Marulić, Marko
Marko Marulić (latin átírásban Marcus Marulus Spalatensis) (Split, 1450. augusztus 18. – Split, 1524. január 5.) horvát humanista költő, kora délszláv irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Latin nyelvű moralizáló prózai művekkel kezdte irodalmi pályafutását, majd lírai alkotásaiban a vallásos, feudális szellemet reneszánsz elemekkel ötvözte. Horvát nyelvű főműve a hat énekből álló, horvát népnyelven írott Judita (Judit, 1521). Latin nyelvű főművét (De institutione bene vivendi) először 1506-ban nyomtatták ki, és hamarosan Európa-szerte harmincöt kiadást ért meg. Szatirikus költeményei közül kiemelkedik a Dobri nauci (Jó tudományok), amelyekben a szerzetesek kicsapongásait támadta, a Poklad i korizma (Farsang és nagyböjt), valamint a Historia od Suzane čiste (A tiszta Zsuzsanna története) című munkája.
Bár a horvátokkal közös, nyolc évszázados történelmünk nagyobb részében osztozunk, irodalmukról még mindig nagyon keveset tudunk. Néhány nagy személyiség – pl. Miroslav Krleza – kivételével a horvát regény- és drámaírók, lírikusok és esszéisták csaknem ismeretlenek a szélesebb magyar olvasóközönség körében.
A „horvát irodalom atyjaként” is aposztrofált Marko Marulic három kisepikai művének magyar fordítását tartalmazza a könyv.