Vallomások Németh Lászlóról

1985-ben Mezőszilason, ahová nagy írónk anyai szállal kötődött, születésnapja alkalmával a hagyományoknak megfelelően nagyszabású születésnapi ünnepséget rendeztünk. Ekkor, orvosi tevékenységét méltatva, Dr. Vértes Lászlóval tartott előadásainkban igyekeztünk feltárni, hogy ezen a területen is maradandót alkotott. A család akkor jelenlevő tagjaival elhatároztuk, hogy egy év múlva, a 85. születésnapjára, mindazoktól kérünk megemlékezést, akiknek valamilyen kapcsolata volt Németh Lászlóval, és ezt ezen alkalomra egy sokszorosított jegyzet formájában kiadjuk. A levelekre Borsos Miklós, Illyés Gyula, Nagy Attila színművész, Ádám Ottó igazgató-főrendező és mások figyelemre méltó írásokat bocsátottak rendelkezésükre. (...) A korszak azonban akkor még nem kedvezett színtiszta törekvésünknek. Az összegyűlt tanulmányokat az illetékes területi pártszervezet kultúrreferense megjelentetésre alkalmatlannak minősítette. Egészen pontosan azt közölte, hogy jelenleg Németh László nem aktuális. Az elkészült jegyzet minden példányát meg kell semmisíteni, el kell égetni. Kiss Géza, a község akkori tanácselnöke – jelenleg polgármestere – természetesen nem tett eleget az utasításnak. Az anyagot elrejtette, előreláthatóan felmérte, hogy milyen értékes szellemi termékek, irodalomtörténeti jelentőségű tanulmányok sorsa pecsételődött volna meg. Így vált lehetővé, hogy a 101. születésnapra, könyv formájában – némi módosítással, pl. Vekerdi László hányatott sorsú könyvének egy igen tanulságos részletével gazdagítva – mégis megjelenjen ez az összeállítás, újabb igazolásául annak, hogy Németh László minden akadályon áttörve kultúránk örökéletű kincse.

Helio-Biblos Kht., 2002.

Szerkesztette: Alföldy Jenő