Fazekasság, kerámia
Az iparművészet egyik – talán a legősibb – válfaja, a fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé, a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelent meg a történelemben, mivel a megtermelt ételfelesleget tárolni kellett. A fazekasság legfontosabb nyersanyaga az agyag, amelyet a lakóhelyükhöz közel bányásznak, vagy – főként a tűzálló agyag esetében – messziről hozatnak. A fazekasmestert tájnyelven olárosmesternek (román) vagy gelencsérnek (szláv), esetleg gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, a kerámia művészet.
A tankönyv a Művészet, közművelődés, kommunikáció szakmacsoporton belül a Képző- és iparművészet ágazathoz készült. A dekoratőr, a divat- és stílustervező, a festő, a grafikus, a kerámiaműves, a kiadványszerkesztő, az ötvös, fémműves, a szobrász, a textilműves, az üvegműves szakképesítések közös modulja a tervezési folyamat alapvetéseit összegzi.
A tankönyv célja, hogy a szakmát tanuló fiatalok megismerjék a népi fazekasságban használatos legfontosabb formákat, motívumokat és azok alkalmazási lehetőségeit. A könyv bemutatja a kivitelezési- és műhelyrajz készítésének az alapjait, egyezményes jeleit. Megismertet a Kárpát-medencében használatos díszítőtechnikákkal és azok alkalmazásával. A díszítőmotívumok megrajzolására különböző technikákat ismerhet meg az olvasó a kiadványban.
A tankönyv célja, hogy a szakmát tanuló fiatalok megismerjék a népi fazekasság technológiai folyamatait, műveleteit és azok alkalmazási lehetőségeit. A könyv bemutatja a korongozás eszközeit és műveleteit. Megismertet az alapvető díszítési technikákkal, módszerekkel és azok alkalmazásával. Bemutatja az égetési és mázazási folyamatokat.
A könyv szerzője azt járja körül, mi teszi praktikussá, ill. kellemessé a mindennapi életben használatos kerámiatárgyakat. Mindegyik edénytípusra három fajta készítési technikát mutat be: korongozás, felrakás és lapból építés.
P. Benkő Ilona technikai téren a magas tűzön kiégő agyagok alkalmazása, kemencén belüli és külső redukálási módozataik terén ért el különleges eredményeket. Egyedi és egyéni jellegű műtárgyainak formai, esztétikai megoldásai is a tradíció és az újítás szerves kapcsolatáról tanúskodnak. A fazekasság örökségét nem tagadta meg, a mindig egyedileg, kézműves eszközökkel formált edények, szobrok és képek sorozatokká rendeződnek, szimbolikus üzeneteket hordozó művekké váltak.
A dekoratőr, a divat- és stílustervező, a festő, a grafikus, a kerámiaműves, a kiadványszerkesztő, az ötvös, fémműves, a szobrász, a textilműves, mozgókép- és animációkészítő, az üvegműves szakképesítések közös modulja a látvány utáni térábrázolás és formaképzés alapjait összegzi.