Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Balladás álmok

Paraméterek

Szerző Rostás-Farkas György
Cím Balladás álmok
Alcím Válogatott versek
Kiadó Cigány Tudományos és Művészeti Társaság
Kiadás éve 2003
Terjedelem 179 oldal
Formátum A/5, ragasztókötött
ISBN 963 210 109 x
Ár:
2.000 Ft
1.900 Ft
Kedvezmény: 5%

A Balladás álmok fordulópontot jelez. A verseket Rostás-Farkas György három évtizedes költői pályafutásának terméséből válogatták, de ez a válogatás nem csupán az egyéni sorsban szerepet játszó változást jelzi, hanem a cigány nép sorsában fölsejlő változás ígérete hívta életre.

Leírás

A Balladás álmok fordulópontot jelez. A verseket Rostás-Farkas György három évtizedes költői pályafutásának terméséből válogatták, de ez a válogatás nem csupán az egyéni sorsban szerepet játszó változást jelzi, hanem a cigány nép sorsában fölsejlő változás ígérete hívta életre. A cigányság számos országban szorult a társadalom perifériájára. A szerző lírája, prózája, gyakran dalai is „balladásak”, fájdalmasak. „…tüskés ágak csapódnak/ arcomba/ vérzik a megsértett öntudat/ ne bántsatok emberek/ Isten-mintázta arcomat/ nekem ezzel kell élnem” – írja Rostás-Farkas György (Örökségem).
A szerző lírája általában fájdalmas, jelen van benne a félelem a sérülésektől, a kitaszítottságtól, a megszomoríttatásoktól, a megaláztatásoktól, a nem emberi léleknek való élményektől. Mintha ezt a szakaszt kívánná lezárni a költő, s épp a világ mai zűrzavarában fészkelne meg szívében a bizalom saját- és népe sorsának megszépülésében. „Számon kérnek a tettek/ biztat a szeretet/ hogy higgyek abban/ az énekben, amit őseim/ reám hagytak” (Szeretet). Természetesen jelen van a szerző verseiben a szerelem is, mint a levegő, mely nélkül élni lehetetlen. Szép, míves szerelmes versei beleégnek az olvasó szívébe, lelkébe. Tévedés az a széles körben elterjedt hiedelem, hogy a líra fölösleges, s hogy ma már nem olvasnak verseket. A lélek nem nélkülözheti a lírát, ami táplálója és éltetője. Mint, ahogy a költő is megfulladna, ha szíve-lelke parancsára nem írná le fájdalmát, reményét, boldogságát. Így vagyunk egymásra utaltak költők és olvasók.