Irodalomtudomány
Pilinszky János 1977-ben megjelent Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregénye egy fiktív párbeszéd, alapja azonban egy valóságos találkozás. A költő Párizsban látta Robert Wilson társulatának A süket pillantása című emblematikus színházi előadását, amelynek főszerepét az amerikai fekete színésznő, Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky később személyesen is megismerkedett és barátságot kötött a színésznővel, akivel többször találkozott Párizsban.
Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az 2015-ben 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A kötet nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát.
Borbándi Gyula a magyar emigráns irodalom egyik legjelentősebb alakja. Alkotói munkássága mellett történészi és szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő, a Látóhatár (később Új Látóhatár), valamint a Szabad Európa meghatározó szervezője, publicistája. A magyar emigráció életrajza 1945–1985 című írása hiánypótló fontosságú. Petrik Béla monográfiája egy közel százéves életút méltó összegzése.
Az 1936-ban született, Kossuth- és József Attila-díjjal, valamint Nemzet Művésze címmel is kitüntetett Buda Ferenc életműve a mai napig bővül és gazdagodik. Ezért is vállalkozott nagy feladatra Mórocz Gábor, mikor a kiváló költő-műfordító munkásságának monografikus feldolgozásába kezdett.
Giosue Carducci volt az olasz irodalom utolsó minden szempontból klasszikus költője, egyszersmind első Nobel-díjasa. Az első magyar Carducci-monográfia végigkíséri a költő pályaívét az ifjúkori szárnypróbáktól az érett remekműveken át az utolsó versekig.
Georges Simenon és Federico Fellini levelezése egy különös barátság dokumentuma, amely meggyőzően bizonyítja, hogy az igazi művészek – munkálkodjanak bár különböző területen – igen hasonló problémákkal küzdenek, mindenekelőtt az alkotás olykor lelkesítő, olykor gyötrelmes rejtélyével. A két művész őszintén beszél kétségeiről, bűntudatáról, csalódásairól és örömeiről.
A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Az első kötet első részében a horatiusi ódaköltészetben fellelhető politikum és poétikum viszonyait vizsgáltuk a költőnek főként a 16-18. századi kiadások szinte elmaradhatatlan életrajzi összefoglalói, valamint a politikum (és a privatum) világához tartozó verseknek (Augustushoz és Maecenashoz, valamint Vergiliushoz) sokszínű értelmezése alapján.
A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Jelen kötetünk a horatiusi elmélkedő privatum felé kíván fordulni, s olyan nagy témák feltérképezésére igyekszik vállalkozni, mint a horatiusi carmenekben ismétlődő elmúlásgondolat (mors) s az ezzel összefüggő időszemlélet (tempus), amely a privatum recepciójának legkedveltebb s a legtöbbször visszatérő elemei.
A Pont Kiadónál 2001-ben megjelentetett Kengyelfutó (Úton kortárs költők művei között) és a 2002-es Szabadiskola (Esszék, tanulmányok) után ezúttal húsz – hat fejezetbe sorolt, változatos tárgyú – írást emelt ki a legutóbbi két esztendő terméséből Tarján Tamás.
A kötet nemcsak a rejtőzködve kitárulkozó Rákos Sándor életpályáját térképezi fel, hanem az alkotó küzdelmeiről, kísérleteiről, terveiről, kötetről kötetre változó-bővülő elképzeléseiről is számot ad. A monográfiát olvasva valós értéke szerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebb költőjét.
A tizenkét passiójátékot tartalmazó válogatás igyekszik teljes keresztmetszetet adni erről az erdélyi ferencesek által kialakított szép hagyományról, kiválogatva a legérdekesebb passiószövegeket, amelyeket jegyzetekkel, modern helyesírással nyújt át e kötet a mai olvasónak.
A gyűjtemény legfőbb értéke, hogy egybegyűjtve nyújt áttekintést egész Csongrád megye szellemi életének múltjáról, ami nagy segítség lehet például a helyi középiskolák tanárainak, hiszen az új típusú irodalom érettségi témakörei közt kötelezően szerepel a helyi művészeti, irodalmi értékek bemutatása.
Babits Mihály Színjáték-fordításának bevezetőjében Dante költeményét csak a művelt közönségnek ajánlotta. A mindenféle áltudományos verbalizmust mellőző, rendkívül egyszerű nyelvezetével, a bonyolult dolgok világos kimondásával a monográfia segít abban, hogy a színjáték-olvasó megfeleljen Babits elvárásainak.
Amióta az ezredfordulón kezdetét vette a hazai dantisztika megújhodása, sokakban megfogalmazódott az a kívánalom, hogy készüljön olyan összegző monográfia a „költők legmagasabbjáról”, amely a művelt és művelődni vágyó olvasókhoz is szól. Ennek a megírására aligha vállalkozott volna alkalmasabb szerző, mint Szabó Tibor.
Dario Fóról a magyar olvasó aligha tudhat többet annál, amit a hírközlő szervek világgá röpítettek, hogy ő az 1997. évi irodalmi Nobel-díjas, az olasz kitüntetettek közt a hatodik, és hogy díjazása meghökkenést és vitákat váltott ki...
A Biblia az államalapítás óta folyamatosan hatással van a magyar irodalomra. Az első, töredékesen ránk maradt magyar Biblia-fordítás az 1400-as évek közepén keletkezett, ám közvetett adatok alapján bizonyos, hogy jóval korábban, már Szent István idejében is közkézen forogtak magyar nyelvű Biblia-részletek. Az irodalomtudomány eddig még nem végezte el Biblia-fordításaink nyelvészeti összehasonlítását, pedig kétségtelen, hogy jelentős szerepük volt a magyar fogalmi szókincs kialakulásában.
A pszichiáter szerző legújabb könyve Dosztojevszkij életútját és regényhőseit elemzi pszichiátriai szempontból. Dosztojevszkijt a lélek anatómusának nevezték, de inkább a lélek kórboncnokának, patológusának tekintenénk ugyanis műveiben számos pszichopatológai tünet és kórkép beazonosítható.
Ma már elmondhatjuk, hogy Dsida Jenő annak a költő-nemzedéknek a tagja, mely a magyar líra két háború közötti történetében kitüntetett fejezetet alkot. József Attila (1905), Radnóti Miklós (1909) tartozik e nemzedékhez, az erdélyiek közül Szemlér Ferenc (1906) és Szabédi László (1907).
Virgilius Grammaticusnak két műve maradt ránk: az Epitomae (tizenkét kivonat) és az Epistolae (nyolc levél Julius Germanus diakónushoz). Könyvünk a szerzővel foglalkozó első és ez idáig egyetlen magyar tanulmányként bemutatja a Virgilius-kutatás eddigi eredményeit, s a két mű filológiai igényű fordításán keresztül ismerteti az értelmezés lehetséges útjait.
Kötetünk Arany János elbeszélő költeményeinek és elbeszélőköltemény-töredékeinek második kritikai kiadása. E szövegek első kritikai kiadását Voinovich Géza rendezte sajtó alá 1952-ben.
1997. február 3-án a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából kizuhant Bohumil Hrabal világhírű cseh író – adta tudtul a sajtó a szomorú szenzációt. Mi történt? Baleset vagy öngyilkosság? Ezen a kérdésen meditál Aleksander Kaczorowski (1969) lengyel író, újságíró is könyve bevezetőjében, hogy aztán az egyes fejezetekben szabályos kronológiai rendben írja la Hrabal életének eseményeit a legkorábbi gyermekkortól a temetésig.