A humán tudományok alapkérdései
A könyv a tudományok közötti kommunikációt állítja a figyelem előterébe. A kötet a különböző, egymástól látszólag távol álló tudományágak közötti kommunikáció módjait, lehetőségeit keresi és mutatja be meghatározott, időszerű kutatási területeken.
A gépi műveletvégzés hosszú évtizedek óta egyre nagyobb szerepet játszik a humán tudományok működésében, immár nem pusztán adattárolás vagy szövegszerkesztés és -továbbítás céljából. E tudománytörténeti folyamatban a kutatástervezés, a hipotézisek felállítása, a kutatási eredmények előre jelzése, ezáltal a tárgytudományos elméletek és módszertanok, illetve a tudományfilozófiai alapok is a gépi feldolgozás hatása alá kerültek és kerülnek, valamilyen mértékig.
A kötet a pszichológiatörténet módszertani megújulását kapcsolja össze a 20. század második felének hazai pszichológiatörténeti fejleményeivel. A pszichológiatörténet mint szakmai oktatási és kutatási terület az utóbbi nemzedék során gyökeres változásokon ment át. A mindig is megvolt felsoroló és elméleti irányú munkák kétarcúsága sokrétűbbé vált.
A kötet tanulmányai a szöveg értését a szöveg értelmének (jelentésének) befogadói feldolgozása felől közelítik meg. A szövegértés hétköznapi, irodalmi és vallásos folyamatait vizsgálják, abból a közös elvből kiindulva, hogy a szöveg cselekvő folyamat, mentális, szellemi tevékenység hozza létre, és mentális, szellemi tevékenység során történik a befogadás és a megértés, mindig a beszélőtársak által létrehozott kontextusban.
Az utóbbi évtizedben sok szempontból a tények válságának világában élünk. Kötetünk a filozófia, pszichológia, idegtudomány, nyelvészet, tudománytörténet, kommunikációkutatás szakértőinek konferenciája alapján azt járja körbe, hogy van-e ezeknek a „válságoknak” közük egymáshoz.
A kötet annak a folyamatnak a sokféleségét mutatja be, amelynek eredményeképpen a rendszerváltást megelőző évtizedekben egyebek mellett két tekintetben következett be határátlépés a humán és társadalomtudományokban: egyrészt a nyugat-európai és amerikai elméleti áramlatok hatása megjelent a hazai kutatásokban, másrészt a hazai kutatások kiléptek a nemzetközi színtérre.
Alexander von Humboldt születésének 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia is megemlékezett – két ülésén is – a nagyhatású német utazóról, felfedezőről és természetkutatóról, aki munkásságával mérvadóan járult hozzá a „világ felméréséhez”, a modern empirikus földrajztudomány és egyáltalán az egzakt természet- és társadalomtudományok fejlődéséhez.
A kötet a tudományos magyarázat jellemzőit és jelentőségét tárgyalja az irodalom- és nyelvtudomány, a klasszika‑filológia, a néprajz és a zenetudomány területén.
2018-ban ünnepelte 90. születésnapját a generatív nyelvtan elméletének megalkotója, Avram Noam Chomsky (Philadelphia, 1928. december 7.) amerikai nyelvész, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora, filozófus, politikai aktivista, előadó és lektor, a róla elnevezett Chomsky-hierarchia kidolgozója.
A magyar nyelv finnugor rokonsága nem csupán évtizedek, hanem évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos gondolkodást és a közvéleményt is. Míg az idők folyamán kevés kivételtől eltekintve komolyan vehető tudományos ellenérvek nem hozhatók fel e rokonság ellen, a közgondolkodást folyamatosan foglalkoztatja a kérdés, az utóbbi években egyre intenzívebben és egyre elutasítóbban. A kérdés az, vajon miért. A nyelvtudomány eszköztára és kompetenciája nem alkalmas a válaszadásra, mert valójában nem nyelvészeti okok állnak a háttérben...