Filozófia
E hiánypótló filozófiatörténeti munka kettős célnak próbál megfelelni. Az egyik: meghatározni az iskolai filozófia jellegét, mibenlétét, funkcióit és művelődéstörténeti szerepét. A másik: feltérképezni és bemutatni azokat az felső-magyarországi intézményeket és filozófiatanárokat, amelyek és akik négy évszázadon keresztül biztosították az európai gondolkodás jelenlétét Magyarországon.
Az invenció kifejezése köré írt elméleti diskurzus a görög mitológiából ismert múzsák leleményétől ível a filozófiatörténetben kijelölhető „feltalálásokon” át a nyelvi ősperformatívumok kérdéséig, valamint a szubjektum belső világában (a psychében) kitapogatható újító vágyaktól a társadalmi képzelőerőben született újításokig. A kötetben kibomló filozófiai-művészeti narratíva az invenció problémáját egyszerre tudja filológiailag alaposan és pontosan körbejárni, a művészeti képzelőerőt mozgósítva pedig kiszélesíteni az értelmezési mezőket.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy az elmúlt évezredek alatt felhalmozott tudás vajon boldogabbá tett-e bennünket. Ha igen, akkor valószínűleg jó úton vagyunk. Ha nem, akkor valamit elrontottunk. Tízezer éve járjuk a mezőgazdaság, tágabb értelemben a környező világ jelentős megváltoztatásának útját. Mielőtt evidenciaként könyvelnénk el, hogy jó irányba haladunk, érdemes lenne ezt megfelelő érvanyaggal is alátámasztanunk. Erre tesz kísérletet ez a könyv.
Kötetünket a Platón filozófiája iránt komolyabban érdeklődő olvasóknak és a filozófiát vagy az ókortudományt tanulmányozó egyetemi hallgatóknak ajánljuk.
Ez a kötet nem csak egy rekonstrukciós munka, hanem Lukács György életművének és dilemmáinak bemutatása és megtisztítása során aktualizált politikai és egzisztenciális kihívásokat is végiggondolhat az olvasó.
E könyv az elmúlt évtizedek során legendás hírre tett szert: címe a nyomtatott betű, tágabb értelemben pedig az írásbeliség metaforájává vált. A Gutenberg-galaxis 1962-es megjelenése óta viták kereszttüzében áll: a róla alkotott vélemények a rajongó elfogadástól a teljes elutasításig ívelnek.
„Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem.” Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után.
Horváth Márk könyvében magyar nyelven elsőként tárja fel a halál és a digitalitás komplex kapcsolatát. Teszi ezt egy olyan filozófiai utazás keretében, amely elhagyott, digitális kísértetek által benépesített internetes oldalakon, felbomló e-maileken, gyászról szóló számítógépes játékok grafikai hibáin, számítógépes vírusokon és a „megrontott vér” tombolásán át egészen a lekapcsolt számítógépes játékok tömeges kihalásáig és Slender Man vérengzéséig vezet.
Évekkel ezelőtt egy olyan társaságban voltam, ahol a beszélgetés során valaki feltett egy kérdést: át tudjuk-e adni másoknak mindazt a tapasztalatot és tudást, amire szert teszünk, és amit megtanulunk életünk során? A válasz nemlegessége elgondolkodtatott...
Slavoj Žižek szlovén filozófus a mai radikális baloldal emblematikus gondolkodója. A napjainkban zajló menekültválság kiváló alkalmat nyújt Žižeknek ahhoz, hogy ideológia-kritikai éleslátását gyakorolja. Könyve nem a válság történelmi, politikai okairól és megoldásának pragmatikus lehetőségeiről szól, hanem arról a kettős zsarolásról, amelynek csapdájába a menekültválságot kísérő konfliktusokban résztvevő valamennyi fél beleesett.
Jürgen Habermas hatalmas kétkötetes munkája először 1981-ben jelent meg, és egyértelműen a 20. század második felének legjelentősebb társadalomelméleti teljesítménye, csak Max Weber nagy műve, a Gazdaság és társadalom hasonlítható hozzá.
Alexander Batthyány könyve igényesen megírt mű. Nem lehet csak úgy „menet közben” olvasni, hiszen együtt gondolkodást igényel, és engednünk kell, hogy tartalma megszólítson. S közben olyan fontos, egzisztenciális kérdések merülnek fel, amilyeneket az ember eddig talán még soha nem tett fel, vagy nem tudott megválaszolni, most pedig meglepő világossággal tárulnak fel előtte.
Felmérhetetlen filozófiai és tudományos irodalom foglalkozott és foglalkozik folyamatosan a vallással. Ehhez képest évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy mi a vallás, és sokan még azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán létezik. A vallásfilozófia hagyományosan a vallások tárgyával és a vallási elkötelezettség igazolhatóságával összefüggő kérdéseket tárgyal.
Jean-Paul Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg.
A kötet a magyar neveléstudomány és a filozófia kölcsönviszonyát mutatja be a 19. század elejétől a 20. század második feléig. A tanulmányok egy része szélesebb történeti kontextusba helyezi e kérdést, elsősorban a német pedagógiai és filozófiai gondolkodáshoz fűződő gazdag kapcsolatok kerülnek bemutatásra.
Paranormális jelenségek, amelyekről napjaink merev természettudományos gondolkodása nem akar tudni, pedig létezésüket emberek millióinak tapasztalatai támasztják alá, és sokuk valós voltát szigorúan tudományos vizsgálatok is igazolják. Charles T. Tart – aki egyben transzperszonális pszichológus is – több mint ötven éve kutatja ezt a területet.
Hogyan képzelhető el egy olyan kritikai társadalomelmélet, ami a magyar társadalomfejlődés sajátosságaiból indul ki? Mi köze az állampolgári szocializációnak és az autonómia kialakulásának a késleltetett modernizáció problematikájához? Miként használhatók fel e kérdések vizsgálatához az olyan társadalomelméletek, mint Habermas kommunikatív cselekvéselmélete, Bourdieu habitus- és mezőelmélete, Luhmann rendszerelmélete...
Többé-kevésbé tudjuk, de legalább sejtjük, hogy a filozófia olykor „belebotlik” a nevelés, a nevelhetőség problémájába, a neveléselmélet pedig időnként a filozófiai kitekintés és művelés lehetőségével kacérkodik. Azonban a két terület szerves összekapcsolása nem vagy csak a legritkább esetben történik meg.
Kaposi Márton tematikus monográfiája átfogó képet nyújt az egyéni rejtőzködés bonyolult jelenségköréről: azt mutatja be több oldalról is, miért vállalkoznak olykor egyes emberek önmaguk kilétének vagy mibenlétének álcázására.