„Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad”
Paraméterek
| Szerző | Ablonczy László |
| Cím | „Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad” |
| Alcím | ÁVH-s (be)súgókkal |
| Kiadó | Kairosz Kiadó |
| Kiadás éve | 2014 |
| Terjedelem | 464 oldal |
| Formátum | B/5, ragasztókötött |
| ISBN | 978 963 662 716 4 |
|
A szerző az elmúlt száz év történelmi és közügyi eseményeit szembesíti a színház és főként a magyar dráma ügyének gondolataival. A könyv némely tanulmánya az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagaira alapozottan íródott. |
|
|
|
Leírás
A szerző az elmúlt száz év történelmi és közügyi eseményeit szembesíti a színház és főként a magyar dráma ügyének gondolataival. Kezdve az 1919. szeptember 30-i stációval, amikor a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház Hamlet előadásának nézőit a román katonaság puskatussal zavarta ki saját színházából. Aztán következett Észak-Erdély visszatérése; a szerző külön tanulmányban tárgyalja a Londonba emigrált Szabó Zoltán színházi gondolatait. A bolseviki triptichon című fejezetben az 1945–1960 közötti színházi élet három tragikus sorsú művészét (Déry Sári, Földes Gábor, Gellért Endre) idézi. Újabb fejezetben személyes emlékek és dokumentumok segítségével Illyés Gyula, Hubay Miklós alakját idézi fel, továbbá Tamási Áron eddig ismeretlen dokumentumait illeszti az életműbe, és részletesen feltárja Páskándi Géza utolsó éveit. A közügyi gondolatokkal is áthatott kötet zárófejezete a Vidnyánszky Attilával készült interjú, valamint a Blaskó Péter művészi pályáját összefoglaló beszélgetés. A könyv némely tanulmánya az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagaira alapozottan íródott.
Kairosz Kiadó, 2014.
Írta: Ablonczy László
Kapcsolódó kiadványok:
Tartalom
Az egérfogó
I. „Országnyi nézőtéren”
A fájdalomig és tovább… Egy Trianon-unoka feljegyzései
„Útonállók leereszkedő ajándéka”. Erdélyi ősz, 1940
Igazmondás a fes(l)tett világról. Szabó Zoltán színi gondolatai az emigrációban
II. Bolseviki triptichon
Déry Sári toprongyosított élete és halála
„Keresztfáról a sóhaj is lázítás” – Földes Gábor útja a bitóig
„Ő volt a Menedék” – Gellért Endre a Nemzetiben
III. „Sorstársaim, egy bajban is hányfelé...”
Tamási Áron postája
Ő maga volt Dániel – Válasz a Magyar Szemle kérdéseire
Hubay Miklós megváltó mutatványai
IV. „Ki tapsol? A hír csöndre int. Mi árad mégis a testen?”
Sárgadinnye a fán
Vízkereszti töredékek múlt-iratokkal
Húsz év (Madaras kantáta)
„Oh boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már.” A Hitel negyedszázadára
Strasbourgi telegráf. Jegyzetek a Dóm tövéből (1990-1991)
V. Sorsunk háza: Nemzeti
„A steril, cinikus, vagy közömbös színházat egy percig sem megtűrni...” Páskándi Géza a Nemzeti Színházban (1991-1995)
A színház – szentségjáték. Válasz Stumpf András kérdéseire
A Nemzeti Színház reményideje
Analízis Bécsben
Az ember önmagát viszi kínpadra. Beszélgetés Blaskó Péterrel
Ablonczy László munkái
ÁVH-s dokumentumok