Politológia
A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.
A könyvet a médiatudomány, a szociológia és a politikatudomány, valamint a közéleti kérdések iránt érdeklődőknek ajánljuk.
„A szocializmus hívei közül is sokan azért veszítették el hitüket, mert mindennapi személyes életükben nem tapasztalták azt, amit a szocialista eszmékről tudtak, hallottak és olvastak…” (Gáspár Sándor)
A szerző a magyarországi németek 1950–1970 közötti helyzetét alapvetően három szempont alapján vizsgálja: a politikai hatalom céljai, törekvései és azok megvalósításának módja, a közösség, illetve tagjainak reflexiói, valamint az így meghatározható folyamat hatásai szerint.
A nemzetnevelés gondolata egyidejű a modern nemzeteszme kialakulásával. Utóbbi folytonosan változó hangsúlyai újra és újra aktivizálják és aktualizálják a fogalmat is: a „nemzetnevelés” variációi és használatának intenzitása a változó kontextusokhoz kötött. E kötet három magyar nemzetnevelés-parafrázissal foglalkozik – egy pedagógus: Imre Sándor, egy oktatáspolitikus: Hóman Bálint és egy (párt)politikus: Gömbös Gyula terveivel –, melyek értelmezését és megértését a német területeken született hasonló elképzelések áttekintése segíti.
Mint mindig, most is a nyelvvel kezdődött minden. A nyelv kisajátítása, erőszakos birtokbavétele oda vezetett, hogy félelmetes távolságba kerültünk a valóságtól. Nincsen ennél súlyosabb krízis. Aki megpróbál kitörni a féligazságok, a mesterséges gondolatkísérletek szorításából, nem kevesebbet kockáztat, mint a kiűzetést a hazugságok paradicsomából...
Kell-e tudnunk, hogy milyen ember a választott vezetőnk? És azt tudjuk-e, hogy mi milyenek vagyunk, hogyan viszonyulunk a hatalomhoz – jelenleg az Orbán-rezsimhez? A szerző, Rudas János „kultikus” alaknak számít a hazai szervezetfejlesztés és a szociálpszichológia életében.
A szerző a pártok, mozgalmak és kulturális közösségek egymáshoz való viszonyát vizsgálja a magyar és nemzetközi keresztény politika példáján keresztül.
Úgy gondoljuk, a mai magyar politikai viszonyok is feltétlenül indokolttá teszik, hogy már középiskolás korban megfelelő politikaelméleti ismeretekkel rendelkezzenek az emberek. A mai fiatal nemzedékeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy állampolgárként, választópolgárként is felelősen tudjanak dönteni.
A kilenc tanulmányt tartalmazó, három szerkezeti egységre tagolódó kötet írásai a 2002-2005 közötti periódusban születtek. Könyv formájában megvalósuló közzétételüket, csokorba gyűjtésüket a két Ibériai-félszigeti ország párhuzamosan futó és sok tekintetben hasonló vonásokat mutató huszadik századi történelme és az azonos fejlődési pályaív indokolja.
Byung-Chul Han berlini filozófus, hasonlóan A kiégés társadalma című művében megfogalmazottakhoz, folytatja a neoliberalizmus kritikáját. Han minden aspektusában elénk tárja a szabadság válságához vezető neoliberális pszichopolitikát. Bemutatja, hogyan veszi igénybe a hatalom a lelket, s mindezt milyen új technikák révén éri el, vagyis miféle „pszichopolitikai rezsim” jellemzi korunkat.
A kötet célja az, hogy bemutassa a modern szociálpolitika fő jellemzőit Európában és ezen belül Magyarországon, követve azt az utat, melyet a jóléti állam alig több mint száz évvel ezelőtti kezdeteitől napjainkig megtett.
A fordításkötet válogatás a politikai szemantika, szimbolizáció, retorika és diskurzus angol, német, francia és olasz nyelvű szakirodalmából. A tanulmányok és könyvrészletek olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mit jelent a hatalom nyelve, mi a politikai stílus, hogyan működik a politika szimbolikus valósága, miért éledt újjá napjainkban a retorika, milyen a politika diszkurzív természete, hogyan függ össze egymással a politikai nyilvánosság és a kommunikáció.
A könyvben az olvasó találkozhat Churchillel és Periklésszel, Kádár Jánossal és Horthy Miklóssal, Nagy Imrével és Alexander Dubčekkel, és persze a címadó párossal, Tiberius császárral és Sztálinnal. Másképpen: egy csipetnyi ókorral és XX. századdal, jellemrajzzal és elemzéssel, politikatörténettel, sok küzdelemmel és halállal.
A második világháborút követő években szerte Európában tudták és beszélték, hogy a lassan magára találó demokratikus Ausztria a fokozatosan egymással szembekerülő szövetségesek titkosszolgálatainak bázisa, hírszerzők és kémelhárítók találkahelye, az ügynökök utánpótlásának forrása. A kötet összességében bepillantást enged egy olyan világba, melynek számos részlete még ma is homályban van előttünk.
A riport-szociográfia a 2000-es évek első évtizedének legsúlyosabb, gyilkosságokba torkolló etnikai jellegű konfliktusait dolgozza föl az oknyomozó újságírás és az irodalmi szociográfia módszereivel.
Az ún. rokonlátogatók, azaz a második világháború után Magyarországról kitelepített németek és itthon maradt rokonaik kapcsolattartására, a svábok utazásaira a magyar állambiztonság is felfigyelt. A magyarországi németek elleni állam(biztonság)i intézkedéssorozatok második hulláma az 1956-os forradalmat követő megtorlások során, illetve azok lezárulta után kezdődött meg.