Osiris Társadalomtudományi Könyvtár
„Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem.” Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után.
Bonfininek sikerült olyan művet alkotnia, amelyet évszázadokig nem lehetett megismételni. Hogy az utókor mire tartotta, nemcsak a seregnyi kiadás jelzi, hanem az a tény is, hogy adataiban, a magyar történelemről alkotott felfogásában jószerivel a XIX. századig iránymutató maradt.
Történész ritkán szánja rá magát, hogy számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy színt valljon elvi és módszertani kérdésekről...
William James A vallási élmény változatai (Varieties of religious experience) című munkája a vallásfilozófia és -pszichológia úttörő műve, amely Émile Durkheim és Max Weber művei mellé állítható, ugyanakkor olvasmányosabb, mivel több empirikus anyagot, esettanulmányt tartalmaz.
Frazer a klasszikus brit etnológia utolsó képviselője. Élete és munkássága korszakot jelent a néprajztudomány történetében. Az aranyágban arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az emberi gondolkodás fejlődését a mágia és a vallás egymást követő fokain keresztül a tudományig.
John Gray ateizmusa nem ellensége a vallásnak, ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy a vallás fontos támasza a kultúráknak, és olyan tartalmakat közvetít, amelyeket csak egy mítoszon keresztül lehet átadni. A kortárs európai és brit világ azonban Gray szerint visszavonhatatlanul vallás utáni, szekuláris – csakhogy a szekularizálódás önmagában nem szabadít meg a vallások tudatformáló erejétől.
Párizsi emigrációjában, halála előtt két évvel (1946-ban) jelent meg Nyikolaj Bergyajevnek (1874–1948) ez a késői, összegző jellegű könyve. Nem saját filozófiáját összegzi benne, mint Az ember rabságáról és szabadságáról vagy a Szellem és realitás című műveiben, hanem az orosz mentalitás gyökerét, forrásait vizsgálja, és következményeit tekinti át egyrészt az orosz történelemben, az orosz kultúra alakulásában, másrészt az általa tárgyalt gondolkodók szellemi portréiban.
Geert Mak könyveinek sikere azon múlik, hogy képes-e megtalálni az egyensúlyt a választott személy vagy család története és a ’nagy történelem’, illetve a tudományos kutatás és a tálalás, az olvasható, sőt olvasmányos forma között. Az előkelő Six család története ebből a szempontból tökéletes választásnak tűnik.
A Lét és idő (németül Sein und Zeit) Martin Heidegger német filozófus talán legjelentősebb műve, amely nagy hatással volt a 20. század több filozófiai irányzatára, így az egzisztencializmusra, a hermeneutikára és a dekontstrukcióra.
Kierkegaard a Vagy-vagy megjelenésével egy időben írja: „Életem elért a végsőkig; undorodom a létezéstől, mely ízetlen, sótlan és értelmetlen. S még ha Pierrot-nál is éhesebb lennék, sem tudnám lenyelni az emberek magyarázatát! Ujjunkat a földbe dugjuk, hogy azt megszagolva meg tudjuk, hol is vagyunk, én ujjamat a létezésbe dugom – s nem érzek semmit. Hol vagyok? Mi a világ? Mit takar ez a szó? Ki csalt bele az egészbe, s hagy itt most megfürödve? Ki vagyok? Hogyan kerültem a világba, miért nem kérdeztek meg előbb, miért nem tudatták velem korábban az erkölcsöket és a szokásokat? Egyszerűen belöktek a sorba, mintha csak egy lélekkufár portékája lennék.”