Kagan kooperatív tanulás

Akik ismerik e könyv korábbi kiadását, úgy fogják találni, hogy minden megváltozott. Azóta annyi mindent tanultunk, miközben kísérleteztünk és betanítottuk a kooperatív tanulást tanító tanárokat, hogy közben teljesen át kellett alakítanunk könyvünket. Az olvasó új struktúrákat, illetve a régi struktúrák lépéseinek átalakított és javított változatait is meg fogja találni. Emellett aktualizáltuk a kutatási anyagot és az érvrendszert is.

A könyvben található struktúrák – egyebek mellett – az osztályközösség építéséhez, a szociális készségek fejlesztéséhez, a döntéshozatalhoz, az ismeretszerzéshez, az információk feldolgozásához és prezentálásához, a gondolkodási képességek fejlesztéséhez, a csoporton, osztályon belüli különbözőségek (etnikai, fizikai, szellemi) kezeléséhez kínál változatos, izgalmas módszereket, formákat, eljárásokat. A kooperatív tanulás különbözik minden más tanulástól. Az különbözteti meg a hagyományos tantermi tanulástól, hogy a tantárggyal kapcsolatos, tanulók közötti kooperatív interakció a tanulási folyamat szerves részévé válik.

Az új könyvben sokféle új struktúra közül választhat a pedagógus a saját osztályaiban, attól függően, hogy kezdő vagy haladó kooperatív oktató-e. Segítséget kaphat ahhoz is, hogy a saját tanítványai, osztálya, iskolája egyedi, sajátos helyzetéhez, egy adott szituációhoz, a tanítási feladatokhoz leginkább megfelelő módszert, formát, játékot hogyan válasszon ki, illetve milyen eszközökkel érheti el a legjobb eredményeket.

A kooperatív tanulás hatékonyságáról ma már nem kell meggyőzni a pedagógusokat, hiszen a gyakorlat igazolta eredményességét. A hagyományosan tanárközpontú, a még zömében frontális módszert alkalmazó hazai oktatás a kooperatív technikák használata során egyre inkább a gyermek igényeihez igazodó oktatás irányába mozdul el. Korábban nehezen megoldható társashelyzetek, problémák a kooperatív módszerek alkalmazásával „maguktól” oldódnak, a csapatmunkán alapuló oktatás a diákok teljesítményét megnöveli, motivál. A „kooperatív” osztályok tanulói többet tanulnak, aktívabban vesznek részt a munkában, jobban élvezik az iskolát. A tehetséges tanulók szárnyalhatnak, a tanulási nehézségekkel küzdők fokozatosan magabiztosakká, eredményesekké válhatnak, megtanulnak tanulni – jórészt egymástól. A pedagógus szerepe alapvetően megváltozik.

(Váczy Zsuzsa)

Az a legfontosabb, hogy a kooperatív tanulásra ne egyszerűen szervezési technikaként tekintsünk. Ha elég intenzíven jelen vagyunk – miközben a gyerekek, diákjaink kooperatív struktúrákkal dolgoznak –, létrejöhet osztályainkban az a csoporttöbblet, ami nélkül a másikra is tekintettel lévő társas kapcsolatok aligha születnek meg. Amikor Aronson megalkotta az első „mozaik-módszert”, az erőszak még nem volt olyan mértékben jelen az euro-amerikai civilizáció országaiban, mint napjainkban. Az erőszak ellenszereként, különösen ma, amikor annyit küzdünk azzal és azért, hogy iskoláink integrált iskolák, „mindenki iskolái” legyenek, az együttműködő tanulásra múlhatatlanul szükségünk van.

(Kereszty Zsuzsa)

Önkonet, 2009.

Írta: Dr. Spencer Kagan – Miguel Kagan

Fordította: Váczy Zsuzsa

Szakmai szerkesztő: Kereszty Zsuzsa