A kultúra eredete és szerepe
Paraméterek
| Szerző | Róheim Géza |
| Cím | A kultúra eredete és szerepe |
| Kiadó | Animula Kiadó |
| Kiadás éve | 2001 |
| Terjedelem | 107 oldal |
| Formátum | A/5, ragasztókötött |
| ISBN | 963 9410 04 7 |
Eredeti ár:
1.690 Ft
1.605 Ft
Online kedvezmény:
5%
|
Ebben a kötetben három, magyarul még nem publikált esszé szerepel, amely praktikus bepillantást enged az antropológia világába – és egyben Róheim munkásságába. |
|
|
|
Leírás
Róheim Géza (1891, Budapest–1953, New York) azon magyarok egyike, akik külföldi híre és elismertsége messze meghaladja a hazait. A pszichoanalitikus antropológia úttörője számos évet töltött természeti népek között, tanulmányozva nyelvüket, szokásaikat, hitrendszerüket.
Ebben a kötetben három, magyarul még nem publikált esszéje szerepel, amely praktikus bepillantást enged az antropológia világába – és egyben Róheim munkásságába. Róheim Géza volt az első antropológus, aki Freud elméleteit a nem-nyugati kultúrákra alkalmazta és kutatásaival megalapította az ödipális struktúrák univerzalitását. Akárcsak a legtöbb nagy gondolkodó, messze megelőzte korát, és írásai ma éppoly jelentékenyek, mint mikor először megjelentek. Róheimet napjainkban Herbert Marcuséval és Wilhelm Reich-hel együtt abba a csoportba sorolják be, amelyet „freudista baloldalnak” neveznek.
Ebben a kötetben Róheim arra kérdésre igyekszik választ találni: hogyan s miért keletkezett a civilizáció. A civilizációt vagy kultúrát itt a lehető legegyszerűbb meghatározás szerint kell értenünk: mindazt tartalmazza, ami az emberi nemben az állat felett van.
Róheim a pszichoanalitikus terápiákból jól ismert neurotikus mechanizmusokat a primitív társadalmak szokásaival összehasonlítva, arra következtet, hogy az emberi kultúra nem más, mint a gyermeki ösztönök kollektív szublimációja. Róheim széles perspektívájára azonban jellemző, hogy leszögezi: „…nem állítom azt, hogy meghosszabbodott gyermekkorunk az egyedüli tényező, amely a kulturális folyamat mögött áll. Azt is készséggel elismerem, hogy velünk született érési menetiránnyal rendelkezünk a felnőtté válás ágas-bogas kérdéseiből csupán egyet emelek ki, mégpedig a kérdéskör regresszív vetületét. Természetesen napnál világosabb, hogy gazdasági sorsunk a környezetünkön múlik, ám az is nyilvánvaló, hogy az emberi lények ezzel a környezettel olyaténképp bánnak, ami sajátosan emberi. Ez az emberi bánásmód az, ami figyelmünket megragadja. Azt iparkodtunk megmagyarázni, mi az a fejlődési irány, amely az egész rendszert izgatja…”
Ebben a kötetben három, magyarul még nem publikált esszéje szerepel, amely praktikus bepillantást enged az antropológia világába – és egyben Róheim munkásságába. Róheim Géza volt az első antropológus, aki Freud elméleteit a nem-nyugati kultúrákra alkalmazta és kutatásaival megalapította az ödipális struktúrák univerzalitását. Akárcsak a legtöbb nagy gondolkodó, messze megelőzte korát, és írásai ma éppoly jelentékenyek, mint mikor először megjelentek. Róheimet napjainkban Herbert Marcuséval és Wilhelm Reich-hel együtt abba a csoportba sorolják be, amelyet „freudista baloldalnak” neveznek.
Ebben a kötetben Róheim arra kérdésre igyekszik választ találni: hogyan s miért keletkezett a civilizáció. A civilizációt vagy kultúrát itt a lehető legegyszerűbb meghatározás szerint kell értenünk: mindazt tartalmazza, ami az emberi nemben az állat felett van.
Róheim a pszichoanalitikus terápiákból jól ismert neurotikus mechanizmusokat a primitív társadalmak szokásaival összehasonlítva, arra következtet, hogy az emberi kultúra nem más, mint a gyermeki ösztönök kollektív szublimációja. Róheim széles perspektívájára azonban jellemző, hogy leszögezi: „…nem állítom azt, hogy meghosszabbodott gyermekkorunk az egyedüli tényező, amely a kulturális folyamat mögött áll. Azt is készséggel elismerem, hogy velünk született érési menetiránnyal rendelkezünk a felnőtté válás ágas-bogas kérdéseiből csupán egyet emelek ki, mégpedig a kérdéskör regresszív vetületét. Természetesen napnál világosabb, hogy gazdasági sorsunk a környezetünkön múlik, ám az is nyilvánvaló, hogy az emberi lények ezzel a környezettel olyaténképp bánnak, ami sajátosan emberi. Ez az emberi bánásmód az, ami figyelmünket megragadja. Azt iparkodtunk megmagyarázni, mi az a fejlődési irány, amely az egész rendszert izgatja…”
Fordította: Balázs-Piri Tamás
Tartalom
Bevezetés
A felnőtté válás nehézségei
Gazdasági élet
Szublimáció és kultúra