Nyelvészet
A kötet az első magyar összefoglalás a bantu nyelvekről, de tárgyalja a többi afrikai nyelvcsalád és nyelvcsoport témakörét is. A bantu nyelvcsaládhoz tartozó, 600 különböző nyelvet 170 millióan beszélik az Egyenlítőtől délre fekvő területeken. A nyelvi jellemzésen kívül a kötetben néprajzi, kulturális, történelmi adatok is olvashatók.
Az ószövetségi könyvek tudományos értelmezése, a kommentárok gyümölcsöző használata a bibliai héber nyelv ismerete nélkül teljesen elképzelhetetlen. Ezért nemcsak a szentírástudósoknak, hanem minden – önmagát komolyan vevő – teológusnak is legalább minimális szinten ismernie kell ezt a nyelvet. A héber nyelvvel egy teljesen új világ tárul fel, amely a nyelvtani érdekességeken túl az ókori Közel-Kelet világába is visszarepít.
A francia nyelv lexikona közérthetően, bőséges példaanyaggal illusztrálva, újszerű módon, egymást betűrendben követő közel 900 szócikkben tartalmazza mindazokat a hasznos és érdekes információkat, amelyeket a francia nyelvről, használatának szabályairól és szabálytalanságairól tudni kell.
A Jel–Kép–Tér sorozat 2. kötete A hatalom jelei, képei és terei konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza.
A héber nyelv revitalizációja a nyelvtörténetnek egy páratlan esete. Azok a teológiai, vallásfilozófiai, létértelmezési alapfogalmak, amelyeket a Biblia hordoz, úgymint az egyiptomi kivonulás hagyománya, a Peszách, vagy a Szövetség, a Berít fogalma, a Dekalógus, a messianizmus mind-mind fokozatosan alakult ki és nyerte el le nem zárt, máig élő és formálódó alakját...
A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat 99. kötetében az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és a Kodolányi János Főiskola által 2008 októberében Budapesten közösen rendezett tudományos nyelvészeti konferencia előadásait adja közre.
A latin nyelv az európai kulturális örökség legmeghatározóbb része. Latin volt a középkori és koraújkori Európa legfontosabb közvetítő nyelve. A latin ábécé az egész világ kulturális arculatára nagy hatást gyakorolt, hiszen az európai nyelvek nagy részének lejegyzésére ezt az ábécét alkalmazták. A latin nyelvből születtek meg a román vagy újlatin nyelvek.
A szerző, aki fél évszázadon át több tucat angol nyelvkönyvével szerzett magának nevet, most a magyar nyelv grammatikájának a leírásában igyekszik hasznosítani tankönyvírói tapasztalatait. Hogy műve ne csak a hazai olvasók, tanárok és tanulók számára nyújtson hasznos tudnivalókat, a grammatikai kategóriákat angolul is következetesen megnevezi.
Az alaktan, vagyis a morfológia a nyelvtudománynak az a területe, amely a jelekkel, ragokkal, képzőkkel foglalkozik. Ezeket összefoglaló névvel morfémáknak nevezi a nyelvtudomány. A morfémák az emberi kommunikáció legfőbb és legjellemzőbb eszközének, a nyelvnek a legkisebb jelentést hordozó eszközei, a „nyelvi jelek”, amelyekből a beszédtevékenység minimális egységei, a mondatok felépülnek.
A kötet a magyar szakos hallgatók számára a magyar nyelv kialakulását érintő nélkülözhetetlen ismereteket tartalmazza.
A kötet tudományos kutatásokon alapuló, autentikus szintézist ad a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetéről, az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva. A helyzetleírás, az önalkotó reflexió egyik fő tényezője a korábbi és jelen idejű folyamatok feltárása, a tapasztalati tér kifejtő jellemzése. A másik fő tényező a jövőbe tekintés, a jövőre vonatkozó elvárások, várakozások rendszere.
A kézikönyv nyelvünk leíró nyelvtana mellett bemutatja a határon inneni és túli magyar nyelvjárásokat, a tulajdonnevek történetét, foglalkozik a gyermeknyelvvel – egyszóval mindent tartalmaz, amit anyanyelvünkről tudnunk illik, és tudnunk kell.
Könyvünket azzal a szándékkal írtuk, hogy röviden, érthetően bemutassuk a magyar nyelv lényegét, alapjait, legfőbb sajátosságait és rendszerét. Munkánk a magyar nyelv ismerettudományi szemléletére, az újra előtérbe került jelentéstani kutatások eredményeire, alak és jelentés kapcsolatának vizsgálatára, ezen belül is a hangszimbolikai kutatások fejleményeire, és legfőképpen a 150 éve kiadott, Czuczor Gergely és Fogarasi János által készített, a magyar nyelv szótárának nyelvtudományi szemléletére és eredményeire épül.
A kultúraváltás, a globalizációs és mobilizációs folyamatok a magyar nyelv életében is változásokhoz vezettek. A korábban helyhez kötöttebben élő, homogénebb közösségek ma már vegyesebb képet mutatnak. Az urbanizációval és a tömegkommunikáció elterjedésével nagyrészt általánossá vált a köznyelv ismerete, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a regionális sokszínűség ne éreztethetné hatását a beszélőközösség tagjainak a nyelvhasználatán is.
Az európai orvoslás görög „anyanyelve”, évszázados kitérők után, a XI–XIV. században latinná formálódott, két-háromszáz évvel megelőzve más tudományokat...
A magyar orvosi nyelv a magyar nyelv ikertestvére. Együtt születtek, hiszen legelső szavaink között az egészséggel kapcsolatosak is megjelentek. Az ikertestvérek csecsemőkora és cseperedése is azonos úton járt, az orvosi nyelv szaknyelvvé alakulása csak az orvoslás mesterséggé válásával jött létre, úgy hat–hétszáz évvel ezelőtt. A kötet is ezt az időszakot igyekszik feltárni a teljesség igénye nélkül.
A Szabó Ervin Könyvtár néhány éve elkészítette az ún. hiánykönyvek listáját, amelyben ez a Szathmári-kötet a legtöbbet keresettek között szerepel. Ennek tudatában szerző és kiadó egyképpen arra törekedett, hogy immár ideológiai kötöttségektől mentesen egy teljesen megújított szöveggyűjteményt nyújtson át a diákoknak, a pedagógusoknak és az érdeklődőknek.
A kötet felöleli a magyar formális nyelvészet magyarországi műhelyeinek munkáját, eredményeit – ennek következtében többféle iskola, elmélet és gyakorlat jelenik meg benne.
Ez a könyv ma talán a legsikeresebb és legnépszerűbb bevezetés és áttekintés a nyelvtudomány céljairól, területeiről és módszereiről.
A nemzetközi kutatások fényében állíthatjuk, az erőszak körébe tartozó jelenségek és ezek hatása legérzékenyebben a gyermek- és fiatalkorúakat érinti. Az erőszakos magatartás, a zaklatás, az agresszív beszéd legkülönbözőbb formái jelen vannak az intézményes nevelés szereplőinek életében, a diákok agresszorként és áldozatként egyaránt érintettek, ezért az agresszióval való megküzdés kérdése kiemelten fontos területe a jelenség kutatásának.