Irodalom
A Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész életéről és működéséről szóló könyv az életrajz rendjében halad és két fő célt törekszik megvalósítani: közli a kéziratokban, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált ismeretlen anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé vagy egyáltalán nem ismert időszakokat. A kötetet 18 személyes értékű fénykép zárja.
A kötet merőben új megközelítésben taglalja jogi, hatósági és irodalmi források alapján Ady Endrének mint hétköznapi embernek a hatóságokra tartozó legfontosabb ügyeit. Igazi csemege Adyt kedvelőknek, irodalmároknak, jogászoknak.
Jókai Róza festő-író, Jókai Mór fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Feszty Árpád felesége, Andrássy Gyula leánya... édesanyja pedig színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született. A kaotikusnak ható genealógia már elsőre is figyelemfelkeltő...
A lassan feledésbe merülő írónő, M. Hrabovszky Júlia nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen.
A vajdasági Szenttamáson született író 1993-ban költözött Magyarországra és 2002-ben halt meg a szegedi klinikán. Sikeres pályafutása során ismert és elismert alkotó lett.
A kötet Csukás István életrajzi regénnyé terebélyesedett vallomása. Megszólaltatja a költőt, aki a Koromcsillag és A felidézett toronyszoba című kötetekben teremtett az egyedi életutakban gazdag magyar irodalomban is különlegesnek számító hangot...
Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az 2015-ben 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A kötet nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát.
Borbándi Gyula a magyar emigráns irodalom egyik legjelentősebb alakja. Alkotói munkássága mellett történészi és szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő, a Látóhatár (később Új Látóhatár), valamint a Szabad Európa meghatározó szervezője, publicistája. A magyar emigráció életrajza 1945–1985 című írása hiánypótló fontosságú. Petrik Béla monográfiája egy közel százéves életút méltó összegzése.
A könyv címe magyarul: Havannai beszélgetések. Federico García Lorca kubai epizódja.
A könyv Maróti István Bartis Ferenccel készített nagyinterjúját tartalmazza. A hangfelvétel a Petőfi Irodalmi Múzeum számára készült.
A kötet nemcsak a rejtőzködve kitárulkozó Rákos Sándor életpályáját térképezi fel, hanem az alkotó küzdelmeiről, kísérleteiről, terveiről, kötetről kötetre változó-bővülő elképzeléseiről is számot ad. A monográfiát olvasva valós értéke szerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebb költőjét.
Babits Mihály Színjáték-fordításának bevezetőjében Dante költeményét csak a művelt közönségnek ajánlotta. A mindenféle áltudományos verbalizmust mellőző, rendkívül egyszerű nyelvezetével, a bonyolult dolgok világos kimondásával a monográfia segít abban, hogy a színjáték-olvasó megfeleljen Babits elvárásainak.
Amióta az ezredfordulón kezdetét vette a hazai dantisztika megújhodása, sokakban megfogalmazódott az a kívánalom, hogy készüljön olyan összegző monográfia a „költők legmagasabbjáról”, amely a művelt és művelődni vágyó olvasókhoz is szól. Ennek a megírására aligha vállalkozott volna alkalmasabb szerző, mint Szabó Tibor.
Dario Fóról a magyar olvasó aligha tudhat többet annál, amit a hírközlő szervek világgá röpítettek, hogy ő az 1997. évi irodalmi Nobel-díjas, az olasz kitüntetettek közt a hatodik, és hogy díjazása meghökkenést és vitákat váltott ki...
Morsányi Bernadett Dobai-monográfiája nemcsak egy részben ismert, részben elfelejtett, részben félrevonult alkotó egészében izgalmas és felkavaró életművét rajzolja újra, hanem egy olyan szellemi perspektívát rekonstruál, amely átható fényt vet mintegy ötven év kormozgásaira, felragyogtatva annak egyes sűrűsödési és csúcspontjait is.
1997. február 3-án a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából kizuhant Bohumil Hrabal világhírű cseh író – adta tudtul a sajtó a szomorú szenzációt. Mi történt? Baleset vagy öngyilkosság? Ezen a kérdésen meditál Aleksander Kaczorowski (1969) lengyel író, újságíró is könyve bevezetőjében, hogy aztán az egyes fejezetekben szabályos kronológiai rendben írja la Hrabal életének eseményeit a legkorábbi gyermekkortól a temetésig.
Móra Ferencről méltó terjedelmű és színvonalú emlékkönyv születésének vagy halálának évfordulójára nem látott még napvilágot. Most, halálának 75. évében, születésének 130. évfordulójára, ez a kiadványunk ennek a föltűnő hiánynak szerény pótlása…
Eötvös József a tizenkilencedik századi magyar reformmozgalmak kiemelkedő alakja. Író, költő, reformpolitikus, nemzetközileg értékelt politikai gondolkodó, a magyar közoktatási rendszer megalapítója.
Bár csaknem fél évszázada nincs köztünk, Fekete István (1900–1970) mégis a legismertebb huszadik századi magyar írók egyike. Művei folyamatosan sokezres példányban kelnek el, irodalomtörténet-írásunk azonban nem tud – nem akar – mit kezdeni vele. Tanácstalan. Látja az évtizedek óta kitartóan formálódó kultuszát, ám alig akadt valaki, aki e legendáknak utána járt volna.
Tizenöt év szorgos kutatómunkájának eredményét tartja kezében az olvasó: Fekete Istvánról még sosem jelent meg ilyen teljességre törekvő életrajz. A könyvet több mint száz fekete-fehér fotó illusztrálja, ezeknek egy részét a nagy közönség most először láthatja.