Nyelvészet
A monográfia tíz nyelvészeti írást tartalmaz a magyar nyelvű bibliafordítások elemzéséről. Az írások elsősorban elméleti nyelvészeti keretből közelítik meg a bibliafordításban felmerülő kérdések némelyikét. Az általános, fordításelméleti tudás alkalmazását a nyelvtechnológia, illetve a digitális bölcsészet eszköztára egészíti ki.
Az ószövetségi könyvek tudományos értelmezése, a kommentárok gyümölcsöző használata a bibliai héber nyelv ismerete nélkül teljesen elképzelhetetlen. Ezért nemcsak a szentírástudósoknak, hanem minden – önmagát komolyan vevő – teológusnak is legalább minimális szinten ismernie kell ezt a nyelvet. A héber nyelvvel egy teljesen új világ tárul fel, amely a nyelvtani érdekességeken túl az ókori Közel-Kelet világába is visszarepít.
A francia nyelv lexikona közérthetően, bőséges példaanyaggal illusztrálva, újszerű módon, egymást betűrendben követő közel 900 szócikkben tartalmazza mindazokat a hasznos és érdekes információkat, amelyeket a francia nyelvről, használatának szabályairól és szabálytalanságairól tudni kell.
A Jel–Kép–Tér sorozat 2. kötete A hatalom jelei, képei és terei konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza.
A héber nyelv revitalizációja a nyelvtörténetnek egy páratlan esete. Azok a teológiai, vallásfilozófiai, létértelmezési alapfogalmak, amelyeket a Biblia hordoz, úgymint az egyiptomi kivonulás hagyománya, a Peszách, vagy a Szövetség, a Berít fogalma, a Dekalógus, a messianizmus mind-mind fokozatosan alakult ki és nyerte el le nem zárt, máig élő és formálódó alakját...
A gépi műveletvégzés hosszú évtizedek óta egyre nagyobb szerepet játszik a humán tudományok működésében, immár nem pusztán adattárolás vagy szövegszerkesztés és -továbbítás céljából. E tudománytörténeti folyamatban a kutatástervezés, a hipotézisek felállítása, a kutatási eredmények előre jelzése, ezáltal a tárgytudományos elméletek és módszertanok, illetve a tudományfilozófiai alapok is a gépi feldolgozás hatása alá kerültek és kerülnek, valamilyen mértékig.
A humor kicsit olyan, mint a művészet… van akinek van tehetsége hozzá, van akinek nincs; van, aki kreatív a humor applikációja terén, van, aki csak törekszik erre; van, aki erőlködés nélkül ontja magából a humoros töltetű ötleteket, van, akiből hiányzik a könnyedség; és hát egyáltalán: van, aki csinálja, és van, aki magyarázza…
A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat 99. kötetében az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és a Kodolányi János Főiskola által 2008 októberében Budapesten közösen rendezett tudományos nyelvészeti konferencia előadásait adja közre.
A szerző, aki fél évszázadon át több tucat angol nyelvkönyvével szerzett magának nevet, most a magyar nyelv grammatikájának a leírásában igyekszik hasznosítani tankönyvírói tapasztalatait. Hogy műve ne csak a hazai olvasók, tanárok és tanulók számára nyújtson hasznos tudnivalókat, a grammatikai kategóriákat angolul is következetesen megnevezi.
Az alaktan, vagyis a morfológia a nyelvtudománynak az a területe, amely a jelekkel, ragokkal, képzőkkel foglalkozik. Ezeket összefoglaló névvel morfémáknak nevezi a nyelvtudomány. A morfémák az emberi kommunikáció legfőbb és legjellemzőbb eszközének, a nyelvnek a legkisebb jelentést hordozó eszközei, a „nyelvi jelek”, amelyekből a beszédtevékenység minimális egységei, a mondatok felépülnek.
A kötet a magyar szakos hallgatók számára a magyar nyelv kialakulását érintő nélkülözhetetlen ismereteket tartalmazza.
A kötet tudományos kutatásokon alapuló, autentikus szintézist ad a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetéről, az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva. A helyzetleírás, az önalkotó reflexió egyik fő tényezője a korábbi és jelen idejű folyamatok feltárása, a tapasztalati tér kifejtő jellemzése. A másik fő tényező a jövőbe tekintés, a jövőre vonatkozó elvárások, várakozások rendszere.
A kézikönyv nyelvünk leíró nyelvtana mellett bemutatja a határon inneni és túli magyar nyelvjárásokat, a tulajdonnevek történetét, foglalkozik a gyermeknyelvvel – egyszóval mindent tartalmaz, amit anyanyelvünkről tudnunk illik, és tudnunk kell.
A kultúraváltás, a globalizációs és mobilizációs folyamatok a magyar nyelv életében is változásokhoz vezettek. A korábban helyhez kötöttebben élő, homogénebb közösségek ma már vegyesebb képet mutatnak. Az urbanizációval és a tömegkommunikáció elterjedésével nagyrészt általánossá vált a köznyelv ismerete, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a regionális sokszínűség ne éreztethetné hatását a beszélőközösség tagjainak a nyelvhasználatán is.
A több mint ötven éve megjelent, jó stílusú, könnyen érthető kézikönyvből diákok sora ismerkedett meg nyelvemlékeinkkel. A benne leírtak napjainkig semmit sem veszítettek tudományos értékükből, a magyar nyelvtudomány azóta csupán néhány ponton egészítette ki.
Az európai orvoslás görög „anyanyelve”, évszázados kitérők után, a XI–XIV. században latinná formálódott, két-háromszáz évvel megelőzve más tudományokat...
A magyar orvosi nyelv a magyar nyelv ikertestvére. Együtt születtek, hiszen legelső szavaink között az egészséggel kapcsolatosak is megjelentek. Az ikertestvérek csecsemőkora és cseperedése is azonos úton járt, az orvosi nyelv szaknyelvvé alakulása csak az orvoslás mesterséggé válásával jött létre, úgy hat–hétszáz évvel ezelőtt. A kötet is ezt az időszakot igyekszik feltárni a teljesség igénye nélkül.
A Szabó Ervin Könyvtár néhány éve elkészítette az ún. hiánykönyvek listáját, amelyben ez a Szathmári-kötet a legtöbbet keresettek között szerepel. Ennek tudatában szerző és kiadó egyképpen arra törekedett, hogy immár ideológiai kötöttségektől mentesen egy teljesen megújított szöveggyűjteményt nyújtson át a diákoknak, a pedagógusoknak és az érdeklődőknek.
Bárczi Géza A magyar szókincs eredete című munkája először 1954-ben, majd másodszor bővítve 1958-ban jelent meg. Újra kiadásával azt kívánjuk elérni, hogy anyanyelvünk szavainak eredetével és a szófejtés, az etimológia elméleti alapjaival napjainkban is megismerkedhessenek az érdeklődők.
A kötet felöleli a magyar formális nyelvészet magyarországi műhelyeinek munkáját, eredményeit – ennek következtében többféle iskola, elmélet és gyakorlat jelenik meg benne.