Válogatás Kodály kórusműveiből

Énektanárok, kórusvezetők, énekkari tagok nap mint nap találkozhatnak Kodály kórusműveivel. Az ő betanítói, előadói munkájukat szeretné segíteni ez a könyv. A magyarázatok, elemzések, módszertani tanácsok nemcsak jelen válogatásunk kórusműveihez alkalmazhatók, hanem egyéb művek elemzésekor is. A művek válogatásában a szerzőt az a szempont vezette, hogy különböző nehézségi fokú, illetve különböző eszmei-hangulati töltésű művekről essék szó, amellett változatos zenei megoldásokat, karvezetői problémákat is bemutasson. A nagyon elterjedt, sokat énekelt művek mellett olyanokat is szerepelnek a könyvben, amelyek szinte már-már feledésbe merültek, vagy igen ritkán hallhatók. A válogatásban természetesen szerepet játszott bizonyos szubjektív elem is, hiszen senki nem igyekezhet a mélyére hatolni egy műalkotásnak anélkül, hogy maga is ne szeretné azt, mondanivalójával ne próbálna azonosulni. De jó, ha a megfelelő karvezetői koncepció, az átadás és átélés készsége párosul a művek alapos ismeretével, elemző munkával is.

A mű Kodály leggyakrabban énekelt egyneműkaraiból 18-at válogat össze, hogy azokról részletes elemzést és a betanításukhoz, valamint előadásukhoz gyakorlati tanácsokat adjon. Az elemzés rendkívül alapos. Szinte hangról hangra magyarázza a zenei nyelvezetet, egyben rávilágítva a mű egészének szerkezetére is. De nem elégszik meg a zeneelméleti taglalással. Ami az élő zene szempontjából sokkal fontosabb: kimutatja, hogy az egyes zenei elemeknek milyen eszmei, érzelmi funkciójuk van. Hiszen a vokális zenében a hangok nem önmagukért állnak, hanem valamely érzelem, hangulat, leírás, tájfestés, elbeszélés stb. kifejezésének szolgálatában. Mivel pedig napjaink technicista kórus-előadásaiban éppen ez a szempont alig-alig jut szóhoz, annál fontosabb, hogy Mohayné Katanics Mária műve ezt teszi az első helyre. Az elemző leíráson túl lényeges érdeme a könyvnek, hogy egyfelől a nehézségek megoldására, másfelől az eszmei, hangulati célok elérésére kitűnő gyakorlati tanácsokat is ad a karvezetőknek. Világosan magyarázó szöveggel és ötletes, szemléletes ábrákkal éri el ezt az igazi kórusmunka szempontjából annyira elsődleges célt. Külön gazdag ajándékot kapunk a könyv végére illesztett fejezetben: A gyermek világának tükröződése a kórusművekben. Itt a művek legmélyére látva mutatja ki a szerző, hogy Kodály mennyire ismeri a gyermek lélektanát, egész gondolati, érzelmi világát, és miként tud ennek zenei kifejezést adni, mind az előadó gyermek, mind a hallgató felnőtt őszinte örömére, művészi gyönyörűségére. Megemlítem még, hogy – ahol erre alkalom van – a könyv a kórusmű alapjául szolgáló népszokást is ismerteti. Így az ezektől ma már távol élő (városi) gyermek is sokkal közelebb kerül a kompozíció lelkéhez, mintha annak csak ritmusait és hangjait tanulná meg. A könyvbe bele nem írt, de belőle sugárzó értéke az is, hogy az onnan tanultakat a karvezető – ha csak egy kevés befogadó érzéke van – más művek előadásában is hasznosíthatja. A mű címén túl szinte megérdemelné „A karvezető-képzés vezérkönyve” titulust is. A mű egy igen nagy gyakorlattal és sikerekkel rendelkező pedagógus, ugyanakkor édesanyai mivoltában is a gyermeket tökéletesen ismerő személyiség műve. Nagybecsű ajándék a zenepedagógia, és azon keresztül a magyar társadalom számára is.

Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, zenetudós

Mohayné Katanics Mária (1929–2017) énektanárként, karnagyként, karvezetés tanárként nemzedékeket nevelt a zene szeretetére és magas szintű művelésére. Minden pillanatban lehetett tőle tanulni, de soha, egyetlen pillanatra sem lehetett őt utánozni, mert annyira egyéni volt minden megnyilvánulása, a szuggesztivitása, az érzékenysége. Széles skálán mozgó érzelmeiből, tudásából, igényességéből, a kórusvezetés és -nevelés területén szerzett hatalmas tapasztalatából mindig lehetett meríteni. Amikor a Kodály művek elemzését kezünkbe vesszük, nem száraz tudományos munkával találjuk magunkat szembe. A szerző saját tanári és kórusvezetői munkájának tapasztalataira támaszkodik. Ez adja a könyv hitelességét, a különlegességét pedig az, hogy mer és tud érzelmi oldalról közelíteni a kórusművekhez, ugyanakkor hihetetlenül praktikus karvezetői tanácsokat ad a betanításukhoz és a vezénylésükhöz egyaránt. Figyelmet szentel a legapróbb részleteknek, a néprajzi, történelmi, irodalmi párhuzamoknak is. Minden mondatában igényes, világos, adott esetben tudományos, emellett sokszor humoros is tud lenni. Pontosan érzi, hogy mire van szüksége egy kórus vezetőjének ahhoz, hogy ezeket az elemzéseket elolvasva új dimenzióban lássa Kodály kórusműveit.

Dr. Mindszenty Zsuzsánna karnagy, a KÓTA elnöke

Flaccus Kiadó, 2019.

Írta: Mohayné Katanics Mária

Lektor: Bárdos Lajos

Kottagrafika: Gelencsér Ágnes

Parlando 2019. 6. sz.

https://www.parlando.hu/2019/2019-6/Mohayne-Katanics_Maria.htm

Kapcsolódó témakör:

Kóruskultúra