Furcsa szerelem

A kötetben háromszáz év orosz költészetének terméseit olvashatjuk Galgóczy Árpád József Attila-díjas műfordító tolmácsolásában, aki gimnazistaként, 1945-ben diáktársaival együtt szervezkedett a szovjet csapatok ellen, lebukott, de csak két évvel később fogták le, és húsz év munkatáborra ítélték. A Gulágon szeretett bele az orosz költészetbe. Hazatérése után fordító lett, számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

Különös, sorsszerű módon lett Galgóczy Árpád az orosz nyelv szerelmese és a klasszikus orosz költészet elismert tolmácsolója. Tizenhárom évet töltött Oroszországban – ebből hetet a Gulágon –, és ott ismerte meg az orosz költészet nagyjait, elsőként is Lermontovot. Hogy mi indít valakit a lágerben arra, hogy verseket kezdjen el fordítani, egy addig soha nem verselő, ám költői lelkülettel megáldott embert, nehezen magyarázható. A nyelv és a költészet iránti rajongása megmaradt és Lermontov után jöttek a többiek: Puskin, Tyutcsev, Jazíkov… hosszú lenne felsorolni. Galgóczyt – saját bevallása szerint – a poézis szeretete mellett az ösztönözte leginkább, hogy az orosz anyagot összevetve a lefordított magyarral, számtalan hibát és félreértést talált. És valóban: a szakemberek szerint az orosz költők fordítása mindeddig sohasem vált igazán kihívássá, irodalmi létkérdéssé, és a közönség a sok fordítás megléte ellenére is igazából csak „hihette”, de nem láthatta, hogy mily óriási teljesítményeket ért el ez a költészet. Galgóczy legnagyobb érdeme éppen az, hogy magáévá tette az orosz szellemiséget és olyan költői alkotásokat mutatott fel, melyek közelivé, sajáttá tették e műveket.

„Galgóczy fordításkötete a magyar irodalmi köztudat számára rendkívül fontos szerepet fog betölteni: lényegében először fogja egy antológia valóban reprezentatívan bemutatni a tizenkilencedik századi orosz költészetet.”

(Margócsy István)