Balladás álmok
Paraméterek
| Szerző | Rostás-Farkas György |
| Cím | Balladás álmok |
| Alcím | Válogatott versek |
| Kiadó | Cigány Tudományos és Művészeti Társaság |
| Kiadás éve | 2003 |
| Terjedelem | 179 oldal |
| Formátum | A/5, ragasztókötött |
| ISBN | 963 210 109 x |
Eredeti ár:
2.000 Ft
1.900 Ft
Online kedvezmény:
5%
|
A Balladás álmok fordulópontot jelez. A verseket Rostás-Farkas György három évtizedes költői pályafutásának terméséből válogatták, de ez a válogatás nem csupán az egyéni sorsban szerepet játszó változást jelzi, hanem a cigány nép sorsában fölsejlő változás ígérete hívta életre. |
|
|
|
Leírás
A Balladás álmok fordulópontot jelez. A verseket Rostás-Farkas György három évtizedes költői pályafutásának terméséből válogatták, de ez a válogatás nem csupán az egyéni sorsban szerepet játszó változást jelzi, hanem a cigány nép sorsában fölsejlő változás ígérete hívta életre. A cigányság számos országban szorult a társadalom perifériájára. A szerző lírája, prózája, gyakran dalai is „balladásak”, fájdalmasak. „…tüskés ágak csapódnak/ arcomba/ vérzik a megsértett öntudat/ ne bántsatok emberek/ Isten-mintázta arcomat/ nekem ezzel kell élnem” – írja Rostás-Farkas György (Örökségem).
A szerző lírája általában fájdalmas, jelen van benne a félelem a sérülésektől, a kitaszítottságtól, a megszomoríttatásoktól, a megaláztatásoktól, a nem emberi léleknek való élményektől. Mintha ezt a szakaszt kívánná lezárni a költő, s épp a világ mai zűrzavarában fészkelne meg szívében a bizalom saját- és népe sorsának megszépülésében. „Számon kérnek a tettek/ biztat a szeretet/ hogy higgyek abban/ az énekben, amit őseim/ reám hagytak” (Szeretet). Természetesen jelen van a szerző verseiben a szerelem is, mint a levegő, mely nélkül élni lehetetlen. Szép, míves szerelmes versei beleégnek az olvasó szívébe, lelkébe. Tévedés az a széles körben elterjedt hiedelem, hogy a líra fölösleges, s hogy ma már nem olvasnak verseket. A lélek nem nélkülözheti a lírát, ami táplálója és éltetője. Mint, ahogy a költő is megfulladna, ha szíve-lelke parancsára nem írná le fájdalmát, reményét, boldogságát. Így vagyunk egymásra utaltak költők és olvasók.