Zenetörténet
Papp Márta kötete nemcsak a magyar nyelvű, hanem a nemzetközi Muszorgszkij-irodalomban is páratlan: átfogó képet nyújt a komponista 66 darabból álló dalterméséről, részletesen elemzi a ciklusokat és az egyes dalokat, elhelyezi azokat a kor szellemi, művészeti és zenei áramlataiban, nem utolsósorban pedig valamennyiük szövegét közli eredeti nyelven és magyar fordításban.
Ez a könyv évtizedek kutatásának összegzése, a szerző Muszorgszkij utolsó nagyszabású operája, a főműnek is tekinthető Hovanscsina rehabilitációjáért folytatott munkálatainak kísérője és egyfajta mellékterméke. Bojti János a mű rekonstrukciójának szükségessége mellett érvel, és tárgyához történelmi, esztétikai, zenei, formai valamint dramaturgiai irányból közelítve az opera átfogó értelmezését, sőt újraértelmezését kínálja.
Ligeti sokféle hatást magába olvasztó művészetének egyik legszembeötlőbb vonása, hogy a világ számos népének, nemzetiségének hagyományos zenéjét felhasználja, ám ezt igen egyéni módon teszi. Jelen könyv az első, amely az összes elérhető forrást számba véve, átfogó módon, a maga összetettségében mutatja ki a kelet-európai népzene nyomait Ligeti darabjaiban, és tesz kísérletet ez alapján a művek újraértelmezésére.
Ismerkedni az operákkal – ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben – ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben – idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét.
Klasszikus Zenetárunk ezen darabja a legszebb orgonaművekből válogat. 10 órányi(!) hanganyaga jó minőségben, MP3 formátumban található a lemezen. A program segítségével a kívánt művek tetszőleges tételeit, avagy egész műveket, sőt akár folyamatosan a teljes anyagot is meghallgathatjuk.
Három és fél évtized munkájának eredménye a kötetet alkotó tizenkét tanulmány, melyek eredeti alakjukban 1983 és 2016 között láttak napvilágot zenei folyóiratokban, könyvekben, illetve rádióelőadások formájában. Szerzőjük, Papp Márta a rádiós zenei ismeretterjesztés mellett intenzíven foglalkozott a 19. századi orosz zenével. A kötetben megelevenedő jelentős orosz zeneszerzőkről (például Glinkáról, Borogyinról, Rimszkij-Korszakovról, Sosztakovicsról) készített portrék kidolgozását a szerző pedagógiai működése, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott orosz zenei kurzusok is segítették.
A kötet 2010-ig követi nyomon ezt a páratlan életművet, vagyis kilenc operáról esik benne szó részletesen, de nemcsak kompozícióinak műhelytitkairól vall Eötvös Péter, hanem a szövegkönyvírókhoz és énekesekhez fűződő viszonyáról, az alkotás rejtélyes folyamatáról, az opera műfajának 21. századi nehézségeiről és szépségeiről, személyes életútjáról, pályatársakról, esztétikai alapkérdésekről is.
Revive Szegedin! (azaz Újhodj meg Szeged!) írta egy ma már megsárgult kottalapra, zongora darabjának címoldalára Liszt Ferenc, miután a várost romba döntő 1879-es nagyárvíz pusztításairól értesült, s a maga eszközeivel – hangversenykörutak, Szegedhez kötődő zeneművek, jótékonysági fellépések – igyekezett segíteni városunkon...
Válogatás a Zay-ugróci kézirat, valamint más korabeli magyar kéziratos zenei gyűjtemények anyagából.
Sebestyén Márta egykori társairól, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom két elindítójáról, Halmos Béláról és Sebő Ferencről a szerzőtől már megjelent egy-egy életútkötet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a nemrég a hatvanadik születésnapját ünneplő népdalénekes, előadóművész pályáját mutatja be.
2017. február 10-én volt hetvenéves az énekelt versek úttörője, a táncházmozgalom egyik alapítója, Sebő Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a monográfia.
Szabados György igazi polihisztor, munkásságát lehetetlen kizárólag a jazz-zene, a keleti filozófiák vagy a színház oldaláról közelítve leírni. Talán ezért is van, hogy a szakma részéről ez az első könyv, amely (meg)értő és elfogadó módon, komoly szellemi megközelítéssel szól személyéről és művészetéről. A méltatlanul hosszú hallgatás (tisztelet a ritka kivételeknek) után éppen a merőben különböző szempontú tanulmányok bizonyítják, milyen nehéz akárcsak elkezdeni is e rendkívüli életmű körüljárását.
A 18. századi zene nemzetközi hírű szaktekintélye és aktív fortepiano-játékos, a Zeneakadémia legendás zeneelmélet-tanára, Komlós Katalin húsz zenetudományi tanulmányát válogatta össze a kötet számára.
A kötet Bartók Béla 1936-os kis-ázsiai népzenei gyűjtőútjának eredményeit mutatja be. Magyar nyelven a mű most jelenik meg először, és elsőként tartalmazza a török versszövegek magyar fordítását, valamint a gyűjtés hanganyaga is először jelenik meg az interneten, a monográfiával egy időben. Hosszú szünet után ez volt Bartók első és egyben utolsó terepmunkája. A török népzene később is annyira foglalkoztatta, hogy Amerikába való emigrálása előtt komolyan gondolkozott a törökországi letelepedésen.
A legnehezebb, legizgalmasabb zenetörténészi feladatok egyike: érdekfeszítően, olvasmányosan, egyben szakmailag igényesen írni egy olyan összetett, sokoldalú műfajról, amilyen az opera. A szerző szeretné megnyerni e különleges zenés színház számára azokat, akik még alig vagy egyáltalán nem találkoztak az operával, másrészt tartalmas olvasnivalót kínál a műfajt már jól ismerő zenekedvelőknek is.
Kodály Zoltán – nem úgy, mint Stravinszky vagy Honegger – nem adott közre emlékiratokat. A húszas-harmincas évek közvéleménye inkább szótlanságának hírét őrizte meg. Élete vége felé vált csak beszédesebbé: ekkor, több ízben is, szívesen válaszolt jó időben feltett jó kérdésekre.
Farkas Ferenc írásai, előadásai, nyilatkozatai először jelennek meg gyűjteményes formában, jelentős részük mindeddig kiadatlan volt. A kötetet Gombos László szerkesztette.
Énektanárok, kórusvezetők, énekkari tagok nap mint nap találkozhatnak Kodály kórusműveivel. Az ő betanítói, előadói munkájukat szeretné segíteni ez a könyv. A magyarázatok, elemzések, módszertani tanácsok nemcsak jelen válogatásunk kórusműveihez alkalmazhatók, hanem egyéb művek elemzésekor is. A művek válogatásában a szerzőt az a szempont vezette, hogy különböző nehézségi fokú, illetve különböző eszmei-hangulati töltésű művekről essék szó, amellett változatos zenei megoldásokat, karvezetői problémákat is bemutasson.
Két éve hunyt el Kocsis Zoltán (1952–2016), a Liszt Ferenc-díjas, kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, aki a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja volt.
A 20. század nagy karmesterei közül talán Wilhelm Furtwängler elismertsége ma a legmagasabb, magyarországi kultuszával mégsem lehetünk elégedettek. Kötetünk a nagy karmester emléke előtt kíván tisztelegni, s régi adósságot próbál törleszteni, amikor legfontosabb írásaiból ad bő válogatást.
A lexikon a zenekultúra legfontosabb fogalmait, műfajait, valamint történetének legkiemelkedőbb zeneszerző egyéniségeit ismerteti meg az olvasóval, ezzel segítve a tájékozódást a zeneelmélet, a zenei formatan sokak számára idegen világában.