A Horthy-korszak szürke eminenciása

Károlyi Gyula az egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb arisztokrata nemzetség tagjaként látta meg a napvilágot 1871-ben. Karrierje a 20. század elején még sokban hasonlított számos mágnás kortársáéhoz, a későbbiekben azonban megadatott számára a lehetőség, hogy eljusson a politikusok által hőn áhított csúcsra: előbb 1919 nyarán, a szegedi ellenforradalmi kormány élén, majd 1931–1932-ben miniszterelnök lett. Mégsem elsősorban pozíciói révén vált a két világháború közötti magyar politikai élet egyik meghatározó személyiségévé. Az 1930-as évek közepétől már olyan befolyásos háttérpolitikusként tevékenykedett, aki keveset szerepel a nyilvánosság előtt, de részt vesz a fontosabb állami döntések előkészítésében, és véleményére kormányzati szinten rendre odafigyelnek. Mindennek szerves részét jelentette, hogy Horthy Miklós kormányzó szűkebb környezetéhez, kis létszámú belső bizalmas tanácsadói köréhez tartozott. Károlyi Gyula ezt a szerepét a változó politikai viszonyok közepette a korszak végéig, 1944-ig meg tudta őrizni. A kötet bemutatja a Károlyi családi hátterét, életútjának állomásait, földbirtokosi-gazdálkodói sikereit. Emellett az olvasó betekintést nyerhet abba, milyen tényezők vezettek el oda, hogy egy, a nyilvánosság felé inkább zárkózott személyiség befolyásos politikussá váljon. Tevékenysége hogyan, milyen körülmények között érvényesült, s mit is jelentett a gyakorlatban – a kortársak által is sokat emlegetett, de részleteiben kevéssé ismert – háttérpolitikusi-tanácsadói szerepe.

Kronosz Kiadó, 2016.

Sziluett – Korszerű történelmi életrajzok

Írta: Püski Levente