtó alá 1952-ben.
A kötet Arany János 1860 és 1882 között írt kisebb költeményeit tartalmazza kritikai kiadásban, a szükséges szövegkritikai és magyarázó jegyzetekkel együtt. A „kisebb költemények” mint kötetszerkesztési elv magától Arany Jánostól származik. A korábbi kritikai kiadás után jelen kiadás mind a szövegek, mind a jegyzetek vonatkozásában igen sok pontosítást, kiegészítést tartalmaz.
Az Arany kritikai kiadás keretein belül négy részre tervezett alsorozat készül Arany János széljegyzeteiből. A kötetek törzsanyagát a nagyszalontai Emlékmúzeumban fennmaradt Arany-könyvtár margináliái képezik, de bekerülnek a magyarországi közgyűjteményekben (MTAK, OSzK) fennmaradt néhány kötet jegyzetei is.
A kötet csaknem 50 év Arany Jánossal foglalkozó írásait tartalmazza, a Németh G. Béla-tanítvány verselemzésétől a kritikai kiadás befejezéséig és az új kiadás elkezdéséig, a Csonka torony múzeumának centenáriumától a 200 éves évforduló megünnepléséig.
Az Arany János költészetének szentelt tanulmánykötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkara XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közös konferenciájának az anyagát tartalmazza, 12 szerző tanulmányát.