Irodalomtudomány
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom számos szellemi értéke a diktatúra évtizedeiben lomtárba került, és 1989 után is ismeretlen maradt. Ez a sors jutott Ligeti Ernő műveinek is, pedig íróként, költőként, újságíróként és szerkesztőként is formálója, egyúttal krónikása is volt a kisebbségi sorsra kárhoztatott erdélyi magyar közéletnek.
Bár Az ember tragédiája kétségtelenül a főmű, s helye vitathatatlan a magyar irodalmi kánonban – a Madách-életmű egészének ott kell lennie legfontosabb irodalmi ismereteink között, magyar irodalmi műveltségünk, Az ember tragédiája igazi beépülése kultúránkba csakis az egész Madách-életmű megismerése által lehet teljes és eredményes.
Az athéni Aischinés első törvényszéki beszéde Kr. e. 346/5-ben egy állítólagos egykori férfi prostituált, Timarchos ellen íródott, aki hiába számított tapasztalt és jó kapcsolatokkal rendelkező politikusnak, züllött múltja miatt Aischinés mégis alkalmassági vizsgálatot indított ellene. Bár szilárd bizonyítékkal nem tudta alátámasztani vádjait, színes történetek és ravaszul megválasztott érvek révén mégis polgárjogának elvesztésére ítéltette Timarchost.
Rendhagyó és formabontó magyar irodalomtörténet – lexikon formában. Összesen 655 szócikkben 332 magyar író műfajilag változatos szépirodalmi könyvét 52 szócikk-író ismerteti. A hagyományos írói pályaképek helyett a kézikönyvben egyedi könyvek rövid, orientáló és informatív ismertetéseivel találkozik az olvasó.
A kötet esettanulmányok segítségével igyekszik bemutatni a gyerekirodalom közvetítettségének összetett kontextusait. A gyerekirodalmi műfajok (állatmese, gyereklíra stb.), a film, a képregény, az iskola mint médium, a 19-20. századi és a kortárs gyerekirodalmi sajtóintézmények és -műhelyek, a politikai ideológiákat közvetítő gyerekirodalom példáin keresztül a kötet szerzői sokféleképpen igyekeznek a gyerekirodalom és medialitás kapcsolatára irányítani a figyelmet.
Nyilasy Balázs irodalomtörténész, egyetemi tanár jelen könyvében két tanulmány kapott helyet. Az első írásban az irodalomtudományban egyeduralkodóvá vált teoretizmus-posztstrukturalizmus iránti kételyeinek ad hangot, második tanulmányában az európai és a magyar szóművészet válságkifejező attitűdjén töpreng.
Most, amikor sokakat követve belekezdünk Hérakleitosz töredékeinek folyamatos interpretációjába, mely tulajdonképpen szemtelenség nagyjából két és fél évezred értetlenségével dacolón, abban a reményben tesszük, hogy van esélyünk a célunk elérésére.
A színháztörténet modernitást lezáró műve, amely a színházat még Isten-kérdésnek fogja fel, minden bizonnyal Samuel Beckett Godot-ra várva című drámája, amely A játszma vége tökéletessé csiszolt metafizikai sakkjátékszínházban teljesedik be. A drámairodalom Beckett után szakít ugyan a több évezredes metafizikai genealógiával, de nem a színház; több olyan alkotót ismerünk ugyanis – Jeles András, Silviu Purcãrete, Romeo Castellucci –, akik a theatrum theologicum bűvkörében alkotnak: számukra a színházi előadás a létezés kozmikus kérdéseinek a közösségi rítusa.
Gergye László ismeretlenebb oldaláról mutatja meg nekünk Kazinczyt, eddig kevéssé méltatott neoklasszicista lírai költészetét elemzi, lehetőséget teremt arra, hogy Kazinczyt a rokokó líra válfajaként ismert gráciaköltészet művelőjeként értsük.
Bazsányi Sándor monográfiája finom elemzésekkel, jól követhető okfejtéssel igyekszik választ találni a Nádas-életmű által fölvetett számtalan kérdésre. Könyvét gazdag képanyag kíséri, és számos melléklet teszi kézikönyvszerűen használhatóvá.
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
A Magvető Kiadó régi adósságot törleszt, amikor Heltai Jenő kéziratban maradt, mindmáig kiadatlan háborús naplóinak publikálására vállalkozik. Az örökösök döntése következtében a szöveg több mint hetven év után most láthat napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt. Heltai Jenő naplóját magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval ellátva tesszük közzé a szerző halálának hatvanadik évfordulóján.
Két olyan regényt választottunk a magyarról németre és a németről magyarra fordítás vizsgálataihoz, mint Kertész Imre Sorstalanság és Herta Müller Atemschaukel című műveit...
A Kölcsey Ferenc Minden Munkái sorozat legújabb kötete 1288 oldal terjedelemben közli Kölcsey összes nyelvtudományi írását, gyűjtését, továbbá a Mondolat és a Felelet a Mondolatra szövegét, mindezt részletekbe menő jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátva.
Oláh János költő, író az 1960-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajalkotó alakja. Gazdag írói, költői életművét Jánosi Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár monográfiában dolgozta fel.
A tudományos megalapozottságú, ihletett, olvasmányos stílusban megírt íróportrékból egy nagyszerű irodalom- és kultúrtörténeti korszaknak – az olasz felvilágosodás és romantika korának – a képe is kirajzolódik.
Ha újságot, könyvet veszünk a kezünkbe, vagy a rádió és televízió műsorait figyeljük – de napi beszélgetések során is –, gyakran találkozhatunk nyelvkincsünk olyan fordulataival, amelyek eredete az ókori görög-római kultúra vagy a Biblia világába vezet vissza bennünket. Ez a kiadvány ilyeneket gyűjtött csokorba, megadva mai értelmezésüket, eredetüket, használatuk körét.
A kötet tanulmányai megvizsgálják az okát a levelezés, e meghitt érintkezési forma, bátran mondhatjuk, válságosra fordulásának, vagy ahogy mások oly könnyen állítják, avíttá válásának.
Régi hiányt kíván pótolni a modern olasz irodalom két kiemelkedő szakértője által szerkesztett versantológia. A 20. századi olasz költészetet 1965-ben mutatta be utoljára mértékadó válogatás a magyar olvasónak.
A kötet a Pázmány Péter Művei kritikai kiadás sorozat tizedik tagjaként Pázmány ötödik nyomtatásban megjelent magyar nyelvű könyve – talán leghíresebb vitairata a református Alvinczi Péterhez – két szövegváltozatának – Öt szép levél (Graz, 1609); Öt levél (Pozsony, 1613) – betűhív átiratát és a hozzájuk tartozó jegyzeteket tartalmazza.