Személyiségpszichológia
A „36 órás nap” című kézikönyv a demenciával élő hozzátartozó otthoni ápolásban nyújt segítséget családoknak, orvosoknak, barátoknak érthetően, egyszerűen. Az eredetileg a John Hopkins Egyetem kiadója által megjelentetett könyvből megtudjuk, hogy a súlyos memóriazavar sohasem normális része az öregedésnek. Ha ön akár hozzátartozóként, akár páciensként érintett és tanácstalan, az teljesen érthető. Olyan szakismeretekre van szüksége, amelyet ez a könyv tehet elérhetővé az ön számára.
Mitől válik egy találkozás meghitté, és egy kapcsolat bensőségessé? Miben különbözik egy meghitt kapcsolat a társfüggőségtől? Tényleg igaz, hogy az intimitásból valakinek több kell, másnak kevesebb is elég belőle? Hogyan lehetséges az, hogy egyszerre vágyhatunk utána, és félhetünk is tőle?
Napjainkban igen nagy számban fordulnak elő és a pszichológiai-pszichoterápiás ellátás számára komoly kihívást jelentenek a hangulatzavarok különböző formái. A kötet ezen problémák megértéséhez és kezeléséhez kínál támpontokat a tudományos kutatás és a klinikai gyakorlat hátterére támaszkodva.
A kötetben szereplő tanulmányokat a Debreceni Egyetem Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszékének 9 munkatársa készítette. Vizsgálatuk középpontjában az egyén, illetve egyén és társadalom átalakuló kapcsolati rendszere áll.
A kollektív áldozatiság lélektanával foglalkozó kutatások viszonylag későn kerültek be az empirikus szociálpszichológia főáramába. A kollektív áldozatiság azt jelenti, hogy ha egy csoport a sorozatos, más csoportoktól elszenvedett, igazságtalannak vélt sérelmek nyomán tartósan azonosul az áldozat szerepkörrel, akkor ez az áldozat élmény mélyen beágyazódik a kultúrába, általános világszemléletként meghatározza a csoporttagok további csoportközi tapasztalataihoz való viszonyulását és tovább adódik a kollektív emlékezeti reprezentációkban a következő generációknak is.
A segítő szakma sokat tud arról, hogy nehéz helyzetekben hogyan cselekedhetünk hatékonyan a kapcsolatunkért, és miként kerülhetjük el a felesleges buktatókat. Ezek az információk, eszközök azonban nem élnek eléggé a köztudatban, miközben szükségünk lenne rájuk...
A kötet tanulmányai foglalkoznak többek között az edző pedagógiai szerepével, a fogyatékossággal élő személyek vagy az SNI tanulók szomatikus fejlesztésével, a tantervvel, mint a fejlesztés iránytűjével és főként azzal, hogy a személyiség mely területeire hat elsősorban a mozgás, a sport, a testnevelés.
A kötet fókuszában a nárcisztikus problémákkal küzdő páciensek klinikai megjelenése, valamint az áll, hogy a mentális egészségügyi szakemberek hogyan tudják megközelíteni őket. Könyvünk nem átfogó kezelési útmutató, sokkal inkább a nárcisztikus szerveződésű páciensekkel folytatott klinikai munka során felmerülő gyakori dilemmák vizsgálatával és azokkal a stratégiákkal foglalkozik, melyek segítségével megbirkózhatunk e dilemmákkal a kezelés során.
Ezt a kis munkát a Pantheon Kiadó adta közre, röviddel Ferenczi Sándor halála után – s mivel Ferenczi már régóta tervezgette – a gyakorlatilag kész kézirat alapján. (A kiadó részéről megbízott szaklektor nevét nem ismerjük.) A kis kötet jó összefoglalását adja annak, amit a klasszikus pszichoanalízis addig elért – s egyben mintegy lezárása egy korszaknak, amelyet a pszichoanalízis budapesti iskolája fénykorának neveznek.
Kaposi Márton tematikus monográfiája átfogó képet nyújt az egyéni rejtőzködés bonyolult jelenségköréről: azt mutatja be több oldalról is, miért vállalkoznak olykor egyes emberek önmaguk kilétének vagy mibenlétének álcázására.
Az elmúlt években a „spiritualitás” fogalma elképesztő karriert futott be mind elterjedését, mind jelentésének bővülését tekintve. Utóbbi akár addig a megfogalmazásig is kiterjedhet, hogy „a spiritualitás mindaz, ami körülvesz bennünket”. Járványszerűen terjedt el az angolszász világból – ahol a „spiritualitás” kifejezés már régóta a köznyelv része volt –, Európa-szerte és az egész világon egyfajta „spirituális forradalomként” söpörve végig. Nincs olyan jelensége az életnek, amely ne volna spiritualitással átitatott: ilyen a beteggondozás, az orvostudomány, a nevelés, a pszichoterápia vagy a munka világa.
Sylvia Löhken legújabb könyvének középpontjában az úgynevezett intro-, extro- és centrovertált személyiségek jellegzetes tulajdonságai és igényei, illetve az ezekhez kapcsolódó gyakori viselkedésmódok állnak.
Ez a kötet azokról a páciensekről szól, akiknek a személyisége a mérsékelten diszfunkcinálistól a súlyosan zavart személyiségig terjedő kontinuum mentén helyezkedik el; és a személyiségzavarok felmérésének és kezelésének legújabb eredményeire összpontosít.
A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is...
Közhely, hogy minden nap számos különböző társas helyzetben kell szerepelnünk, „viselkednünk”: a családban, a munkahelyen, a volán mögött vagy a metrón, a liftben, az óvodában vagy az iskolában, baráti körben, a kocsmában. Az is közhely, hogy mindezekben a helyzetekben bonyolult emberi viszonyok sűrű szövevénye vesz körül bennünket. Sejtjük, hogy e helyzeteknek megvannak a maguk, jobbára rejtett, nyíltan nem megfogalmazott érintkezési „játékszabályai”, normái.
A könyv bemutatja a trauma transzgenerációs lélektani hatásait, a vele folytatott klinikai munkát, új elméleti keretet kínál a transzgenerációs trauma megértésére. A transzgenerációs atmoszféra olyan originális koncepció, mely lehetőséget ad számos ismert jelenség új elméleti keretben, egymással összefüggésben való megértésére, így értelmezhető benne a trauma első generációra kifejtett lélektani hatása; a transzmisszió módja; a transzgenerációs trauma örököseiben megjelenő lélektani hatások és a terápiás sajátságok.
Ez a hiánypótló kötet függőségben érintetteknek nyújt praktikus, minden részletre kiterjedő útmutatást a függőség nélküli, mégis boldog élet kialakításához. Alapelve, hogy a függő sem nem bűnös, sem nem beteg, hanem olyan ember, aki a gyermekkorában kialakult viselkedésmintáit követi. A megoldás az angolul mindfulnessnek, magyarul tudatos jelenlétnek hívott módszer.
A kötet a pszichológia napjainkban legforrongóbb és legizgalmasabb területét foglalja össze. Fő célközönségén – a pszichológia szakos egyetemi hallgatókon – kívül több terület képviselői forgathatják haszonnal: a pedagógusoktól az orvosokig, a munka vagy a sport világában dolgozóktól a művészekig a legkülönfélébb szakemberek számára nyújthat hasznos ismereteket. Mindezen túl a „laikus” olvasó érdeklődésére is számítunk, hiszen késztetéseink és érzelmeink megértése egyrészt önismereti haszonnal jár, másrészt a gyakorlati életben is segít eligazodni.
A könyv alapkérdése az, hogy hogyan gondolkodunk, amikor különböző problémákat oldunk meg azért, hogy új ismeretekhez jussunk. A szerző laikusok számára is közérthetően bebizonyítja, hogy nem a logika tudománya által megkövetelt absztrakt módon, hanem ésszerűen, célszerűen gondolkodunk.
Az általános ápoláslélektan az ápolás szereplőinek közös és eltérő sajátosságait, valamint az ápolási folyamat és a beteg/kliensvezetés interperszonális vonatkozásait, vizsgálatának lehetőségeit mutatja be.