Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Filippo – Mirra

Paraméterek

Sorozat Eötvös Klasszikusok
Szerző Alfieri, Vittorio
Cím Filippo – Mirra
Kiadó Eötvös József Könyvkiadó
Kiadás éve 2019
Terjedelem 119 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 978 963 9955 88 2
Ár:
1.750 Ft
1.663 Ft
Kedvezmény: 5%

Minden idők legnagyobb olasz tragédiaköltője, Vittorio Alfieri újabb két, magyarra fordított tragédiája olvasható az Eötvös Klasszikusok új kötetében. A Filippo és a Mirra alkotójuk legjelentősebb művei közé tartoznak, a Mirrát a modern kritika egyenesen Alfieri drámai főművének tekinti a Saul mellett.

Leírás

Minden idők legnagyobb olasz tragédiaköltője, Vittorio Alfieri újabb két, magyarra fordított tragédiája olvasható az Eötvös Klasszikusok új kötetében. A Filippo és a Mirra alkotójuk legjelentősebb művei közé tartoznak, a Mirrát a modern kritika egyenesen Alfieri drámai főművének tekinti a Saul mellett.

Mindkét remekműben családi dráma – szülő-gyermek konfliktus – egyesül a mindennapi alfieritánus „szabadság-tragédiával”. A Filippo a Schiller és Verdi Don Carlosából ismert spanyol témájú királydráma eredeti feldolgozása, Alfieri első érett színműve, belépője a drámaírás klasszikusai közé. A Mirra az ókori mítosz Ovidiust is megihlető átköltése, egy ártatlan és mégis bűnös szerelem szomorújátéka.

A két tragédia a korábban már Alfieri Saulját és Második Brutusát is magyarra átültető Juhos Lóránt ihletett és hűséges műfordításában és a neves Alfieri-kutató, Madarász Imre bevezető tanulmányával látott napvilágot.

Írta: Vittorio Alfieri

Fordította: Juhos Lóránt

Az olasz drámaíró, költő és író – az olasz Settecento legnagyobb tragédiaírója –, gróf Vittorio Amadeo Alfieri (Asti, 1749. január 16. – Firenze, 1803. október 8.), előkelő családból származott, de apját már egyéves korában elvesztette. A torinói katonai akadémián tanult, majd 1767-től 1772-ig beutazta Európát. 1772-ben visszatért Torinóba, és 1775-ben Cleopatra című szomorújátékával lépett a nyilvánosság elé. 1777-től, hosszabb ideig Siénában és Firenzében tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza (Louise Stolberg) grófnővel, Stuart Károly Eduard angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele. 1778-ban Toszkánába költözött. Dante, Machiavelli és más régebbi írók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot írt. Művei az eszmék gazdagsága, a bennük megnyilvánuló meleg érzelmek és erőteljes kifejezései miatt nagy nevet szereztek neki hazájában. Stuart halála után Albany Lujza grófnővel Párizsban telepedett le. Lelkesedéssel üdvözölte a francia forradalom kitörését, a Bastille bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították, és visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta, ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent Misogallo című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Az olasz tragikai irodalom úttörője összesen 20 melodrámát és 6 vígjátékot írt, műveivel haza- és szabadságszeretetet keltett honfitársaiban. Mindig a magasztosért rajongott, hőseit a merev heroizmus jellemzi. Vígjátékai korántsem oly sikerültek, mint tragédiái; többnyire politikai tendenciájuk van és hiányzik belőlük a komikum. További munkái közül különösen szatírái érdemelnek említést. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét, és a világtól elvonulva élt. Firenzében, a Santa Croce templomban temették el.