Kézikönyvek
A kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok – összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika – legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó.
A tankönyv a Művészet, közművelődés, kommunikáció szakmacsoporton belül elsősorban a Népi kézműves szakma szakirányaihoz készült.
Az Állatnevek enciklopédiája az állatok gazdag világába és sokszínű elnevezéseik történetébe vezet be. A kötet mind zoológusok, mind nyelvészek számára is hasznos ismeretanyagot tartalmaz.
Az aranyágban Frazer arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az emberi gondolkodás fejlődését a mágia és a vallás egymást követő fokain keresztül a tudományig.
Vikár László a Magyar Tudományos Akadémián 1953-ban megalakult Népzenekutató Csoport megbízásából, több mint egy évtizeden keresztül 17 megye 176 falujában 4471 népdalt gyűjtött. A könyvhöz külön megvásárolható, eredeti felvételeket tartalmazó CD-melléklet tartozik.
A folkloristák, a népköltészettel foglalkozó kutatók más tudományszakok képviselőivel együtt keresik a választ: hol a helye, mi a szerepe, jelentősége és milyen a hatása a folklórnak a magyar művelődéstörténetben, mi a viszony a folklór és más művészeti ágak között?
E kötettel indul új szöveggyűjtemény-sorozatunk, amely első sorban a néphit, népi vallás, vallásos folklór szöveganyagát hivatott közreadni, részint a folklorisztika hagyományos kategóriarendszerében, műfaji beosztásában, részint az aktuális kutatások új kategóriáinak megfelelően.
Ma már elég nehéz eligazodni a világnapok, a nemzeti ünnepek és az emléknapok sokaságában. Napjainkban ezért egyre nagyobb igény van a különböző évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódó megbízható összeállításokra.
A kötet a népművészet tárgyait vizsgálva a magyar szakirodalomban először tesz kísérletet arra, hogy a művészi megformáltság alapján olyan támpontokat adjon a tájékozódáshoz, amelyek segítenek eligazodni a magyar népművészet csodálatos világában.
A kötet érdeme nemcsak az, hogy egyedülálló vállalkozás mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban, hanem az is, hogy sokan sokféleképpen olvashatják, élvezhetik, értelmezhetik ezt a „kincsestárat”.
Mikor fedezték fel ezt a gyönyörű művészetet? Hogyan fejlődött és hogyan hal el napjainkban a szemünk láttára? A kötet átfogó képet nyújt a magyar népművészet elmúlt 250 évéről, a gazdag képanyag pedig megmutatja, milyen népművészeti kincseink vannak ma is – amelyekre már nekünk kell vigyáznunk.
A néphagyomány, a népi műveltség a nemzeti kultúra egyik forrásvidéke. Ennek áttekintését vállalta magára a nyolckötetes Magyar néprajz.
A magyar népi műveltség történeti alakulásáról, korszakairól itt megjelenő összefoglalásnak nincs közvetlen előképe. A szerzők célja, hogy a történelem menetével párhuzamosan haladva vázolják fel a köznépi társadalom nemzedékről nemzedékre hagyományozódó, egyszerre gazdagodó és fogyatkozó tárgyi, szellemi javainak koronként is eltérő jellegzetességeit. Az őstörténeti hagyatéktól, előzményektől elindulva követik a kulturális javak sorsát az államalapítást és a kereszténység felvételét követő századokon a középkor, majd a kora újkor fejlődési szakaszain át a klasszikus kapitalizmus korának végéig, a 20. század derekáig.
A könyv Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenekutatói munkásságából kiindulva és az utánuk következő nemzedékek tudományos eredményeit felhasználva teljes áttekintést ad népzenénk történeti rétegeiről, stílusairól.
O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit.
A mű a magyar népzene alapvető ismertetője. Mind a vokális, mind a hangszeres néphagyomány jellegzetességeiről szól (ezen belül a tánczenéről is, amelynek kiváló szakértője és gyakorlója a szerző).