Médiatudomány
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A szerzőpáros műve a különféle médiumok történetét taglalja 1751-től egészen az internetig. Médián elsődlegesen a könyvet és az időszaki sajtót értik, de a 20. század történetében fontos szerepet játszanak a kép-, illetve hangátvitellel működő médiumok is: 1940-et megelőzően a rádió és a mozifilm, később, a 20. század második felében pedig a televízió, a videó, az elektronikus játékok és a telematikus hálózatok.
A kötet kritikus áttekintést nyújt a médiapolitika dinamikájáról az angolszász országokban, és összefoglalja a médiával kapcsolatos legfontosabb mai vitákat.
Ez a gyakorlati kézikönyv a kezdő televízióműsor-készítőknek próbál támpontokat adni a mindennapi munkához, áttekintve a mozgóképes híranyagok, magazinműsor-bejátszások, televíziós riportok, stúdióbeszélgetések elkészülésének folyamatát, e folyamat feltételeit, szereplőit, eszközeit.
Amit a társadalomról és a társadalmi világról tudunk, azt szinte kizárólag a tömegmédiumok révén tudjuk. Ugyanakkor gyanítjuk, hogy ez a tudás manipulált. Legalábbis rendkívül szelektív, olyan tényezők irányítják, amelyeket vagy az információk hírértéke szab meg, vagy szórakoztatóipari szempontból látszanak vonzónak.
A kötet alapmű a digitális trendek áttekintéséhez és megértéséhez. Egyszerre ad muníciót több szakmának – az IT-tól a marketingig, az üzleti döntéshozástól a felsőoktatás-kutatásig és a művészetig. A szerző átfogó nemzetközi tapasztalatát kamatoztatja példáival és illusztrációival. Az olvasó végül egy hosszabb távon érvényes kötet birtokosa lehet a gyorsan változó trendek világában.
A tanulmányok olyan nagyformátumú rendezőként mutatják be Sindót, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában.
Az illusztrált sajtó a 19. század médiatörténetének egyik legkevésbé ismert szelete. Vizsgálata jellegzetesen tudományközi terület, amely napjainkban a kultúrakutatás és a modern képkutatás egyik legizgalmasabb témája. E kötet a képalkotás és befogadás művészettörténeti összefüggéseit helyezi előtérbe.
Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik a médiapedagógiai ismeretek oktatásával foglalkoznak; a közoktatásban tanítóknak kézikönyvként, a felsőoktatásban oktatóknak tankönyvként.
A média közösségre és egyénre gyakorolt hatásait elsősorban nem a befolyásolás maga, hanem a mögötte álló szándék és az annak megfelelően formált tartalom eredményezi. Ezért a befolyásolás éppen úgy lehet a közösségi és az egyéni érdekek tekintetében előnyös, mint ahogy hátrányos is.
A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.
A könyv elméleti keretben elemzi a média és a politikai rendszerek közötti viszonyt. A szerzők tizennyolc európai és amerikai demokrácia médiaintézményeire vonatkozó felmérés alapján jelölik ki a médiarendszerek három legfőbb típusát és azokat a politikai változókat, amelyek kialakulásukat megszabták.
A könyvet a médiatudomány, a szociológia és a politikatudomány, valamint a közéleti kérdések iránt érdeklődőknek ajánljuk.
Az információs technológiák (számítógép, mobiltelefon stb.) használatához kötődő új közösségi formák behálózzák mindennapi kommunikációs viszonyainkat, emberi kapcsolatainkat, életünket. A könyv ennek az új közösségiség élménynek és közösségfogalomnak a forrására világít rá.
A könyvet ajánljuk a reklámszakma kutatóinak és gyakorlati szakembereinek, a kommunikáció- és médiatudomány oktatóinak és hallgatóinak, továbbá mindenkinek, aki érdeklődik a reklámok hatásmechanizmusa és pszichológiája iránt.
Mára tagadhatatlanul válságba került a racionalitásnak az a formája, amely a szekularizáció szellemi összefüggésrendszerét is megalapozó természettudományos és technikai szemlélet alapjául szolgált.
Ebben a szöveggyűjteményben olyan különböző elméleti irányokat invitálunk a vizualitásról való közös gondolkodásra, mint a kognitív tudomány és percepcióelmélet, szemiotika, művészettörténet, feminizmus és pszichoanalízis, kulturális megközelítés, illetve tartalomelemzési módszerek.