Médiatudomány
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A szerzőpáros műve a különféle médiumok történetét taglalja 1751-től egészen az internetig. Médián elsődlegesen a könyvet és az időszaki sajtót értik, de a 20. század történetében fontos szerepet játszanak a kép-, illetve hangátvitellel működő médiumok is: 1940-et megelőzően a rádió és a mozifilm, később, a 20. század második felében pedig a televízió, a videó, az elektronikus játékok és a telematikus hálózatok.
A kötet kritikus áttekintést nyújt a médiapolitika dinamikájáról az angolszász országokban, és összefoglalja a médiával kapcsolatos legfontosabb mai vitákat.
Ez a gyakorlati kézikönyv a kezdő televízióműsor-készítőknek próbál támpontokat adni a mindennapi munkához, áttekintve a mozgóképes híranyagok, magazinműsor-bejátszások, televíziós riportok, stúdióbeszélgetések elkészülésének folyamatát, e folyamat feltételeit, szereplőit, eszközeit.
Amit a társadalomról és a társadalmi világról tudunk, azt szinte kizárólag a tömegmédiumok révén tudjuk. Ugyanakkor gyanítjuk, hogy ez a tudás manipulált. Legalábbis rendkívül szelektív, olyan tényezők irányítják, amelyeket vagy az információk hírértéke szab meg, vagy szórakoztatóipari szempontból látszanak vonzónak.
A kötet alapmű a digitális trendek áttekintéséhez és megértéséhez. Egyszerre ad muníciót több szakmának – az IT-tól a marketingig, az üzleti döntéshozástól a felsőoktatás-kutatásig és a művészetig. A szerző átfogó nemzetközi tapasztalatát kamatoztatja példáival és illusztrációival. Az olvasó végül egy hosszabb távon érvényes kötet birtokosa lehet a gyorsan változó trendek világában.
A tanulmányok olyan nagyformátumú rendezőként mutatják be Sindót, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában.
Az illusztrált sajtó a 19. század médiatörténetének egyik legkevésbé ismert szelete. Vizsgálata jellegzetesen tudományközi terület, amely napjainkban a kultúrakutatás és a modern képkutatás egyik legizgalmasabb témája. E kötet a képalkotás és befogadás művészettörténeti összefüggéseit helyezi előtérbe.
Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik a médiapedagógiai ismeretek oktatásával foglalkoznak; a közoktatásban tanítóknak kézikönyvként, a felsőoktatásban oktatóknak tankönyvként.
A média közösségre és egyénre gyakorolt hatásait elsősorban nem a befolyásolás maga, hanem a mögötte álló szándék és az annak megfelelően formált tartalom eredményezi. Ezért a befolyásolás éppen úgy lehet a közösségi és az egyéni érdekek tekintetében előnyös, mint ahogy hátrányos is.
A kötet célja az, hogy további érveket fogalmazzon meg a médiaoktatás szükségessége mellett – de olyanokat, amelyek figyelembe veszik az időközben végbement változásokat is. Olyan módon próbálja végiggondolni a médiaoktatás célkitűzéseit, hogy abban tükröződjenek korunk kulturális változásai és a mai fiatalok tapasztalatai. Felvázol egy fogalmi keretrendszert, egy sor pedagógiai alapelvet és azt, hogyan illeszthető be a médiaoktatás a különféle tantárgyak kontextusába.
A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.
A könyv elméleti keretben elemzi a média és a politikai rendszerek közötti viszonyt. A szerzők tizennyolc európai és amerikai demokrácia médiaintézményeire vonatkozó felmérés alapján jelölik ki a médiarendszerek három legfőbb típusát és azokat a politikai változókat, amelyek kialakulásukat megszabták.
A könyvet a médiatudomány, a szociológia és a politikatudomány, valamint a közéleti kérdések iránt érdeklődőknek ajánljuk.
A könyv azt igyekszik feltárni, hogy miért nem születtek átfogó eredmények a médiaműveltség-fejlesztésterén. Mi az oka annak az általános helyzetnek, hogy a terület az elmúlt tíz-tizenöt évben nem kapott elegendő figyelmet és forrásokat? Arra keresi a választ, hogy a szabályozási, intézményesítési feladatok körében milyen állami szerepvállalás indokolt: a sokszereplős, sokféle ágazatot (oktatásügy, audiovizuális politika, gyermekvédelem, foglalkoztatáspolitika stb.) érintő intézményi háló megteremtése milyen szabályozási keretben valósítható meg.
Az információs technológiák (számítógép, mobiltelefon stb.) használatához kötődő új közösségi formák behálózzák mindennapi kommunikációs viszonyainkat, emberi kapcsolatainkat, életünket. A könyv ennek az új közösségiség élménynek és közösségfogalomnak a forrására világít rá.
A könyvet ajánljuk a reklámszakma kutatóinak és gyakorlati szakembereinek, a kommunikáció- és médiatudomány oktatóinak és hallgatóinak, továbbá mindenkinek, aki érdeklődik a reklámok hatásmechanizmusa és pszichológiája iránt.
A Szerzők és szerkesztők kézikönyvének első kiadása 1996-ban jelent meg, a második 2005-ben. Ez utóbbi kiadás óta immár 13 év telt el, s a kézikönyvek legalább egy évtizedenként jelentős átdolgozásra szorulnak. Különösen a digitális forradalom korában. Ez a folyamat ugyanis alaposan felforgatta a magyar könyvkiadás hagyományos világát is...
Mára tagadhatatlanul válságba került a racionalitásnak az a formája, amely a szekularizáció szellemi összefüggésrendszerét is megalapozó természettudományos és technikai szemlélet alapjául szolgált.