Zenetörténet
Az esszé-tanulmány a clown-művészönarckép felbukkanásáról, előfordulásairól, jelentésváltozatairól szól az irodalom, a képzőművészet, a film, továbbá a zene kiemelkedő és jellemző alkotásainak vizsgálatával. A kiindulási pont Watteu Gilles-je, ám az előképeket még régebbi korszakokban, Shakespeare bohócai és a commedia dell arte világában kereste a szerző. A modern bohócok a 19. század harmincas éveiben kezdtek megjelenni, az udvari bolond helyét ekkortól vette át lassanként a clown.
Kovalik Balázs úgy fogalmazza meg gondolatait az elemzett operákkal kapcsolatban és azok megvalósításán keresztül, hogy miközben a rendezői és színházi lehetőségek széles skáláját használja, egységes előadást alkot. Rendezései, bár szellemesek, humorosak, sosem nélkülözik a keserű kritikát és iróniát a saját világunkra nézve.
Liszt Ferenc szerteágazó életútjának és életművének számos mozzanata jól ismert: az Európát beutazó zongoravirtuóz rendkívüli sikerei köztudomásúak, a Weimarban letelepedett progresszív komponista legfontosabb művei a koncertrepertoár alapját képezik, tudjuk, hogy Liszt volt a 19. század egyik legjelentősebb egyházi zenésze, s hogy kései korszakának letisztult, szikár művei a 20. századba mutatnak előre. E sokarcú életművön belül többnyire árnyékban marad a romantika korának egyik legfontosabb, s legbensőségesebb műfaja, a dal.
A gregoriánumról szóló összefoglaló könyv megjelenését az indokolja, hogy az utóbbi évtizedekben oly rohamosan fejlődött a gregoriánkutatás – nemcsak a tények feltárásában, hanem a szemléletmód átalakulásában is –, hogy a 40-50 évvel ezelőtt írt tankönyvek, ismeretterjesztő munkák nagyrészt elavultnak számítanak.
A Széchenyi-díjas Sárosi Bálint kézikönyve a népzenének arról a részéről szól, amelyről Kodály és Bartók generációjától nem kaptunk részletes összefoglalást. Olvasmányos közérthetőséggel, ugyanakkor tudományos igénnyel mutatja be a nép zenészeit és hagyományos zenéjét.
Márkus Tibor 20 éves tanári, előadói és a zenetudomány különböző területein végzett kutatói tapasztalata adta az indíttatást, hogy mindenki számára elérhető jazzelmélet könyvet írjon. A könyvet nem csak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánljuk.
Márkus Tibor jazz-trilógiájának második kötetét sem csak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánljuk.
Márkus Tibor A jazz elmélete háromkötetes műve hiányt pótló és régóta várt szakirodalom, nemcsak a konzervatóriumi diákok, hanem az egyetemi hallgatók számára is. A harmadik kötet szinte minden gondolata fontos információul szolgál, a most tanuló és a későbbiekben oktatni vágyó hallgatóknak, tanároknak és muzsikusoknak.
A könyv nem csak egy egzotikus zenei világba enged betekintést, hanem saját, félig még ázsiai, félig már európai zenei múltunkat is másként láttatja.
A könyv egyszerre napló és riport, izgalmas olvasmány és zenetudományi forrásmunka, rendkívül értékes adatokkal szolgál a XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője és népzenekutatója, Lajtha László életének, műveinek és gondolkodásmódjának megismeréséhez és mélyebb megértéséhez.
A magyar népzene és világzene történetét feldolgozó, átfogó első olyan könyv, amely egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos sztori.
A magyar himnusz mindannyiunk kiemelt szellemi öröksége: nemzeti imádságunk, mely a magyarság mindenkori összetartozását hivatott jelképezni. Kölcsey Ferenc költészeti remeke (a Hymnus), e kiemelkedően megrendítő költemény, s Erkel Ferenc ehhez írt pályaműve (a Hymnusz) közösen alkotja azt a kulturális-szellemi-vallási hármas-egységet, melyet mindannyian csak himnuszként, a magyarság féltve őrzött unikális kincseként emlegetünk.
A népzene megismerésének ma is egyik legfontosabb útmutatója Kodály összefoglaló tanulmánya. A tanulmány kezelését, használhatóságát nagyban növeli az 1960-as kiadás óta hozzá tartozó példatár Vargyas Lajos összeállításában.
A kötet a világon elsőként kísérli meg a Kínától Kelet-Európáig terjedő hatalmas területen élő török nyelvű népek és zenéik összehasonlító bemutatását. A magyar olvasó számára különösen fontos, hogy pontosabb képet kaphat népzenénk keleti kapcsolatairól. Számos magyar népzenei rétegről derül ki, hogy melyik török népnél található meg elszórtan vagy éppen alapvető zenei stílus formájában.
Könyvünk bemutatja a műfaj fejlődését a kezdetektől napjainkig, végigvezet legfontosabb színészeinek arcképcsarnokán és megismertet az operett szolgálatába állt színházakkal. Reméljük, hogy az olvasottak hatására az operett szerelmesei még szerelmesebbek lesznek, kritikusai számára pedig feltárulnak e könnyűnek kikiáltott műfaj mélységei.
Kicsit becsapós a könyv címe, mivel nem csupán kizárólag a magyar rockzene és a magyar rock zenekarok fejlődéstörténetét mutatja be ebben a kétrészes kötetben a szerzőpáros, hanem a teljes magyar könnyűzene és a magyar zeneipar eseményei elevenednek meg a lapokon, az ötvenes évektől egészen napjainkig, a táncdalfesztiváloktól a Megasztárig.
Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János eredetileg 2005-ben és 2006-ban megjelent kétkötetes kultúrtörténeti műve a hazai pop- és rockzene huszadik századi fejlődéstörténetének mindmáig egyetlen átfogó könyves feldolgozása. A kötet 2019-ben mind szövegében, mind képanyagában felfrissítve, a populáris zenei kutatás azóta elért eredményeinek beépítésével kibővítve jelent meg.
A délszláv népdalok híven tükrözik a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének lelkivilágát. Vujicsics Tihamér ebből a gazdag forrásból merített, megtalálta és ebben a gyűjteményben közreadta a délszláv népköltészet legszebb gyöngyszemeit. Rámutat a magyarországi délszlávok és magyarok, valamint a szomszédos népek népdalainak kölcsönhatására is. A kötet egyedülálló gyűjtemény, a tragikus hirtelenséggel elhunyt (1975) Vujicsics Tihamér utolsó kiemelkedő műve. (magyar, angol és szerb nyelvű kiadvány)
2007-ben a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központja fotó- és dokumentumkiállítással emlékezett a népzenekutató Kodály Zoltánra. Jelen kiadvány a kiállítás anyagának szerkesztett változata.
A kiadvány az 1900-as évek eleji pomázi fúvószenekarok által játszott dallamvilág, egy letűnt korszak zenei életérzésének megismeréséhez szeretne hozzájárulni. Kollár Ferenc (1884–1967) zenész és karnagy kézzel írt szólamkottái – helytörténeti, zenetörténeti értékén és az esztétikai élményen túl – értők számára hallhatóvá, zenét művelő emberek kezeiben játszhatóvá válnak. (Kétnyelvű kiadvány.)
Sipos János 1987 óta több mint tízezer dallamot gyűjtött török, azeri, karacsáj, kazak, kirgiz és türkmén népektől, és különböző nyelveken 14 úttörő kötete jelent meg e népek népzenéiről. Mostani könyvében a kaukázusi karacsáj-balkár nép zenéjével ismerkedhet meg az olvasó.