Carducci, Giosuè
Giosuè Alessandro Giuseppe Carducci (Valdicastello, 1835. július 27. – Bologna, 1907. február 26.) olasz költő, klasszika-filológus, az olasz irodalom első Nobel-díjas (1906) alkotója volt. Legtöbb versét az 1860-as, 1870-es években írta, ekkor született a Himnusz a Sátánhoz (1863) című verse és a Barbár ódák (1877) című versciklusa. Tökéletes versformákban, szabályos rímekben, ritmusban jelentkező lelkes progresszivitása lenyűgözte a korabeli közönséget, a Barbár ódákban görög mértékkel ad új ízt és hangot szabadság témájú modern verseinek. Az élet hétköznapi témáinak klasszikus erővel való feldolgozására mintaszerű példa Az ökör (1872) című verse. Egész életében aktívan politizált, 1890-ben szenátorrá választották. A századfordulón már keveset írt, de az öregkori versei (Alpesi dél, Szent Abbondius, Búcsú) is jelentősek. Költészete erősen hatott a 20. század első évtizedében jelentkező magyar költői nemzedékre.
Giosue Carducci (1835-1907) – az olasz irodalom utolsó, a szó minden értelmében „klasszikus” költője – legklasszikusabb verseskötetének, a Barbár ódáknak (Odí barbare) első teljes magyar fordítása ez a könyv.
Giosue Carducci volt az olasz irodalom utolsó minden szempontból klasszikus költője, egyszersmind első Nobel-díjasa. Az első magyar Carducci-monográfia végigkíséri a költő pályaívét az ifjúkori szárnypróbáktól az érett remekműveken át az utolsó versekig.
A Ritmusok és rímek Carducci utolsó kötete: maga a költő 1887-1898 között írt verseiből állította össze, és költészete koronájának, szintézisének tekintette.
Vajon mit jelentett a „két Róma” öröksége a „harmadik Rómáért” az egységes Olaszország fővárosáért harcoló olasz hazafiaknak a felvilágosodás és a nemzeti megújhodás, a risorgimento korában? Ezt a kérdést vizsgálja új könyvében a neves magyar italianista.