Bóbita varázskönyve

Weöres Sándor verseinek népszerűsítése akkor lehetséges, ha az anyukák, az óvodapedagógusok, a tanítók, a tanárok és a gyermekek, óvodások, iskolások együtt mondják a szövegeket. Az első rész főszereplője: Bóbita. A tündér a négy évszakban tud varázsolni: tavasszal, nyáron, ősszel és télen is. Ezt egy-egy rajz indítja a megfelelő fejezet élén. A kisebbek kiszínezhetik Bóbita alakját: tavaszi, nyári, őszi, téli színekkel. Kiegészíthetik (a felnőttek segítségével) egy-egy oda illő tavaszi, nyári, őszi, téli virág, állatfigura kiszínezésével vagy hozzárajzolásával. Így lesz ez a könyv elsősorban az övék: ahogyan és amilyennek gondolják, képzelik a költő figuráit. Érdemes vigyázni a színezéskor: ha nagyon rányomjuk a színes ceruzát vagy a filctollat, a lap túloldalán erősen átlátszhat. Így a lap egyik oldalán elronthatjuk a másik lapnak az örömét. Milyen varázslatot mutat be a tündér? Elképzelteti a kicsikkel és nagyokkal a költői hangzást: lehetőséget ad arra, hogy egy-egy verssor, egy-egy költői kép nyomán hangozzanak föl a sorok szavai, mondatai. Ehhez segítséget ad a könyv: kottajelekkel, ritmikai jelekkel. Bóbita varázslatát segíthetik a megzenésített versek is: a magyar zeneszerzők számos (mondhatjuk: szinte számtalan) ötlete révén. Amikor hallgatják a felvételeket, nyugodtan tapsolják, dobogják, kopogják a verszene és a muzsika ütemét. Nagyon hasznos volna, ha a kopogás, dobogás, tapsolás nyomán a gyermekek és a felnőttek ötletei is megmaradhatnának a könyvben. A második részben a könyv arra biztatja a kicsiket és a nagyokat, hogy írják, rajzolják le, milyen további gondolataik támadtak; hogyan lehetne újabb, más ötletekkel folytatni, amit Weöres Sándor versei indítottak el. Hogy a mai kicsik felnőttként a saját gyermekeiknek, óvodásaiknak, tanulóiknak közvetíthessék mindazt, aminek kicsikként örültek. Azt is érdemes megfejteni, mi változott a szöveg világában, jelentésében: tréfásabb vagy komolyabb lett, személyesebb vagy általánosabb, vidámabb vagy szomorúbb, ünnepélyesebb vagy mindennaposabb. A könyvben olvasható néhány rövid részlet Weöres nyilatkozataiból, a vele kapcsolatos anekdotákból. Mindezek Zoltán Gábor rádiós szerkesztő 1996-ban sugározott „Rongyszőnyeg” című műsorából valók. (A letöltés éve: 2006.) Hogy elkülönítsük ezeket Weöres közlésre szánt szövegeitől és az elemzésektől, keretbe foglalva olvashatók. Személyes könyv ez. Mind az utolsó előtti (a szerző szempontjából), mind a befejező rész (az olvasó szempontjából). Mindenki megjelölheti benne, mi tetszett neki.

Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2018.

Összeállította, ritmizálta: Nagy L. János

Lektor: B. Fejes Katalin, Sipos Lajos

Illusztrálta: Nagy Linda

Kapcsolódó kiadványok:

Mesepedagógia, meseterápia