Sporttörténet
Szórakoztatóan és egyszersmind történelmileg megalapozottan tárgyal a szerző olyan kérdéseket, hogy mi is a sport valójában. Miért tartozik bele a toronyugrás, a zsákban futás meg miért nem? Mi a helyzet a bikaviadalokkal vagy a motorsporttal? Hogyan tett szert a labdarúgás akkora népszerűségre, és hogyan hat egymásra a sport és a politika?
Az Aranycsapat emlékezete, sőt egyenesen legendája mélyen beépült a magyar köztudatba, a focin jóval túlmutató módon. Az 1960-as évek nagy sikereinek és nagy személyiségeinek emléke is sokakat lelkesít. Az 1945 előtti elképesztően izgalmas, színes és sikeres focivilágról viszont, ahonnan mindez kinőtt, meglepő módon szinte semmit sem tudunk. Egy elsüllyedt, kincsekkel teli, csodás kontinens ez – a magyar fociatlantisz.
A Budapesti Spartacus Sportegyesület fennállásának 60 éve alatt a klub sportolói nyolc olimpiai, tizenöt világbajnoki, harminckilenc Európa-bajnoki aranyérmet és megszámlálhatatlanul sok ezüst- és bronzérmet nyertek a nemzetközi versengésekben.
Takács Tibor könyve a foci szemszögéből rajzolja meg az 1945 és 1990 közti magyar valóság képét különleges dokumentumok, párttitkári feljegyzések, ügynökjelentések, nyomozati jegyzőkönyvek, titkosszolgálati tisztek beszámolói alapján. A játék és az együttszurkolás örömét azonban ezek sem vehették el – a virsli íze, a rossz, de mégis jó mustáré, a sör keserű büdöse megmaradt.
A szerző 1994 és 2006 között 28 hónapon keresztül végzett kulturális antropológiai terepmunkát a közép-afrikai Kamerunban, a kameruni futball társadalmi és politikai jelentőségét vizsgálva. Bár a könyv témája a futball, a szerző valójában a kérdések ennél sokkal szélesebb spektrumát tárgyalja.
Erbstein Ernő Guttmann Bélához hasonlóan a világfutball nagy és legendás alakja. Csapatával, a Torinóval – amelyet csak Grande Torinóként emlegetnek – edzőként mindent megnyert 1946 és 1949 között. Nagy kultusza van Olaszországban. Életének és a csapat sikereinek tragikus repülőgép-szerencsétlenség vetett véget 1949-ben. Személyisége és munkássága nem csupán a focirajongók számára jelent inspirációt. Az Erbstein család háború alatti története önmagában is kész regény. A könyv tisztelgés e nagyszerű ember emléke előtt.
Guttmann Béla a 20. századi futball történetének megkerülhetetlen, legendás alakja, a magyar Guardiola, Mourinho és Ancelotti egy személyben. 12 országban edzősködött, bajnoki címek, kupagyőzelmek fűződnek a nevéhez itthon és külföldön egyaránt. Legnagyobb tette, hogy 1961-ben és 1962-ben, egymás után kétszer is megnyerte a BEK-et az akkor kiscsapatnak számító, portugál Benfica együttesével.
Az impozáns Magyar olimpiai lexikon immáron ötödik, bővített és átdolgozott kiadása az első újkori, Athénban 1896-ban rendezett olimpiától egészen a 2016-os riói játékokig veszi sorra az arany-, ezüst- és bronzérmes magyar helyezetteket.
A könyv születését illetően mindaz, amit az első kötetben írtam, túlnyomórészt igaz a második kötetre is. Már régóta kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy legjobb játszmáimról könyvet írjak...
Gyarmati Andrea az 1972-es müncheni olimpián pár tizedmásodperc miatt nem lett olimpiai bajnok, ekkor zárta őt szívébe az ország, és azóta sem engedte el. Főleg azért, mert Andrea megmutatta az életnek, hogy nemcsak a győzelmek tehetnek győztessé valakit: oktor néni lett, gyerekorvos, aki már az első páciensei gyerekeit, ahogy ő fogalmaz, a fogadott unokáit is kezeli.
A szerző bemutatja, hogy milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különböző, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsző történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendőrség működésének főbb vonásait és jellemzőit is.
Ennek a kötetnek az írásai azt a sportéletet mutatják be, amely az elcsatolt területeken alakult ki és az ottani magyarság önszerveződésére is jelentős hatással volt…