Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

„Megbombáztuk Kaposvárt”

Paraméterek

Szerző Eörsi László
Cím „Megbombáztuk Kaposvárt”
Alcím A kaposvári Csiky Gergely Színház és a kultúrpolitika
Kiadó Napvilág Kiadó
Kiadás éve 2013
Terjedelem 222 oldal
Formátum A/5, ragasztókötött
ISBN 978 963 338 323 0
Ár:
2.900 Ft
2.320 Ft
Kedvezmény: 20%

Eörsi László tanulmánya két részből áll. Az első rész a kaposvári színház küzdelméről szól a kádári–aczéli kultúrpolitika idején. A második rész a kaposvári színház rendszerváltás utáni sorsáról szól: nyolc–kilenc évig tartó viszonylagos függetlenséget lassanként újból a politikai beavatkozás váltotta fel.

Leírás

Eörsi László tanulmánya két részből áll. Az első rész a kaposvári színház küzdelméről szól a kádári–aczéli kultúrpolitika idején. A Kádár-rendszer idején a kaposvári Csiky Gergely Színház bizonyult a legnagyobb hatású magyar színháznak fiatal rendezők (Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás és mások) tevékenységének következtében. A magas esztétikai színvonal mellett a kitüntetett figyelemnek tudható be az is, hogy jó néhány produkció a hetvenes évek közepétől feszegetni kezdte az aczéli tűrt kategória kereteit. Az első komolyabb feszültség a társulat 1976-os vígszínházi vendégjátékán keletkezett, mivel az Állami áruház című operettet úgy játszották, hogy kifigurázták vele a rendszert. Az 1981–82-es évadban két előadás is kivívta a kultúrkorifeusok haragját. Shakespeare III. Richárdja a kaposvári rendezésben erősen emlékeztetett a lengyelországi rendkívüli állapot bevezetésére, és komoly központi támadásokat váltott ki. A legveszélyesebb (egyben a legsikeresebb) produkciónak ebben az időszakban a Peter Weiss Marat / Sade drámája bizonyult. A legprovokatívabb eleme a Corvin köz fotója volt, amely előtt a Kikiáltó utcakővel a kezében zokogott. Az előadás ügye a PB elé került, Köpeczi Béla miniszter a nyilvánosság előtt bírálta meg keményen a darabot. Mi több, Kádár János is hallatta szavát, igaz, ő nem nyilvánosan. Ám mindeközben a produkció átütő nemzetközi sikereket aratott, és a kaposvári lokálpatrióta pártvezetés kiállt a színház mellett. Végül nem tiltották be a darabot és a színház további működését sem lehetetlenítették el, bár a gyakori feljelentések következtében 1988–89-ig nem múlt el a politikai nyomás. A második rész a kaposvári színház rendszerváltás utáni sorsáról szól: nyolc–kilenc évig tartó viszonylagos függetlenséget lassanként újból a politikai beavatkozás váltotta fel. Bár a hazai színházak közül a kaposvári továbbra is az egyik legjelentősebb maradt, az ezredfordulón helyben jelentősen csökkent a bázisa: a Fidesz–KDNP-s városvezetés sem kedvelte a még mindig aktuális üzeneteket közvetítő és egyben „polgárpukkasztó” produkciókat, amelyek nagyobb részét Mohácsi János rendezte. A forradalom 50. évfordulóján bemutatott 56 06/őrült lélek vert hadak című előadást sokan – egyébként teljesen érthetetlenül – magyarságukban sértőnek találták, és egy szélsőjobboldali portál tovább gerjesztette az indulatokat. Ez kiváló ürügyként szolgált a központi vezetéstől erősen függő városvezetésnek arra, hogy felszámolják színház arculatát. Döntő lépésre 2008 tavaszán került sor, az új igazgató, Schwajda György kinevezésével, s ezzel az addigi profil erőteljesen a kommersz színjátszás felé mozdult el. A mai kaposvári színház pedig végképp elvesztette azt az imázsát, amiért korábban „Kaposvár-jelenség”-nek nevezték. E nagy múltú, Európa-szerte ismert műhely eljelentéktelenedésének a legfőbb kiváltó oka tehát a politikai beavatkozás volt.

Lektor: Sirató Ildikó