Egyházi irodalom
Avilai Szent Teréz művében összefoglalást ad a keresztény misztika teljességéről. A könyv az Isten hívására válaszoló, és életét Neki ajánló ember Krisztushoz vezető belső lelki útján, átalakulásának állomásain vezeti végig az olvasót.
Az Ísá-upanisad az egyik legrövidebb upanisad, egyben az egyik legmélyebb jelentésű is. A védikus hagyomány más jelentős szövegeihez hasonlóan a személyes és társadalmi fejlődés szempontjából is szerves egészként és átfogóan kezeli a spiritualitást, a pszichológiát, az ismeretelméletet és a gyakorlati útmutatást.
A szent öregek könyve arról tanúskodik, milyen szerteágazó azoknak a szavaknak és eseményeknek az összessége, amelyek annyira felkeltették a figyelmet, hogy végül is „megragadtak” az egyház emlékezetében. A fontos az, hogy mennyire érintett meg valakit ezek által Isten, s ennek folytán alkalmassá váltak-e rá, hogy másokat is megragadjanak.
Vak Didümosz, kiváló biblikus, filológus, egzegéta és hittudós, a IV. századi alexandriai iskola legnevesebb és egyben leghíresebb tanítója. E művének jelentősége abban áll, hogy az első olyan rendszerezett értekezés a Szentlélek istenségéről, amely tárgyilagossága és alapossága révén máig nem veszített semmit aktualitásából.
Fray Luis de León − híres Ágoston-rendi szerzetes, egyetemi tanár, Szent Teréz műveinek első kiadója – vallomása szerint „amikor Madre Teresa szövegeit olvasom, tele vagyok csodálattal és gyakran úgy érzem, hogy általa maga a Szentlélek beszél…” Bár Teréz a művet kifejezetten nővérei kézikönyvének szánta, az mégsem csak a kiválasztott keveseknek szól, hanem mindazoknak, akik életük útján az élő Isten felé tartanak.
Húsz olyan népnyelvi (olasz, francia, angol, német) írás ismert, amely idézi III. Ince művét. A legismertebb ezek közül Geoffrey Chaucer munkája, a Canterbury mesék.
Ki ne vágyott volna rá, hogy „olvassa a Bibliát”, de ki ne veszítette volna el szinte azonnal a bátorságát, miután néhány oldalt elolvasott belőle? A Biblia könyvtár, amelybe csak jó pedagógussal érdemes belépni. A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan kérte, hogy a Szentírás legyen hozzáférhető mindenki számára. A vasárnapok és ünnepek liturgiája három év alatt végigvezet bennünket az összes biblikus könyvön.
A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan kérte, hogy a Szentírás legyen hozzáférhető mindenki számára. A vasárnapok és ünnepek liturgiája három év alatt végigvezet bennünket az összes biblikus könyvön. Nem elég azonban a bibliai szavakat olvasni vagy vasárnaponként hallgatni ahhoz, hogy meg is értsük azokat! Egy jó vezető elengedhetetlenül szükséges, hogy „megnyissa értelmünket az Írások megértésére”, és Marie-Noëlle Thabut kétségtelenül az egyik legjobb szakértő ebben a témában.
A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan kérte, hogy a Szentírás legyen hozzáférhető mindenki számára. A vasárnapok és ünnepek liturgiája három év alatt végigvezet bennünket az összes biblikus könyvön. Nem elég azonban a bibliai szavakat olvasni vagy vasárnaponként hallgatni ahhoz, hogy meg is értsük azokat!
A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan kérte, hogy a Szentírás legyen hozzáférhető mindenki számára. A vasárnapok és ünnepek liturgiája három év alatt végigvezet bennünket az összes biblikus könyvön. Nem elég azonban a bibliai szavakat olvasni vagy vasárnaponként hallgatni ahhoz, hogy meg is értsük azokat! Egy jó vezető elengedhetetlenül szükséges, hogy „megnyissa értelmünket az Írások megértésére”, és Marie-Noëlle Thabut kétségtelenül az egyik legjobb szakértő ebben a témában.
Szent Ágoston életművében klasszikus egzegetikai mű a Beszédek János evangéliumáról (Tractatus in Joannis evangélium), amely egyben a latin nyelven írt egyetlen és legmonumentálisabb magyarázat a negyedik evangéliumhoz. Az egyházatya versről-versre magyarázza az evangéliumot.
Szent Ágoston életművében klasszikus egzegetikai mű a Beszédek János evangéliumáról (Tractatus in Joannis evangélium), amely egyben a latin nyelven írt egyetlen és legmonumentálisabb magyarázat a negyedik evangéliumhoz. Az egyházatya versről-versre magyarázza az evangéliumot.
Szent Ágoston életművében klasszikus egzegetikai mű a Beszédek János evangéliumáról (Tractatus in Joannis evangélium), amely egyben a latin nyelven írt egyetlen és legmonumentálisabb magyarázat a negyedik evangéliumhoz. Az egyházatya versről-versre magyarázza az evangéliumot.
Bingeni Hildegárd (1098–1179) bencés apátnő a középkor egyik legnagyobb látnoka volt. Már kora gyermekkorától kezdve, majd hosszú élete során mindvégig csodálatos víziókban volt része, amelyeket rendtársai segítségével, kódexekbe foglalva hagyományozott az utókorra.
A tizenkét passiójátékot tartalmazó válogatás igyekszik teljes keresztmetszetet adni erről az erdélyi ferencesek által kialakított szép hagyományról, kiválogatva a legérdekesebb passiószövegeket, amelyeket jegyzetekkel, modern helyesírással nyújt át e kötet a mai olvasónak.
Egeria útinaplója egy IV. századi szentföldi zarándoklat hiteles megörökítése. A szerző, galliai származású apátnő, kimeríthetetlen érdeklődéssel, fáradhatatlan lelkesedéssel és buzgósággal járja végig mindazokat a helyeket, amelyek az Ó- és az Újszövetség szent eseményeinek voltak tanúi.
Medgyes Lajos erdélyi pap-költő, aki egy kortársi följegyzés szerint 1848-49-ben „mint pap és költő izgatott, hatott”. Eredeti egyházi beszédeit hol a cenzúra tiltotta be, hol a kiadók nem merték azokat közzétenni.
Figyelemre méltó lelki útikalauzt tarthatunk a kezünkben, amely Avilai Szent Teréz A belső várkastély című könyvének segítségével ajánl egy mindenki számára választható lelki utat. A szerző, Antonio atya nem olyan könyvet akart írni, amelyet egyszuszra elolvasunk, és azután fölteszünk a könyvespolcra, hanem amelyet együttműködve olvasunk, elgondolkodunk a belső várkastély egy-egy lakásában fölvázolt lehetséges lelki utakról.
A mű első, ún. kis vagy somogyi változata 1974-ben önmagában véve is csodának számított. Aztán két év múlva a Magvető Kiadó gondozásában megszületett a nagy Hegyet hágék… Ez az új kiadás ésszerű okokból fölfelé építkezik, a szerző a meglevő alapra helyezi benne az újabb 70 szöveget, így a kötet összességében immár 321 imádságot tartalmaz.
A VII. századból szellemi óriásként kiemelkedő Maximosz hitvalló egyszerű szerzetes létére meghatározó módon hatott nemcsak a bizánci teológiára, hanem Damaszkuszi Szent Jánoson keresztül még a latin skolasztikára is. A VI. Egyetemes Zsinaton éppen az a császárváros szentesítette az erőszakosan elnémított hitvalló teológiáját, amely két évtizeddel azelőtt a halálba küldte őt.
Ez a könyv minden idők egyik legnagyobb misztikusának az önéletrajza, aki nemcsak azt a kegyelmet kapta meg, hogy elérte az ebben az életben elérhető legnagyobb közösséget Istennel, hanem azt is, hogy tud erről a közelségről, s a teljes ide vezető útról beszélni.