Szabó Magda
Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval, ebben az időszakban írta első versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. Már első kötete, a Bárány után Baumgarten-díjra jelölték (1947), és 1949-ben oda is ítélték neki a Baumgarten-díjat, de kommunista nyomásra visszavonták. 1958-ig nem publikálhatott. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. Sorra követték egymást művei, melyekben a lélektani regények hagyományait is hasznosítva formálja meg jellegzetes alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971). 1978-ban Kossuth-díjat kapott, 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat Az ajtó című regényért.
Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot.
Az Álarcosbál akkor játszódik, amikor a nők büszkék arra, hogy saját keresetükből maguk fizetik a krémest a randevún, amikor a gyerekek háborúellenes beszédet mondanak a békerajgyűlésen, és amikor a farsangi jelmezbálon a lányok egymással táncolnak. És mégis, mintha minden ma történne:
Atmoszférateremtő erejével, sziporkázó ötleteivel, játékos rímeivel, kivált pedig a jó és rossz küzdelmének példázatos ábrázolásával a Bárány Boldizsár régóta az „alapmesék” közé tartozik.
A Bárány Boldizsár (1958) címszereplője a mese tizennyolc „bégetése”, azaz fejezete során nagy utat jár be: a másokkal mit sem törődő, tetteinek következményeire fittyet hányó, iskolakerülő, sőt hazudni és lopni sem átalló, vásott kisbárány eljut a keserves bűnbánatig, a szeretetteli együttérzésig, és hősies erőfeszítéssel jó útra tér.
Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.
Szabó Magda szenvedélyes prózájában magunk előtt látjuk az antikvitásban jártas, eredetien gondolkodó, bátor kiállású diáklányt, aki az érettségihez közeledve a szerelem fogalmával is ismerkedik.
Debrecent történelme folyamán soha nem védte sem kőfal, sem vár, sem hegy; a vérzivataros századokban polgárainak szorgos munkája és rendíthetetlen hite tartotta meg. A Szabó Magda műveiben már-már mitikus személlyé formálódott, nagybetűs Város, a „haza” a színhelye és bizonyos értelemben a főszereplője a kötet két színdarabjának.
Szabó Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma...
A Mami iránt érzett szeretet azt diktálja Valentinnak, hogy noha csak kilencéves kisfiú, mégis próbáljon úgy cselekedni, ahogy Mami tenné, ha nem feküdne gyengén és betegen a kórházi ágyon. S Valentin – szíve parancsára – elindul azon az ezer veszélyt és csodát tartogató nehéz úton, amely végül a Sziget-kék orvosság megszerzéséhez vezet.
Szabó Magda lányregényeiben olyan kamaszlányokat ábrázol, akik rózsaszín képzeletvilágán átsejlik a felnőttek bűnökkel, kötelességekkel, szívfájdalmakkal teli élete, s az ábrándokat lassan felváltja a valóság. A Születésnap című regény is erről a lélektani fordulópontról szól, s története az 1960-as évek Budapestjén játszódik.
A Tündér Lala főhőse más, mint a többi tündérgyerek. Írisz királynő emberszívű fia az ármánykodással, hazugsággal, különös törvényekkel és fegyelemmel kormányozott tündérországból a földi halandók, egyszerű emberek közé vágyódik, mert ráébred, hogy kívánságaink beteljesülése csak akkor igazi öröm, ha meg kell küzdenünk érte.
Írisz királynő fia, Lala más, mint a többi tündérgyerek, hiszen a tündérgyerekek valamennyien gondtalanok és elégedettek. Lala viszont kíváncsi, és olyan kalandokba keveredik, amikkel alaposan felforgatja Tündérföld békéjét.