Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

További adalékok a pszichoanalízis elméletéhez

Paraméterek

Szerző Hermann Imre
Cím További adalékok a pszichoanalízis elméletéhez
Kiadó Animula Kiadó
Kiadás éve 2014
Terjedelem 180 oldal
Formátum A/5, ragasztókötött
ISBN 978 963 9751 88 0
Ár:
2.500 Ft
2.375 Ft
Kedvezmény: 5%

A Hermann-összkiadás részeként, a „További adalékok a pszichoanalízis elméletéhez” a harmadik kötet abban a sorban, amelyben a főként német nyelven publikált, eddig magyarul még nem hozzáférhető tanulmányok fordításai jelennek meg, nagyrészt a húszas, harmincas és negyvenes évek termékeny időszakából.

Leírás

A Hermann-összkiadás részeként, a „További adalékok a pszichoanalízis elméletéhez” a harmadik kötet abban a sorban, amelyben a főként német nyelven publikált, eddig magyarul még nem hozzáférhető tanulmányok fordításai jelennek meg, nagyrészt a húszas, harmincas és negyvenes évek termékeny időszakából. Az előző két kötetből, a Gondolkodáslélektani tanulmányokból és a Kreativitás és alkotásból kimaradt cikkek szerepelnek ebben a könyvben. Tematikája szerteágazó – a majmok viselkedésétől kezdve egészen Jones Ferenczire vonatkozó „tévedéséig” terjed.
Ezt a szerteágazó tematikát 3 fő téma köré csoportosíthatjuk. Hermann egyik fontos érdeklődési köre volt a majmok viselkedése, természetesen az emberekkel való összehasonlítás tükrében. A kötetben található, emberszabású majmokról szóló tanulmányok összegzését az 1943-ban megjelent Az ember ősi ösztöneiben is megtaláljuk. Egy második terület, amelyet a kötet néhány tanulmánya tárgyal, a betegségtünetek keletkezése. Az egészen korai, alig féloldalnyi Szorongásos álom és Ödipusz-fantázia, történeti érdekesség. 3 évvel azt követően jelent meg, hogy Ferenczi Freudnak szóló levelében, 1918-ban említést tesz Hermannról (aki akkor 29 éves), mint a pszichoanalízis lelkes követőjéről. A Jones Ferenczivel kapcsolatos objektivitásáról szóló tanulmány is ebbe a csoportba került. Itt nem Ferenczi tüneteinek keletkezéséről, hanem Jones betegségtünet-jellegű, az ő féltékenységéből eredő gondolati csúsztatásáról van szó. A kényszerneurózissal foglalkozó tanulmányokban, ennek kialakulásával kapcsolatban Hermann új szempontot fedez fel, és ezzel tovább építi Freud neurózis elméletét. Az igazi kényszerneurotikus családjában uralkodó kettős morálra hívja fel a figyelmet, ahol jellemzően, a szigorú erkölcsi elvek ellenére, egy érzelmileg fontos családtag szembekerül a törvénnyel. Hermann megmutatja, hogy a megoldhatatlan konfliktus jól követhető a kényszertünetben. A harmadik részben azokat a tanulmányokat találjuk, amelyek lélektani törvényszerűségeket, a korban használt pszichoanalitikus fogalmakat, mint az ösztön, libidó, ismétlési kényszer kritériumait mélyítik, pontosítják. Hermann itt azelőtt ismeretlen összefüggéseket és jelenségeket is bevezet a pszichoanalízisbe, mint pl. az ösztönörvényt és legfőképpen a megkapaszkodás–elszakadás, keresés–elbújás ösztönpárjait. Freudhoz képest Hermann egyrészt a nő sokkal aktívabb szerepét feltételezi (Az aktív fogalom használata a férfiasság meghatározásában), másrészt a szexualitásban is szerepet játszó mély, tudattalan fantáziákra hívja fel a figyelmet, mint pl. az óriásanya vagy az os priapi. Ezekkel ma is találkozhatunk gyerekeknél, analízisekben.
Hermann célja – akár csak Freudé – hogy minél inkább a tudomány, a logika eszközeivel írja le a lelki folyamatokat. Orvos volt, a kísérleti lélektan felől érkezett a pszichoanalízishez, gondolkodását a biológia, a logika és a matematika hatja át. Minden tanulmányában érveket és ellenérveket ütköztet, törekszik arra, hogy a rendelkezésre álló tények minél szélesebb köréből vonja le – saját következtetéseit.
 
Szerkesztette: Vincze Anna 

Tartalom

Bevezetés (Vincze Anna)
A) Összehasonuló lélektan, főemlős kutatások
1. Modellek a majmok Ödipusz- és kasztrációs komplexusainak magyarázatához (1926)
2. Egy gorillakölyök lélektanához (1931)
3. Új adalékok a főemlősök összehasonlító lélektanához (1936)
4. Kiegészítés a kasztrációs komplexushoz: az os priapira vonatkozó fantáziák (1939)
5. Az embergyermek szexuális latencia időszaka (1941/42)
6. Kiegészítés a szexuális fejlődésben észlelhető latencia időszak elméletéhez (1947)
B) Tünetek és keletkezésük
1. Szorongásos álom és Ödipusz-fantázia (1921)
2. A kényszerneurózis és a felettesén-képződés egy történeti mozzanata (1929)
3. Megfigyelések a kényszerneurózisról (1960)
4. Az ágybavizelés kérdéséhez (1961)
5. Jones Ferenczi betegségére vonatkozó diagnózisának objektivitása (1974)
C) Lelki törvényszerűségek a pszichoanalízisben
1. A rendérzék és az alakérték összefüggése az erkölcsiséggel. Kísérleti vizsgálat alapján (1922)
2. Széljegyzetek az ismétlési kényszerhez (1922)
3. A gyerek tudni szeretné, honnan jönnek a gyerekek (1927)
4. Megjegyzések Ferenczi traumával kapcsolatos gondolatairól (1934)
5. Az „aktív” fogalom használata a férfiasság meghatározásában (1934)
6. Ősészleletek, különösen a szem csillogása és a belső világ felerősödése (1934)
7. Az engedelmességről (1934)
8. Megkapaszkodás – keresés. A pszichoanalízisben eddig elhanyagolt ösztönellentétpárról és viszonyáról a szadizmushoz – mazochizmushoz (1936)
9. A libidókritériumok kérdéséhez (1937)
10. Az én és a felettés-én ösztönmegszállásához (1940)
11. Óriás anya, fallikus anya, obszcenitás (1949)
12. Szemragyogás, szégyenérzet és exhibicionizmus (1957)
13. Az elfojtás dinamikájáról és azén alárendelődéséről (1959) (fordította: Klaniczay Sára és Lukács Lilla)
14. A dinamikus pszichés folyamatok három fajtája (1971)