Nyelvészet
A kötet felöleli a magyar formális nyelvészet magyarországi műhelyeinek munkáját, eredményeit – ennek következtében többféle iskola, elmélet és gyakorlat jelenik meg benne.
A svéd nyelvész, Sverker Johansson, aki már 2006 óta foglalkozik a nyelv eredetének kérdésével, igazi nyomozó módjára keresi a kulcskérdésekre a megfelelő válaszokat. Nyomozása számos tudományterületet felölel, mivel a nyomok az evolúciós biológia, paleoantropológia, régészet, primatológia, genetika, anatómia, etológia, neurológia, pszichológia és szociálantropológia területein át vezetnek.
Ez a könyv ma talán a legsikeresebb és legnépszerűbb bevezetés és áttekintés a nyelvtudomány céljairól, területeiről és módszereiről.
A nemzetközi kutatások fényében állíthatjuk, az erőszak körébe tartozó jelenségek és ezek hatása legérzékenyebben a gyermek- és fiatalkorúakat érinti. Az erőszakos magatartás, a zaklatás, az agresszív beszéd legkülönbözőbb formái jelen vannak az intézményes nevelés szereplőinek életében, a diákok agresszorként és áldozatként egyaránt érintettek, ezért az agresszióval való megküzdés kérdése kiemelten fontos területe a jelenség kutatásának.
E kötet szerzői főleg az utóbbi évtizedekben szinte hisztérikus epidémiaként terjedő dilettáns nézetekkel foglakoznak, amelyek anyanyelvünket egyebek közt a törökkel, a sumerral, különféle indián nyelvekkel akarják rokonítani, sőt egyes botcsinálta nyelvészek szerint a magyar nyelvből keletkezett a világ összes nyelve...
Horger Antal (1872–1946) a XX. század nagy formátumú magyar nyelvésze, az MTA levelező tagja volt. A történeti-összehasonlító nyelvtudomány művelőjeként elsősorban hangtörténettel, szófejtéssel, nyelvjáráskutatással foglalkozott. Nyelvészeti munkássága máig hat.
A Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 128. kötete az ELTE BTK Nyelvészeti Tudományos Diákkörének Alkalmazott Nyelvészeti Műhelye által 2010 decemberében rendezett hallgatói tudományos konferencia előadásainak írott változatát adja közre. A kötetben tizenkét tanulmány mutatja be az alkalmazott nyelvészet néhány hagyományos, ugyanakkor ma is aktuális kutatási területét.
A kötetbe válogatott szövegek arra tesznek kísérletet, hogy a társadalmi nemi megközelítésmódot érvényesítsék a filozófia, az irodalom, a társadalom- és kultúrakutatás területén. Az itt bemutatott tudásformák különbözőképpen teszik lehetővé, hogy a társadalmi nemi jellegről beszéljünk, hiszen eltérő bennük az univerzális humanizmusnak álcázott maszkulin hegemónia módozata is.
A székelyek írása több embert érdekel, mint korábban bármikor. A szakirodalom gazdag, mégsem találtunk eddig olyan összefoglaló kötetet, amely megbízhatóan tájékoztatna a székely írás középkori emlékeiről, eredetéről, használatáról...
A magyar hunhagyomány és a székely írás átfogó bemutatása után (Nyelvrokonság és hunhagyomány, 2011 és A székely írás nyomában, 2014) a szerző azt kutatja, mit árul el a székely írás kultuszáról az írás két legkorábbi, nem székelyföldi templomban talált emléke: egy Nikolsburgban föllelt ábécé és egy Bolognából előkerült naptár.
Csallány Dezső könyvében 33 jelentős, rövidebb-hosszabb rovásírásos emléket mutat be az emlékek hiteles képével. Minden esetben ismerteti a rovásírásos emlék keletkezésének és fellelésének történetét, részletesen bemutatja az emlék korábbi vizsgálatának eredményeit, és megadja a véleménye szerinti helyes olvasatot is.
A kötet tanulmányai a szöveg értését a szöveg értelmének (jelentésének) befogadói feldolgozása felől közelítik meg. A szövegértés hétköznapi, irodalmi és vallásos folyamatait vizsgálják, abból a közös elvből kiindulva, hogy a szöveg cselekvő folyamat, mentális, szellemi tevékenység hozza létre, és mentális, szellemi tevékenység során történik a befogadás és a megértés, mindig a beszélőtársak által létrehozott kontextusban.
Kínában az erkölcsi tanulságokat megfogalmazó közmondások, szólások minden művelt ember szó- és írásbeli megnyilatkozásában megtalálhatók. Egy-egy kifejezés a kínai nyelvben változatos szerepet tölthet be, így magyarra is különféleképp – szószerkezettel, szólással vagy proverbiummal – fordítható. Gyakran egy adomából kristályosodik ki, ezért számos jelentése van.
Az Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban című kötet 1989‑ben jelent meg a Nyelvtudományi Értekezések 127. számaként. A 2022. évi új kiadásnak döntő oka, hogy már régóta nem kapható a szóban forgó könyv.
A kötet a jelhasználat egy fontos dimenziója, az állati és az állatokról szóló emberi jelhasználat bemutatásához kíván hozzájárulni. Célja az állati jelhasználat és az emberi kultúra állatszimbolikájának bemutatása, amelyet a zooszemiotika elméleti szempontjai és az állati jelhasználat néhány esetpéldája mellett irodalmi, történelmi, képzőművészeti és a kultúra számos egyéb területéről kiemelt példák elemzésével világítanak meg a tanulmányok.
Az Állatnevek enciklopédiája az állatok gazdag világába és sokszínű elnevezéseik történetébe vezet be. A kötet mind zoológusok, mind nyelvészek számára is hasznos ismeretanyagot tartalmaz.
A világ nagy nyelvcsaládjai közül Magyarországon jóformán csak az indo-európai és néhány eurázsiai nyelvcsalád ismert jobban. Szinte semmit sem tudunk az afrikai, az amerikai indián vagy az óceániai nyelvekről és nyelvcsaládokról, történelmükről, nyelvi jellegzetességeikről.
A monografikus munkában összegzett kutatás két fő elméleti kérdés köré csoportosul. Egyfelől a magyar aspektusrendszer adekvát, több dimenziós modellezését célozza meg, másfelől részletes tárgyalását nyújtja a statikussággal, tehát az állapot aspektussal kapcsolatos problematikus kérdéseknek.
A kötet a magyar megismeréstudomány egy évtizedes fejlődését és mai eredményeit mutatja be. A kognitív tudomány olyan terület, amelyre általában jellemző a kapcsolatkeresés és a párbeszéd az egyes szakterületek között.
Könyvünk, melyet elsősorban az egyetemek romanisztika szakos hallgatóinak szántunk, magyar nyelven vázolja az Ibériai-félsziget újlatin nyelveivel, a katalánnal, a spanyollal és a galego-portugállal kapcsolatos legfontosabb ismereteket.
Meglehetősen különös nézetek láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben az uráli nyelvek jelenlegi és egykori tárgyjelöléséről: némelyek szerint egyes nyelvekben a tárgyat a genitívuszrag jelöli, és így volt a legtávolabbi korokban is, mások viszont – főleg újabban – azzal számolnak, hogy *-m és *-t tárgyrag is volt az alapnyelvben. E könyv szerzője szerint a mai nyelvek vallomása alapján az utóbbi nézet helyes: az uráli alapnyelvben kétféle tárgyrag volt...