Felsőoktatási tankönyvek
A Környezetföldtani és környezettörténeti kutatások a dunai Alföldön című tanulmánykötetet Sümegi Pál szerkesztette.
A környezetvédelem, a környezeti tudat kialakulása a XX. század végének legmeghatározóbb szellemi áramlata a Földön. Kiteljesedése, uralkodóvá válása azonban még hosszú időt vesz igénybe. Ameddig napjainkig tömegméretekben eljutottunk, az sajnos csak annyi, hogy a veszélyek ismeretében már szinte minden ember, amikor környezetével szemben követelményeket, elvárásokat fogalmaz meg, akkor a „zöld ideológia” elkötelezett híve.
Tanulmányok Sümegi Pál professzor 60 éves születésnapi köszöntésére. Dr. Sümegi Pál (Tapolca, 1960. május 11.) geológus, régész, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
Dr. Leél-Őssy Szabolcs könyve a József-hegyi-barlangról szól, de rövid kitérő erejéig a többi budai (város alatti) barlangról is ír. Alapos, szakmailag is mélyen szántó és megjelenésében is igényes monográfia.
A kötet szerzői: Fodor László, Főzy István, Nico M.M. Janssen, Guillermo Meléndez, Gregory Price, Wofgang Riegraf, Armin Scherzinger, Szente István, Szinger Balázs, Szíves Ottilia, Vörös Attila. Szerkesztette: Főzy István. (Angol nyelvű kiadvány.)
A Föld különböző tartományai (kőzetöv, vízburok, légkör és bioszféra) szoros kölcsönhatásban vannak egymással, közöttük állandó anyagcsere zajlik. Az elemeket/vegyületeket hatalmas anyagforgalom, a biogeokémiai körforgalom mozgatja. A biogeokémiai kutatások, és ezen belül a légkör-bioszféra kölcsönhatások tanulmányozása lényegében néhány évtizede indult.
A Tiszai Egység ismert mélységtartományát túlnyomó részben üledékes képződmények alkotják, de – különösen a preneogén aljzat felépítésében – meghatározó a magmás és metamorf képződmények szerepe is. A kötet célja az utóbbi évek során a hazai kutatóműhelyekben e témában született eredmények szemelvényszerű bemutatása.
Az alapvető kézikönyv a teljesség igényével veszi számba a történeti Magyarország helységeinek neveit, e nevek változatait, tájékoztat a települések lakosságának etnikai és felekezeti összetételéről, helységek egyesüléséről és szétválásáról.
Balázs Dénes – karsztkutató, földrajztudós, világutazó, számos földrajzi ismeretterjesztő mű szerzője, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója – könyve bemutatja a távoli földrész feltárásában, tudományos kutatásában és megismertetésében jeleskedő magyar utazók tevékenységét.
A szótár nemcsak a szélesebb értelemben vett földtan szókincsét tartalmazza, hanem azokat a szavakat is, amelyekkel egy geológus szakmunkákat olvasva találkozhat (laboratóriumi eszközök, terepmunka eszközei, geofizikai alapszókincs, műszaki szavak, mélyfúrási, bányászati terminológia, alapvető matematikai, fizikai, kémiai, biológiai szókincs stb).
A kötet egy (professzionális) mineralógus, egy elhivatott (geológusmérnök) muzeológus és egy remek (gépészmérnök) fotós: Szakáll Sándor, Fehér Béla és Tóth László munkája. Könyvük impresszív, a magyar mineralógia nemzetközi szintű opusza, mintegy 370 ásványfotóval illusztrálva.
Az ember és környezet efféle viszonyának vizsgálata mindig kitüntetett szerepet kapott a geográfiában, mondhatjuk az a tényleges „magtudományhoz” tartozik...
Lázár deák nevezetes Magyarország-térképe (1528) a magyar térképészet első és mindjárt kiváló alkotása. E könyv a Lázár előtti térképek kutatási eredményeinek összefoglalása, elsősorban a tárgyi emlékek, a fennmaradt térképek tükrében.
A tankönyv közgazdasági, külgazdasági, külkereskedelmi és gazdaságföldrajzos szakemberek, illetőleg jelöltek, hallgatók számára készült. Ezenkívül mindenkinek érdekes munka, aki hallott arról, hogy mekkora nemzeti vagyonvesztés ment végbe az elmúlt évtizedben Magyarországon, és ez vonatkozik-e a természeti erőforrásokra is.
Az elmúlt évek, különösen 2000 után, bővelkedtek az úrkúti és eplényi ércesedésről szóló könyvekben, tudományos cikkekben és kéziratos munkákban, mind az ipari, mind a kutatási témakörökben. Kötetünk célja az elmúlt 17 év legfontosabb eredményeinek bemutatása laikusok számára is érthető módon, a teljesség igénye nélkül, a mai kor elvárásait kielégítő jellemzéssel és dokumentációval.
A könyv lapjain kirajzolódnak a több millió éves ciklusok – kialakulás, felívelés, hanyatlás, kihalás, újjászületés –, hogy a végén föltegyük magunknak a kérdést: a kisszerű hatalmi és gazdasági játszmák helyett nem azon kellene inkább gondolkodnunk, esetleg hogyan élhetné túl az emberiség a következő kihalási szakaszt?
A Magyarhoni Földtani Társulat 2010. évi Vándorgyűlésének egyik témája, a térség helyzetéből adódóan és az energiaválsággal terhelt időszakban a földtani erőforrások, másik kiemelt tematikája a medencefejlődés volt.
Jem Bendell megalkotta a „mélyalkalmazkodás” fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán.
E kötet szerzőivel együtt tisztelegni kívánunk Ilon Gábor több mint 100 régészeti feltárást átfogó régészeti munkája, környezetrégészeti szervezőkészsége, a mintegy 150 végzett tanítványt felvonultató régész-technikus képzésben betöltött szerepe és a több mint 120 szakcikket, könyvet, monográfiát, ismeretterjesztő cikket felvonultató teljesítménye előtt.
A növényi makrofosszília nem más, mint az üledékből kinyerhető, szabad szemmel is látható, elhalt növényi rész. Ezek a maradványok nagy teljesítményű mikroszkóp nélkül is láthatók és szabad kézzel is kezelhetők, szemben az olyan mikrofosszíliákkal, mint a pollenek és a spórák...
Az ökozóna fogalmát elsősorban a geotudományok használják, és a Föld zonális nagy térségeit értik alatta. A klímazónák képezik a felosztás alapját, mivel az egyes klímatípusokhoz jól elkülönülő morfológiai formák, talaj típusok, élővilág, valamint mező- és erdőgazdasági hasznosítás társulnak.