Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Irodalomtanítás a harmadik évezredben

Paraméterek

Szerző Sipos Lajos
Cím Irodalomtanítás a harmadik évezredben
Kiadó Krónika Nova Kiadó
Kiadás éve 2006
Terjedelem 958 oldal
Formátum B/5, keménytáblás
ISBN 963 9423 75 0
Ár:
5.500 Ft
4.950 Ft
Kedvezmény: 10%
A hatalmas terjedelmű tanulmánygyűjtemény a 2005-ben bevezetett Nemzeti Alaptanterv által megkövetelt új irodalomtanítási szemlélet elsajátításához nyújt elméleti segítséget gyakorló tanárok számára.

Leírás

A 2005 szeptemberében felmenő rendszerben bevezetett Nemzeti Alaptanterv jelentős változásokat eredményezhet az irodalomtanításban. Véglegesen lezárhatja azt a korszakot, melyben az irodalomról szóló ténytudás jelentette a műveltséget, amikor a műalkotás forrását, az alkotói szándékot, a szerző életrajzi vonatkozásait, az életműhöz és a világirodalmi tendenciákhoz való kapcsolódást vizsgálták a tanítási órán, azt próbálva meg „kiszűrni” az alkotásból, milyen lélektani-alkati tényezők motiválták a szerzőt, milyen korszemlélet „bontakozik ki” a szövegből. Remélhetőleg meghatározóvá válik a tanítási órán a jelenkori irodalomtudomány szemlélete, fogalomrendszere és beszédmódja, a művek befogadásában a szöveg nyitottságának az elve, s azt fogják vizsgálni-kutatni-értelmezni, milyen eljárások és konstrukciók eredménye a forma, melyek az irodalmi szöveg kristályosodási pontjai, milyen akusztikus, grammatikai, ritmikai, kompozíciós elvek segítségével írható le az alkotás, milyen formakomponensek határozzák meg a művet, miként próbálja megragadni a nyelvi kifejezés az immanencia körvonalait, hogyan érvényesül a befogadói értelemtulajdonítás, mindezen közben pedig háttérbe kerül (viszonylagossá válik) a ma még meghatározó irodalomtörténeti gondolkodás. A történetinek elgondolt „teljesség” helyére új módon strukturált tananyag kerülhet. Az érettségi követelményrendszere szerint összesen hat szerző: Petőfi, Arany, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila pályaképét kell felvázolni (6-8 alkotás segítségével), tizenhárom „portré”-szerű összefoglalásra kerül sor Balassitól Ottlikig (2-3 mű vagy műrészlet intenzív közös olvasásával), nagyobb szerepe lehet egy-egy műcsoportot vizsgálva a műfaj-, a motívum- és a stíluselemzésnek, a látásmódok analízisének, a kortárs irodalom befogadásának, a drámai műnem értelmezésében a dráma és a szöveg, valamint az interpretáció és a befogadás módozatainak, a territoriálisan, etnikailag, ideologikusan elgondolt, a multikulturalitásban megvalósuló regionális kultúrának; új elem a szabályozásban a populáris regiszter szerepeltetése, az irodalom határterületeinek és kulturális kapcsolódási pontjainak beépítése az irodalomtanításba. A kulturális kódrendszer közvetítésének helyére kerülhet a szövegértés fejlesztése, az olvasói kompetencia javítása és az újragondolt, időről időre változó-módosuló-kiegészülő irodalmi kánon is. Az Európai Unió kialakulásával és Magyarország csatlakozásával a kontinens (és benne a Kárpát-medence népei) a posztindusztriális társadalom korszakába léptek. Ebben a szakaszban a használat, a felhasználás, az elsajátítás a meghatározó, a tudás szembesül a megismerhető bonyolultságával, s lassan nyilvánvalóvá lesz, az egyes ember és az embercsoportok tudattalanul, vágyaik és szándékaik alapján épülnek be a történetbe. A folyamatban, melyről Bókay Antal tág összefüggéseket is felvillantva írt az Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban című munkájában, már a kisiskolás korban is kitüntetett szerep jut a szövegértésnek és a gondolkozási folyamatok állandó fejlesztésének, az állítások és a tagadások, a nyelvhasználat, a szövegalkotás javításának. Ebben a vonatkozásban vannak nemzetközi tapasztalatok. Tudható, hogy egyes országokban a populáris regiszterbe tartozó szövegformák: a tömegkultúra alkotásai, a magazinok cikkei, a használati utasítások és termékismertetők olvasása-megértése kerültek előtérbe, az olvasás mint a világ befogadására tett kísérlet önmagában lett meghatározó, függetlenül attól, irodalmi vagy nem irodalmi szövegről van-e szó. Vannak más oktatási koncepciók is. Angliában a közvetítendő irodalom két Shakespeare-művet jelent és egy 1914 előtti és 1914 utáni szöveglistáról választható műegyüttest. A nemzetközi érettségi rendszerben a 16–19 évesek számára a világirodalomból három alkotás választandó egy listáról, az e rendszerben működő egyetlen magyar középiskolában emelt szinten ehhez kapcsolódik Az ember tragédiája, harminc Arany, Ady, Radnóti- és Nemes Nagy Ágnes-vers, az Iskola a határon, néhány novella, egy emlékirat, Kosztolányi, Szabó Magda, Nádas Péter és Lev Tolsztoj egy-egy regénye, valamint szabadon választható, de egymással valamilyen szempont alapján összekapcsolt művek csoportja Babitstól, József Attilától, Szabó Lőrinctől, Petri Györgytől, Kunderától. Mindezen folyamatok figyelembevételével – a Győri Gordon János szerkesztésében közreadott Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében (Pont–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 2003) című könyvből leszűrhető tanulságok alapján – minden iskolában dönteni kell az iskolaprogramok felülvizsgálatáról. Abban az esetben, ha az erőteljes kultúraközvetítésről nem sikerül lemondani, az iskola nem fog felkészíteni a posztindusztriális korszakra, ha pedig csak arra fog felkészíteni, akkor szakadás következik be a kultúra folyamatában. A sikeres megoldáshoz sok mindenre szükség van. A tanári tudás folyamatos megújítására, a műbefogadás ricoeuri lépéseinek tudatos alkalmazására, új munkaformák kialakítására, az előző tantervekben felgyűlt anyag erőteljes csökkentésére, új tankönyvekre, segítő eszközökre, a kultúra új fogalmának kialakítására. Ezt a folyamatot szeretné segíteni ez a könyv. Az első részben az irodalomtanítás elméleti pozícióit foglaltuk össze. A másodikban a világtapasztalatot, a tanári szerep módosulását, a belépő osztályozási rendszer alapjellegzetességeit, a szövegalkotás és szövegbefogadás új lehetőségeit vettük számba. Az ezután következő fejezetek tanulmányaiban – tudatosan vállalva az elgondolt kötet „nem homogén” voltát – egyszerre vagy egymás mellett kínáljuk fel egy-egy probléma tudományelméleti összefoglalását és a tanításra, tananyagszervezésre vonatkozó javaslatainkat.
 
Szerkesztette: Sipos Lajos

Tartalom

Előszó
Első rész
I. Az irodalomtanítás elméleti pozíciói
a. Sipos Lajos: Iskolaszerkezet, irodalomfogalom, irodalomtanítás Magyarországon
b. Bókay Antal: Az irodalomtanítás irodalomtudományi modelljei
c. Kulcsár Szabó Ernő: Irodalomértésünk néhány örökletes előfeltevéséről
d. Sári B. László: A kontextuális megközelítések lehetőségeiről
e. Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: Az irodalomtudomány és a szövegtudományok
f. Orbán Gyöngyi: Az irodalomóra mint hermeneutikai szituáció
g. Zsolnai József: Az irodalompedagógia mint alkalmazott irodalomtudomány és
alkalmazott pedagógia
II. Horizontok az irodalomtanításban
a. Gordon Győri János: Nemzetközi tendenciák az irodalomtanításban
b. Arató László: A tananyagkiválasztás és -elrendezés néhány lehetséges modellje
c. Gordon Győri János: Tanárszerepek irodalomórán
d. Pála Károly: Irodalomtanítás és kompetenciafejlesztés
e. Arató László: Szövegértés, szövegalkotás a magyarórán
III. Műfaj, stílus, motívum
a. Suhai Pál: Az alteritás kora az irodalomban
b. Imre László: A műfajtörténet esélyei a harmadik évezredben - iskolában és
iskolán kívül
c. Olasz Sándor: A regényforma változásai a 20. századi magyar irodalomban
d. Veress Zsuzsa: Az úr ölében / Az isten balján – Mikszáth Kálmán: A jó palócok (1882) – Bodor Ádám: Sinistra körzet (1992)
e. Czimer Györgyi: Szerepkonstrukciók dekonstruálása – Kérdések és válaszok az
Esti Kornél énekében
f. Tolcsvai Nagy Gábor: A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben
g. Vilcsek Béla: Szabadvers(szabad vers)-tipológia napjaink irodalmában
h. Eisemann György: Nemzeti sztereotípiák mint történelmi allegóriák a romantikus
és a modern magyar lírában
i. Fried István: Meghatározók és meghatározottak – Az Osztrák-Magyar Monarchia
szövegisége
j. Fenyő D. György: Egy fabula – öt szüzsé – Kolhaas-történetek
k. Gyeskó Ágnes: A csavargó alakja az irodalomban – egy toposz vizsgálata
l. Vasy Géza: A művész és a clown – Kormos István: Szegény Yorick
m. Tarján Tamás: A cirkusz (jel)világa a közelmúlt magyar irodalmának motivikájában
Második rész
I. Pályaképek
a. Margócsy István: Petőfi és a romantika
b. Szabolcsi János: Petőfi-problémák a középiskolában
c. Nyilasy Balázs: Arany János költészete
d. Fűzfa Balázs: Kommunikáció, erotika és magatartás-szimbólumok Arany János
néhány balladájában
e. Gintli Tibor: Ady Endre
f. Gintli Tibor: Ady újraolvasásának lehetőségei az oktatásban
g. Sipos Lajos: Babits Mihály
h. Jobbágyné András Katalin: A pályaképet összefoglaló óra
i. Olasz Sándor: Kosztolányi Dezső
j. Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi: A cseh trombitás – kései művek előképe
k. Gordon Győri János: Kosztolányi Dezső tanítása a középiskolában (Javaslat)
l. Tverdota György: József Attila
m. N. Horváth Béla: Az analitikus óda
II. Portrék
a. Hargittay Emil: Az Egy katonaének mint az eszményítés verse
b. Debreczeni Attila: Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz
c. Bécsy Ágnes: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
d. Arató László: Kölcsey Ferenc: Hymnus
e. Mohácsy Károly: Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének tanítása különböző korosztályú diákoknak
f. Eisemann György: Anekdoták és különcök – (Beszterce ostroma, A sipsirica)
g. Angyalosi Gergely – Forgács Anna: Megjegyzések Móricz novellisztikájáról – A Barbárok
h. Rónay László: Márai Sándor: Szindbád hazamegy
i. Kulcsár Szabó Ernő: A „szerelmi” líra vége – „Igazságosság” és az intimitás kódolása a késő modern költészetben – Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen
j. Szegedy-Maszák Mihály: Radnóti Miklós és a holokauszt irodalma
k. Kenyeres Zoltán: Weöres Sándor: Istar pokoljárása
l. Radnóti Sándor: Pilinszky János: A szerelem sivataga
m. Fűzfa Balázs: Ottlik Géza Iskola a határon című regényének modernségjegyei, idő- és térpoétikája
III. Látásmódok
a. Kovács Sándor Iván: Az író Zrínyi Miklós és a magyar irodalom
b. Csíkvári Gábor: Az arany ember. Az értelmezés lehetőségei
c. Bezeczky Gábor: A Szindbád ifjúsága mint műfajtörténeti probléma
d. Kecskés András: Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek
e. Cs. Varga István: Az emberi értékkapcsolatok regénytragédiája: Németh László: Iszony
f. Nyiri János: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
g. Görömbei András: Ki viszi át a Szerelmet
h. Tarján Tamás: Örkény István: Tóték
i. Honti Mária: A „szó és szótlanság” költője – Nemes Nagy Ágnes verseiről
j. Szabó B. István: Mészöly Miklós: Saulus
IV. Kortárs irodalom
a. Bednanics Gábor: A történő elbeszélés
b. Görömbei András: Kányádi Sándor: Krónikás ének
c. B. Gáspár Judit: „Paradoxon vagy önmagad szemében.” – Nádas Péter Egy
családregény vége című művének lélektani elemzése
d. Tarján Tamás: Tandori Dezső: Hommage
e. Tarján Tamás: Spiró György: Csirkefej
f. N. Tóth Anikó: Grendel Lajos: Csehszlovákiai magyar novella
g. Márton János: „Harmonia Caelestis”: Esterházy Péter tanítása
h. Németh Zoltán: Az életmű mint irodalomtörténet – Tőzsér Árpád poetikái és a
nyelvhasználat kérdései
i. Fűzfa Balázs: Létezni részben, egészben – Nagy Gáspár és Parti Nagy Lajos egy-egy verseskötetének összehasonlító értelmezése
j. Schein Gábor: Lefordíthatatlan szójátékok – Várady Szabolcs költészetéről
k. Dérczy Péter: Vallomás a mindenségről és az irodalomelméletről – Orbán Ottó:
Vojtina recepcióesztétikája
V. Világirodalom
a. Rajhona Flóra: Az antik irodalom világképe
b. Márton János: A Biblia tanítása a 9. évfolyamon
c. Horváth Géza: Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedései. A menekülés dimenziói
d. Péter Ágnes: Byron, Shelley, Keats
e. Balassa Péter: A regényforma változásai a 19. századi francia irodalomban – Flabuert Bovaryné című regényének értelmezése
f. Kroó Katalin: Bűn és bűnhődés – Gogol, Dosztojevszkij (Tolsztoj)
g. Spira Veronika: Bulgakov: A Mester és Margarita
h. Fűzfa Balázs: Az irodalmi posztmodernség kezdetei – Borges, Márquez, Hrabal
VI. Színház- és drámatörténet
a. Bécsy Tamás: Drámatípusok. A konfliktusos dráma modellje: Szophoklész Antigonéja és Shakespeare Hamletje
b. Bíró Ferenc: A Bánk bánról
c. Görömbei Andrásné: Madách művének belső ellentmondásai a tanításban
d. Bécsy Tamás: Beckett: Godot-ra várva
e. Imre Zoltán: Szöveg és előadás néhány lehetséges kapcsolata a kortárs magyar színházban
VII. Az irodalom határterületei
a. Tverdota György: Irodalmi kultusz
b. Praznovszky Mihály: Kéziratok, hasonmások (az irodalomórán)
c. Hubert Ildikó: Régi szövegek az irodalomórán
d. Bárczi Ildikó: Eredeti szöveg és műfordítás: Janus Pannonius
e. Eck Júlia: Szövegbefogadás, szövegelemzés a kreatív dráma eszközeivel
f. Gelencsér Gábor: Átmeneti idők – Huszárik Szindbádja
g. Fenyő D. György: Sorstalanság – egy regény és egy film
h. Domonkos Péter: Irodalom és filozófia
i. Arató László: A populáris regiszter az irodalomtanításban
j. Lackfi János: Kreatív írás avagy az irodalom mint mesterség
VIII. Regionális kultúra
a. Forgács Anna – Horváth Zsuzsanna: A regionális kultúra tanításáról
b. Bokányi Péter: A nyugat-pannon irodalmi régió
c. Csiszár Edit: Endrődi Sándor Alsóörsön
d. N. Horváth Béla: Regionalizmus – kultúra. Baka István – Szekszárd
Szerzőnév-, mű- és kötetcímmutató