Zenetörténet
Járdányi Pál (1920–1966) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus születésének centenáriuma hívta életre e tanulmánykötetet. A kiadvány célja azonban nem korlátozódik a formális tiszteletadásra: nemcsak Járdányi alakja körvonalazódik a róla szóló mélyanalízisekből, hanem személyén és tevékenységén keresztül egy bő fél évszázad elevenedik meg annak művészi és tudományos eredményeivel, politikai kötélhúzásaival és személyes tragédiáival együtt.
Johannes Brahms vokális kompozícióinak, dalainak, kórusainak és oratorikus műveinek többsége ismeretlen a nagyközönség előtt. Dietrich Fischer-Dieskau, a 2012 májusában elhunyt német operaénekes, lírai bariton, a 20. század legkiemelkedőbb dalénekese ebben a könyvben elsősorban ezeket a Brahms-műveket mutatja be alapos kutatások és saját élményei alapján.
Mohayné Katanics Mária a magyar zenei és kórusélet legendás alakja, a nagy karvezető- és tanárgeneráció talán egyik legkülönlegesebb egyénisége volt. 1959 és 1972 között énektanár volt a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, itt alapította meg 1959 őszén a későbbi legendás Szilágyi Erzsébet Női Kart, amely fennállása öt évtizede alatt itthon és Európa számos országában aratott sikereket és nyert díjakat. Kórusának tagjait nem csupán zenére nevelte; a „Szilágyi”-ból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes és az ELTE Zenei Tanszék egykori tanszékvezetője, Kollár Éva is.
A könyv húszéves gyűjtőmunka eredménye. Solymosi Tari Emőke zenetörténész 1988-ban került kapcsolatba a Lajtha-családdal, akkor még zeneakadémistaként...
Hat évtized múltán újból megjelentettük az időközben világhírűvé vált zeneszerző összhangzattankönyvét, amelyet 1954-ben a Zeneakadémia tanáraként írt. A kötet közép- és felsőfokú növendékek számára készült azzal a céllal, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a klasszikus funkciós összhangzattan – a Bachtól Beethovenig terjedő korszak összhangzattana – alapjainak elsajátításához.
Az a tizenkét tanulmány, amelyet kötetébe Dalos Anna – napjaink meghatározó Kodály-kutatója – összeválogatott, Kodály Zoltán és a történelem viszonyát vizsgálja, mégpedig lenyűgözően sokféle aspektusból.
Könyvünk a magyar énekkari kultúrának az európai zenekultúrához való kapcsolódását vizsgálja egy ezredév (illetve az adatokkal dokumentálható időszakot tekintve inkább öt-hatszáz év) távlatában. Felvázolja az európai zenetörténet fejlődésének jellegzetességeit, majd bemutatja, hogy mindez hogyan tükröződött a hazai énekkultúrában.
Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak...
A két kötetben Lajtha László zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus írásainak magyar nyelvű kritikai összkiadását kapja kézhez az Olvasó. A Lajtha-írások legjelentősebb zenetörténeti értékét elsősorban azok a népzenekutatásunk „hőskorában” (1925–1962) készült tanulmányok, cikkek, előadások képviselik, amelyeket a szerző az országos gyűjtőmozgalom kérdéseiről és saját gyűjtőmunkájának eredményeiről hazai és külföldi fórumokon közreadott.
Lajtha László kutatói tevékenysége, a „folklorista mesterség” elsajátításától, a néptánc és népi játékok iránti érdeklődésen keresztül eljutott a hangszeres zenekarok repertoárjának partitúrában való rögzítéséig, az interetnikus hatások vizsgálatáig, a népzene társadalmi szerepének tanulmányozásáig.
Richard Steinitz angol nyelven 2003-ban, magyar nyelven 2016-ban megjelent monográfiája máig a legteljesebb és legrészletesebb összefoglalás Ligeti György zenéjéről és életéről. Világszerte lelkes kritikai fogadtatás övezte, 2004-ben elnyerte az American Society of Composers, Authors and Publishers díját, 2013-ban pedig paperback kiadása is megjelent.
Ligeti jó néhány szövegére – akárcsak Karlheinz Stockhausen, Pierre Boulez vagy John Cage írásaira – már évtizedek óta „alapszövegként” hivatkozik. Ligeti idegen nyelven fogalmazott írásai közül magyarul mind ez idáig mégis csupán néhány volt hozzáférhető. Ezt a hiányt pótolja ez a kötet, amely a zeneszerző írásainak első magyar nyelvű gyűjteménye.
A kötet több évnyi kutatómunka gyümölcse. A szerzők arra törekedtek, hogy egyaránt szóljanak a témában járatlan érdeklődőkhöz és annak kutatóihoz. A választott szempontrendszerek alapján egy-egy pályaszakasz lehetőség szerinti legteljesebb tartalmú krónikájának megírását tűzték ki célul...
Százéves múltra tekinthet vissza Magyarországon a jazz, de nagykorúvá válása, kulturális integrációja csak néhány évtizede kezdődött. Ezt az akadályokkal kikövezett folyamatot követik nyomon a könyvbe foglalt elemzések, koncertbeszámolók, hanglemezkritikák, muzsikusportrék és interjúk.
A könyv Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenekutatói munkásságából kiindulva és az utánuk következő nemzedékek tudományos eredményeit felhasználva teljes áttekintést ad népzenénk történeti rétegeiről, stílusairól. (Ötödik, javított kiadás.)
A kötet a zene híveinek széles táborához szól. Egy olyan átfogó mű, amelyben a magyar kultúra széles spektruma tárul az olvasó elé.
Miként jelentkezik Gustav Mahler zenéjében Sigmund Freud nevezetes kategóriája, a „kísérteties”? Milyen utat járt be a scherzo műfaja, amíg a haydni-beethoveni kezdetektől eljutott Mahler műhelyéig? Megidézhető-e a végtelenség a zenei forma révén? Hogyan befolyásolta Mahler zenei gondolkodását saját, szerteágazó gyökerű kulturális identitása?
Marton Éva az utóbbi évtizedek világviszonylatban is egyik legjelentősebb operaénekesnője. Drámai szoprán hangfajának nehézsúlyú szerepeiben, többek között Turandotként, Brünnhildeként, Giocondaként, Elektraként nyújtott utolérhetetlen teljesítményt. Külföldi elismerései mellett Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas, a Corvin-lánc birtokosa, a Zeneakadémia professzor emeritája, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A kanadai zenetörténész-hegedűművész, Bruno Monsaingeon könyvében végigkísérhetjük, ahogy egy gazdag és kalandos életút során a mindenkit megbabonázó csodagyerekből humánus felnőtt, érzékeny művész érik, majd élete minden tapasztalatával és bölcsességével fordul az ifjú muzsikusnemzedékek tehetségeinek felfedezése, nevelése felé.
Mozart és Bartók: e két nagy név nem csupán idő-határt jelöl kötetünk címében; nem csak arról tájékoztat, hogy az itt közreadott írások a magyar zene történetének mely fejezeteit kívánják új adatokkal gyarapítani. Fontosabbnak tetszik az a szimbolikus erő, melyet az említett mesterek neve a muzsika hazai történetére sugároz.