Tudománytörténet
László Ferenc fő érdeme a szegedi endokrin kutatói hálózat kiépítése. A konstruált hipofízis-per 1986-ban pillanatok alatt romba döntötte ezt az értékes konstrukciót...
Most a koronavírus terjed, régen pestis, himlő pusztított: az emberiséget időről időre járványok tizedelték, és ilyenkor a kór mellett az emberi gyarlósággal, tudatlansággal, félelemmel, összeesküvés-elméletekkel is meg kellett küzdeni.
Az emberré válás folyamatát kezdettől fogva a kreativitás határozta meg, hiszen ez az alkotó tevékenység emelte ki az embert az állatvilágból. Az emberi agy és az emberi kéz működésének egymásrautaltsága hozta létre többek közt a táplálkozás fejlődését, vagy az energiák használatát.
Az európai orvoslás görög „anyanyelve”, évszázados kitérők után, a XI–XIV. században latinná formálódott, két-háromszáz évvel megelőzve más tudományokat...
A sors különös kegye, hogy a magyar orvostörténet, és egyben kultúrtörténet páratlan dokumentumai az alapítás óta szinte hiánytalanul fellelhetők a Bókay utcai Gyermekklinikán.
A peptikus fekélybetegség évszázadokig ritka és kevéssé ismert kórkép volt: gyakorisága a 19-20. század fordulóján kezdett emelkedni: ez a folyamat az 1970-es évekig tartott. Keletkezésének magyarázatára számos elmélet született...
Kahlichné Dr. Simon Márta professzor asszony több évtizede kutatja a védőnői munka kialakulásának és képzésének történetét. „A védőnői hivatás története” című könyve hiánypótló mű, mert hazánkban eddig nem jelent meg olyan alkotás, amely a védőnői hivatás kialakulását, fejlődését, változását ilyen részletesen összefoglalná.
Kötetünk – a teljesség igénye nélkül – áttekintést kíván adni az ókori orvoslás gyakorlatáról és elméletéről, valamint a vele szoros kapcsolatban álló farmakológiáról. Vizsgálódásunk központjában a klasszikus antikvitás – a görög világ és Róma áll –, ez a magyarázata annak, hogy ezeket a területeket részletesebben tárgyaljuk.
A mérgekkel foglalkozó tudományterület korunkban a toxikológia, amelynek elnevezése ókori görög eredetre vezethető vissza. De mit tudhatott az ókor embere erről a nagyon is szerteágazó szakterületről, és milyen módon voltak jelen a mérgek az antikvitás mindennapi életében? Kötetünkben erre a kérdésre keressük a választ, építve a régészeti adatokra, megvallatva az antik forrásokat, és építve a modernkori szakirodalomra.
A kötet közel 2000 orvos, gyógyszerész, állatorvos (és természetesen az ember- vagy állatorvoslással valamilyen formában kapcsolatba kerülő biológus, botanikus, kémikus, antropológus stb.) életrajzát tartalmazza, lényegében az első hazai kísérlet abban a tekintetben, hogy az úgynevezett élettudományok régi és közelmúltbeli nagyjainak pályafutását önálló orvoséletrajzi lexikon formájában tárja az olvasók elé.
A diabetológia terén az elmúlt évtizedek jelentős változásokat hoztak. Az alapkutatási eredményekre támaszkodó klinikai diabetológia új eredményeit a gyakorló diabetológusok hazánkban is rövid időn belül megismerhették, alkalmazhatták, követhették.
A jelen kiadás az orvosi szaknyelv útját és kultúrtörténeti vonatkozásait követi nyomon, a szanszkrit eredettől a mai görög/latin terminológiáig.
Az őssejtek mibenlétének és felhasználhatóságának kérdése több mint 50 éves történet. Az utóbbi 10‑15 évben azonban különösen foglalkoztatja az embereket, sőt borzolja a kutatói és laikus kedélyeket, pró és kontra egyaránt. Ebben a könyvben a legtöbb szükséges előismerettel együtt találhatóak meg az őssejtbiológia alapfogalmai, elért eredményei és nyitott kérdései. Olyan tudományos ismeretterjesztő formában készült a mű, melyben ugyan a tudományon a hangsúly, de végső soron bárki számára emészthetően tálalt, aki valóban mélyen érdeklődik a tudományterület iránt.
A legnagyobb magyar orvos regényes élete, a gyermekágyi láz felfedezésének és leküzdésének izgalmas története. Az életrajz érzékletesen mutatja be azt a küzdelmet, melyet Semmelweis Ignácnak ellenlábasaival kellett megvívnia.
Szent-Györgyi Albert Magyarország legismertebb tudósai közé tartozik. Sokan és sokat írtak már róla. A jelenlegi kötet inkább Szent-Györgyi Albertet, az embert állítja a középpontba.