Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Vizeinkről mindenkinek

Paraméterek

Szerző Woynarovich Elek
Cím Vizeinkről mindenkinek
Alcím Vizeink magánélete közügy
Kiadó Agroinform Kiadó
Kiadás éve 2005
Terjedelem 272 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 963 502 788 5
Eredeti ár:
2.700 Ft

A vízi élővilág sokszínűségéről, a vízben élő szervezetekről, az ott végbemenő folyamatokról és ezeknek az emberre gyakorolt hatásairól a nagyközönség keveset tud. A víz minőségét, az ember céljaira való hasznosítás lehetőségét a különböző élőlénycsoportok tevékenységei határozzák meg. A szerző hosszú éveken át, folyamatosan foglalkozott a témával, tapasztalatait a hétköznapi ember számára is egyszerűen, világosan tárja fel.

Leírás

A vízi élővilág sokszínűségéről, a vízben élő szervezetekről, az ott végbemenő folyamatokról és ezeknek az emberre gyakorolt hatásairól a nagyközönség keveset tud. A víz minőségét, az ember céljaira való hasznosítás lehetőségét a különböző élőlénycsoportok tevékenységei határozzák meg. A szerző hosszú éveken át, folyamatosan foglalkozott a témával, tapasztalatait a hétköznapi ember számára is egyszerűen, világosan tárja fel.

 

Agroinform Kiadó, 2005.

Írta: Dr. Woynarovich Elek

Lektor: Dr. Móczár László

 

Woynarovich Elek további könyvei:

Balatoni körhinta

Vízi környezetünk védelme

Vízi gerinctelen állatok határozója

 

Woynarovich Elek a Szatmár megyei Tiszakóródon született, 1915. november 14-én. Apja uradalmi intéző, majd önálló birtokos gazdálkodó volt. Gyermekkorát Mezőcsáton töltötte, a miskolci Királyi Katolikus Fráter György Gimnáziumban (ma Földes Ferenc Gimnázium) érettségizett (1933). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakán szerzett abszolutóriumot 1937-ben. Doktori disszertációját „Limnológiai tanulmányok a Horthy Miklós út melletti Feneketlen tón” címmel 1938-ban védte meg, summa cum laude eredménnyel. 1938-ban a Földművelésügyi Minisztérium Kísérletügyi Osztálya, Halélettani és Szennyvízvizsgáló Intézetében lett ideiglenes gyakornok, majd adjunktus és főadjunktus. 1943-44-ben a königsbergi Albertus Egyetemen tanult. Frontszolgálat és angol hadifogság után tartalékos hadnagyként szerelt le. 1946-tól az újraszervezett Halélettani Intézetben tudományos kutatói állást töltött be. 1946–58-ban a budapesti, később gödöllői Agrártudományi Egyetemen a haltenyésztést tanította meghívott előadóként, majd címzetes professzorként. 1950–53-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen hidrobiológiát tanított. 1956-ban az MTA Tihanyi Biológiai Intézete igazgatójává nevezték ki, 1961-ben felmentették, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára lett, 1963-66-ban a tudományos rektor-helyettesi posztot is betöltötte. Kezdeményezésére 1966-ban elkezdődött a hidrobiológusok képzése Debrecenben. A szak 1975-ben beleolvadt az akkor induló egységes biológusképzésbe, de a Debreceni Egyetemen 2009-ben elindított hidrobiológus mesterképzés jogelődjének tekinthető. Meghívott előadóként részt vett a halászati szakemberek képzésében a Debreceni Agrártudományi Egyetemen is. 1968-tól hat évig az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) halászati szakértőjeként Nepálban segítette a haltenyésztés fejlesztését. Ezután három és fél évig Venezuelában dolgozott, a FAO fejlődő szubtropikus és tropikus országok haltenyésztésének fejlesztésére irányuló programjában. Itt elsősorban az őshonos Colossoma, Prochilodus és Curimata halfajok mesterséges szaporításának és tógazdasági tenyésztésének technikáját dolgozta ki. 1977-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is dolgozott FAO-szakértőként Madagaszkáron, Iránban, Malajziában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Tanzániában, a Közép-afrikai Köztársaságban és Zambiában. Az AGROBER-AGROINVEST kétoldali szerződései keretében szakértőként dolgozott még Görögországban, Irakban, Egyiptomban és Nigériában. 1977-től 1980-ig tudományos tanácsadó volt a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetben. 1980-tól részt vett a CODEVASF/AGROINVEST brazíliai hal- és kacsatenyésztési programjának szakmai kidolgozásában, 1983-89-ben a projekt megvalósításának szakmai vezetője volt. 1990 és 2005 között kétoldalú szerződések keretében elsősorban Peruban, Bolíviában és Brazíliában folytatott halászati és hidrobiológiai szaktanácsadó tevékenységet. Oktatói munkáját nyugdíjasként sem adta fel, meghívott előadóként vett részt a Debreceni Egyetemen és a Szent István Egyetemen a hidrobiológus és halászatai szakemberek képzésében. A Nemzetközi Limnológiai Társaság (1938) és a Magyar Hidrológiai Társaság (1948) tagja, a mezőgazdasági tudomány doktora (1953), a World Aquaculture Society tiszteletbeli örökös tagja (1990), az Innovation for Development Association (IDEA, Stockholm) első halászati díjazottja (1990), az APISC (Associacao de Piscicultores, Brasil) tiszteletbeli tagja (1993), a Professzorok Batthyányi Körének tagja, a Debreceni Egyetem (2003) és a Szent István Egyetem díszdoktora (2005) volt. 1977-től a Halászat című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt, szakmai munkásságát több tucat könyv és több mint kétszáz tudományos és ismeretterjesztő cikk fémjelzi. Megemlítendők a halastavak széntrágyázása, valamint a süllő, csuka és ponty mesterséges szaporítása terén elért eredményei, melyekkel megnyitotta az utat más halfajok mesterséges szaporítási technológiájának kidolgozásához. A pontyikra ragadósságának megszüntetésére szolgáló eljárása megalapozta a biztonságos és kiszámítható pontytermelés nagyüzemi fejlődését. Nevéhez köthető több különböző meleg égövi halfaj mesterséges szaporítási módszerének a kidolgozása, továbbfejlesztette a halszaporító állomások működési rendszerét és felszereltségét. Jelentős érdemei vannak számos fejlődő ország haltenyésztési rendszerének a kidolgozásában, valamint az extenzív, fél-intenzív és intenzív haltenyésztés gyakorlatának fejlesztésében és elfogadtatásában. 1957-ben kezdeményezésére indult a máig minden évben megrendezésre kerülő Hidrobiológus Napok rendezvény, a hidrobiológusok, hidrobiológiához kapcsolódó szakemberek szakmai találkozója. Itthon és külföldön szakember-generációkat nevelt, de nem csak szakmai ismeretekre, hanem emberi tartásra és becsületre is, s példát mutatott szakma-szeretetből, kitartásból. Mindig szívén viselte a Balaton vízminőségének és halállományának alakulását, aktív szószólója volt a természetes vizeket érő szennyezések megszüntetésére irányuló törekvéseknek és a természetes halfauna védelmének, ahol a szakszerű, hagyományos halászat kellő szerepét és kiemelkedő hasznosságát hangsúlyozta. 2011. október 2-án hunyt el, sírja Alsóörsön található.

Tartalom

Prológus magamról

I. RÉSZ

A vizek élete, élőlényei és a vízi környezet tulajdonságai

Bevezetés: A nélkülözhetetlen víz

1. A szárazföldi és vízi élettér és élővilágaik közötti fontosabb különbségek

2. A vizek felosztása. Milyen vizekkel foglalkozunk?

3. Az állóvizek élőhelyei

3.1 Az élőhelyekről általában

3.2 Nyílt víz vagy vízoszlop

3.3 Tófenék vagy tómeder

3.4 A parti (litorális) öv

3.4.1 Alámerülő, gyökerező növények (hinarak, hínárnövények)

3.4.2 Alámerülő nem gyökerező (hínár-) növényzet

3.4.3 Úszó levelű, gyökerező növényzet

3.4.4 Úszó levelű, nem gyökerező növények

3.4.5 Kiemelkedő (kemény szárú) vízinövények (mocsári növények)

3.5 Az élőhelyekkel kapcsolatos általános biológiai következtetések

3.6 Az állóvizek élővilágának kialakítása, általános megállapítások

4. Édesvizeink élővilága

4.1 Általános rész

4.2 Fajgazdagság, a környezethez való alkalmazkodás

4.3 Élőlénycsoportok

4.3.1 Vírusok

4.3.2 Baktériumok

4.3.3 Algák

4.3.4 Magasabb rendű növények

4.3.5 Vízi állatvilág

5. Az állóvíz, mint közeg, környezet és mint élőhely

Bevezetés

5.1 Az állóvízi környezet fizikai tulajdonságai

5.1.1 A víz hőmérséklete

5.1.2 A víz fajsúlya (sűrűsége)

5.1.3 A tavak vizének fényviszonyai

5.1.4 A tóvíz mozgásai

5.1.5 Összefoglalás

5.2 Vizeink jellemzése kémiai szempontból

5.2.1 A vízben oldott gázok

5.2.1.1 Oldott (molekuláris) oxigén

5.2.2 Növényi tápanyagok fontossági sorrendben

5.2.2.1 Szén-dioxid és egyéb szénvegyületek

5.2.2.2 A foszforvegyületek szerepe az állóvizekben

5.2.2.3 Nitrogénvegyületek

5.2.2.4 A vízben oldott elemi (molekuláris) nitrogén

5.3 A foszfor elsőrendű szerepe az eutróf állapot kialakulásában

II. rész

Az édesvizek élőlényeinek tevékenységei. A halak kiemelkedő szerepe. Eutrófia. Folyóvizek biológiája

6. Az élőlények és a vízi környezet kapcsolatai

6.1 A vizek élőlényeit összefoglaló ökológia

6.2 Bevezetés, történeti visszapillantás

7. Biológiai tevékenységek a vizekben

7.1 Azok a tevékenységek, amelyeket minden élőlény kivétel nélkül végez (I. csoport)

7.1.1 Élő szerves anyag fogyasztása (konszumpció)

7.1.2 Élő szerves anyag raktározása (akkumuláció)

7.2 Jellegzetes, jól körülhatárolható élőlénycsoportok által végzett tevékenységek (II. csoport)

7.2.3 Élő szerves anyag építése (produkció)

7.2.4 Élőlényekkel történő táplálkozás (ingestio, ingesztió)

7.2.5 szerves anyag-visszaszerzés (rekuperáció)

7.2.6 Az élettelenné vált szerves anyagok elbontása (dekompozíció)

7.3 Kisebb élőlénycsoportokra jellemző tevékenységek (III. csoport)

7.3.7 Az elemi nitrogén megkötése fehérjeszintézishez

7.3.8 Szervetlen természetes anyagok beépítése élő testbe

7.4 Alkalmi tevékenységek (IV. csoport)

7.4.9 Nehezen bomló szerves vegyületek, nehézfémek, radioaktív anyagok élő testben való felhalmozása

7.4.10 Különleges anyagok (pl. toxinok) termelése

7.5 Következtetések

7.6 A biológiai tevékenységek összekapcsolódása

7.7 Energiaszintek Hutchinson szerint, általunk részben módosítva

7.8 A biológiai termelés és a halászat gyakorlati kapcsolata

7.9 A halak biológiai szerepe a vizekben

7.9.1 Bevezetés, történeti visszapillantás

7.9.2 A halak biológiai tevékenysége, szerepe

7.9.2.1 A halak tápláléka és táplálkozása

7.9.2.2 A hal mint a vízi környezet változásainak érzékelője és „jelentője”

7.9.2.3 Mit érzékelhetnek a halak a környező víz minőségi változásaiból

8. Termelőképesség (trofitás), az állóvizek termelőképessége

8.1 Bevezetés, a termelőképesség fogalma

8.2 Az oligotrófia, eutrófia eredeti megfogalmazása

8.3 A termelőképesség fogalom kibővítése

8.4 Eutrófia, eutrofizáció, eutrofizálódás, eutrofizálás

8.4.1 Az eutrofizálás mint folyamat, és ennek megjelenései

8.4.2 A Balaton eutrofizálása

8.4.3 Eutrofizálás, vízminőség-vizsgálat, vízminőség-megítélés

9. A vizek természetes tisztulása, biológiai öntisztulása

9.1 Bevezetés

9.2 Mi a vizek természetes öntisztulása?

9.3 A vizek zártabb jellegének következményei, a szupereutrofizáció káros megjelenése

10. A folyóvizek biológiája vázlatosan

10.1 A folyóvizek jellemzése, osztályozása, tápanyagellátása

10.2 Folyóvizeink vízkészlete

10.3 Hazánk folyóinak múltja, jelene, és a velük való bánásmód hatásai

10.4 A folyók öntisztulása és öntisztuló képessége

10.5 A folyóduzzasztások, vízerőművek hatása a víz minőségére

10.6 A folyóvizek élővilága és annak biológiai tevékenységei

10.6.1 Az élőhelyek és jellegzetességeik a folyóvizekben

10.6.2 A folyóvizek élővilága

10.6.3 Biológiai tevékenységek a folyóvizekben

III. rész

Vizeink, vízi környezetvédelem és annak biológiai alapjai

11. A tudatos környezetvédelem kiterjesztése vizeinkre

11.1 A magyar hidrobiológiai kutatás és gyakorlat története

11.2 A hidrológiai és hidrobiológiai szemlélet magyarázata

11.2.1 A hidrológus szemléletű tudományterület: a hidrológia

11.2.2 Hidrobiológia

11.2.3 Hidroflorisztika, hidrofaunisztika

11.2.4 A hidrológia, a hidrobiológia és a környezetvédelem kapcsolata

12. Amit egy környezetvédő hidrobiológusnak a haltenyésztésről tudnia érdemes

12.1 A halastavi halhústermelés biológiai alapjai

12.1.1 A biológiai termelés és a haltermelés összefüggése

12.2 A halastavi anyagmozgás szemléltetése

12.3 A növényi tápanyagok körforgása

12.4 A haltermelés és a környezeti tényezők

12.5 A haltenyésztő „fegyvertára” a halastó biológiai vizsgálatához

12.6 A halastavi haltermelés elemi tudnivalói

12.6.1 A haltenyésztés módjai

12.6.2 A hagyományos (intenzív) haltenyésztés műveletei

12.6.2.1 A halastó népesítése

12.6.2.2 A növényi tápanyagok pótlása, trágyázás

12.6.2.3 A halak etetése olcsó takarmányokkal

12.6.2.4 A halállomány változtatása a termelési idény alatt

12.6.3 A természetes vizek halászati kihasználása

12.6.4 Milyen halakat tenyésztenek hazánkban?

12.6.4.1. A tenyésztett halfajok rövid ismertetése

13. Vízhasználat szennyvizek, vízszennyezések

13.1 Szennyvizek és kapcsolódásuk a természetes vizekhez

13.1.1 Történeti előzmények, a halügy elválasztása a vízügytől, vizeink romlása

13.1.2 Szennyvízféleségek

13.1.2.1. Házi szennyvizek

13.1.2.2 Ipari szennyvizek

13.1.3 A szennyvízkezelés általános szabályai

13.1.4 A folyó- és állóvizek szennyezéstűrése közötti különbség

13.1.5 Néhány gondolat az ipari szennyvizek tisztításáról

13.1.6 Szennyvizek és azok kezelési kívánalmai

13.1.7 Hol keressük a kiutat?

13.1.8 A vízi környezetvédelem és a befogadókba eresztett víz

13.1.8.1 A szennyvízügyek az érvényes törvények és rendeletek szövevényében

13.1.8.2 A szennyvizekkel foglalkozó hatóság

13.1.8.3 A vízgazdálkodást szolgáló legújabb törvény

13.1.8.4 Az elkészítendő újabb vízügyi törvény alapelvei

14. Biológiai szempontból miért nem fogadható el a Bős–Nagymarosi Vízerőmű megépítése

15. A természetes vizek minősítése

15.1 Természetes vizeink minőségi helyzete a háború előtt

15.2 Miért van szükség természetes vizeink minősítésére?

15.2.1 A vizeink minőségi vizsgálatának kitűzött céljai

15.2.2 Vizeink minősítése 1974 és 1994 között

15.2.3 Vizeink jelenlegi minősítése

15.2.4 A folyóvizek élővilágának vizsgálata és minősítése

15.2.5 Az állóvizek élővilágának vizsgálata és minősítése

15.2.5.1 Minőségi követelmények nélkül lehet-e állóvizekbe „használt vizet” bevezetni?

15.2.6 Javaslat a vízminősítő laboratóriumok felügyeletére és működésére

16. Záró gondolatok

Függelék: A Maucha féle csillagdiagram szerkesztése

Felhasznált fontosabb irodalom

Angol tartalom