Vallásfilozófia
Posztumusz könyvében Thomas Merton áttekintést nyújt a keresztény kontemplatív hagyomány elméleti hátteréről és gyakorlati problémáiról, múltjáról és jelenéről. Sok hasznos útmutatást ad, és kiemeli, hogy a szemlélődés nem különálló területe az emberi létnek, hanem lehetőséget biztosít arra, hogy egységes egésszé szervezzük életünket.
Popper Péter indiai útja során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított „gyakorlatokról”, hanem élő szellemi áramlatról van szó, amelynek nincs merev szabályrendszere. Popper Péter egyik legismertebb írása valódi szellemi kaland, élvezetes, szórakoztató olvasmány, egyben komplett gyakorlati program önmagunk megismeréséhez és fejlesztéséhez.
Avilai Szent Teréz művében összefoglalást ad a keresztény misztika teljességéről. A könyv az Isten hívására válaszoló, és életét Neki ajánló ember Krisztushoz vezető belső lelki útján, átalakulásának állomásain vezeti végig az olvasót.
Az Ísá-upanisad az egyik legrövidebb upanisad, egyben az egyik legmélyebb jelentésű is. A védikus hagyomány más jelentős szövegeihez hasonlóan a személyes és társadalmi fejlődés szempontjából is szerves egészként és átfogóan kezeli a spiritualitást, a pszichológiát, az ismeretelméletet és a gyakorlati útmutatást.
Diogenész Laertiosz A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben című műve mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). Ha a szerző népszerűségre törekedett, minden kritika és szövegkritika ellenére elérte célját.
A második kötet stílusára nagyjából ugyanaz jellemző, mint az első kötetére. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd. Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különböző groteszk és burleszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életéből, és amennyire lehetséges, nézeteiket (gnómáikat) áthagyományozni az utókornak.
Ha visszahelyezzük jogaiba a misztika patrisztikus fogalmát, akkor azt is újra kell gondolnunk, hogy mi történik, ha elkötelezzük magunkat annak, hogy Isten kegyelme átalakítson minket: azaz átalakuljunk vagy visszaformálódjunk Isten képmására – „átistenüljünk”, ahogyan az egyházatyák mondták...
„Ezek az oldalak elsősorban nem azért íródtak, hogy a katolikus vallás isteni eredetét bizonyítsák – bár végeredményben mellette szóló érvet kovácsolnak – hanem azért, hogy leküzdjenek annak a történetében egykor a szerző által is észlelt, bizonyos nehézségeket, amelyeket a protestánsok vele szemben előszeretettel hangoztattak...”
Évekkel ezelőtt egy olyan társaságban voltam, ahol a beszélgetés során valaki feltett egy kérdést: át tudjuk-e adni másoknak mindazt a tapasztalatot és tudást, amire szert teszünk, és amit megtanulunk életünk során? A válasz nemlegessége elgondolkodtatott...
Azok az írások, melyek ebben a kötetben olvashatók, olyan sürgető kérdésekre adott válaszokként születtek, melyek az egyes ember vagy közösségek szellemi életének problémáival, az együttműködés nehézségeivel és azzal a küzdelmünkkel foglalkoznak, hogy az idő jeleit megértsük.
A kötetbe összegyűjtött írások a morálteológia kulcstémáival, úgymint életszentség, törvény, alapdöntés, lelkiismeret, valamint legérdekesebb problémáival (halálos és bocsánatos bűn, kísértés, a rabszolgaság keresztény értelmezéstörténete) foglalkoznak.
Wilber az evolúciót mint a Szellem kitárulkozó megnyilvánulását vizsgálja, az anyagtól az életen át az elméig halad, beleértve a spirituális fejlődés magasabb fázisait is, amelyekben a Szellem tudatára ébred önmagának. Az végeredmény egy különleges és üdítő utazás a Kozmoszon át korunk egyik legnagyobb gondolkodójának vezetésével.
A „sivatagi atyák” néven ismert mesterek pedig nem mással vezették a keresőket az üdvösség útjára, mint ami őket is krisztusi emberekké tette: a meghallott, befogadott és életre váltott Igével. Ebből a Szentírással átitatott és abból forrásozó életből született az apoftegmáknak a gyűjteménye.
A „sivatagi atyák” néven ismert mesterek pedig nem mással vezették a keresőket az üdvösség útjára, mint ami őket is krisztusi emberekké tette: a meghallott, befogadott és életre váltott Igével. Ebből a Szentírással átitatott és abból forrásozó életből született az apoftegmáknak a gyűjteménye.
A szerző, aki a szellemtudomány kiváló ismerője és cselekvője, bibliai szövegek kutatója, ezúttal olyan meditációs kézikönyvet írt, ami a közérthető nyelvezetnek és a plasztikus, valóban gyakorlati példáknak köszönhetően a spirituális út elején álló olvasókhoz is szól.
A szent öregek könyve arról tanúskodik, milyen szerteágazó azoknak a szavaknak és eseményeknek az összessége, amelyek annyira felkeltették a figyelmet, hogy végül is „megragadtak” az egyház emlékezetében. A fontos az, hogy mennyire érintett meg valakit ezek által Isten, s ennek folytán alkalmassá váltak-e rá, hogy másokat is megragadjanak.
A mennyek országa mostanra valóban közel jött, a másik oldalról, ahonnan korábban nem lehetett fölkeresni. Az ember gyengeségében jelent meg; a hétköznap – szokásaink – hamuja alatt izzik a kezdés parazsa. Aki föllobbantja, azt a Szent Szellem áldása kíséri...
Vak Didümosz, kiváló biblikus, filológus, egzegéta és hittudós, a IV. századi alexandriai iskola legnevesebb és egyben leghíresebb tanítója. E művének jelentősége abban áll, hogy az első olyan rendszerezett értekezés a Szentlélek istenségéről, amely tárgyilagossága és alapossága révén máig nem veszített semmit aktualitásából.
A füzet anyaga a Pálos Lelki Központ által szervezett UTAK A CSENDBE című előadássorozat keretében hangzott el 2023. február 25-én.