A kender és termesztése

A termelőknek és szakembereknek egyaránt szóló könyv a magyarországi kendertermesztés botanikai leírását tartalmazza. Foglalkozik a kender biológiájával, genetikájával, nemesítésével. Ismerteti a kender termesztéséhez szükséges tudnivalókat a vetéstől a betakarításig.

Az utolsó, kenderrel foglalkozó könyv Magyarországon 1981-ben jelent meg, A kender és a rostlen termesztése címen, amelyben a kendertermesztési fejezeteket e könyv szerzője, a rostlenét pedig Manninger Gusztáv írta. Azóta a rostlen termesztése röviddel a könyv megjelenése után végleg megszűnt, a kendertermesztés pedig 1991-ben, vagyis a rendszerváltással egyidőben majdnem megszűnt. Vajon mi okozta és mi indokolta e növény termesztésének ilyen gyors hanyatlását? A kender termesztése elsősorban politikailag szűnt meg. Igy mindenekelőtt a Szovjetunió széthullásával a nagy szovjet megrendelések elmaradása (évi 5 millió m² ún. félkender ponyva, amiben a láncfonal pamut, a vetülék fonal kenderszálból font fonal), a kendergyárak tönkretétele, megszűnése, elidegenítése úgy, hogy mára a rendszerváltáskori 6 kendergyár közül csak kettő maradt meg épségben (a szegvári és a nagylaki), amelyeknek azonban kapacitása legfeljebb 10-20%-ban van kihasználva. A műszálak főként a zsineg gyártásban vették át a kender szerepét. (A műszálak inkább a len felhasználási területét csökkentették.) Jelenleg Magyarországon néhány száz ha-on termesztenek kendert, illetve Nyugat-Magyarországon és Békés megyében mintegy 400 ha-on termesztettek külföldi cég(ek), amelyek a megtermelt kórót kiszállították és vetőmagjuk is saját behozott vetőmag volt. A rendszerváltáskor még 6000 ha-on termesztettünk kendert a világ legnagyobb, 9 t/ha átlagtermésével. A kendertermesztés Közép- és Kelet-Európában gyakorlatilag megszűnt, ugyanakkor Nyugat-Európában óriási módon fellendült, mert a kenderrostot már nem a hagyományos textilipari célokra használják fel, hanem elsősorban cellulózipari, építőipari (szigetelők, geotextíliák) és bármilyen hihetetlenül hangzik is, járműipari célra (belső burkolás, kalaptartók stb.). Ugyanakkor a finom olaja nemcsak étkezési, hanem kozmetikai célra is felhasználásra kerül. Az építőipari (szigetelők) és bizonyos mértékű járműipari felhasználásnak, valamint olajának kozmetikum alapanyagként való alkalmazásának – a jelenlegi dekonjunktúrában is – hazánkban is lenne perspektívája. Jelenleg a kendertermesztés újbóli feltámasztásának a legfőbb akadálya a tőkehiány, hiszen talaj- és éghajlati viszonyaink mit sem változtak a rendszerváltás óta. Megfelelő, a jelenlegi EU-termékpályákhoz igazodó termesztéssel ismét az élvonalbeli kendertermesztő országokhoz zárkózhatnánk fel. Kelet-Európán belül Magyarország mindig is vezető helyet foglalt el a kender, nem a vetésterület tekintetében, hanem sokkal inkább a minőség és a nemesítés terén. 8 fajtánkkal és 1989-ben 6 000 ha-on elért 9 t/ha átlagterméssel messze elhagyta az összes európai fajtákat és termésátlagokat, és emellett még 500-600 tonna nemesített vetőmagot exportált. Magyarországon eddig – a vékony Kultúrflóra kivételével – még nem jelent meg tudományos igényű könyv a kenderről. Úgy véljük, ez az első ilyen igényű munka. Hazánkban még az nem dőlt el végérvényesen, hogy ha majd a kender újból feléled, milyet és mennyit fogunk termeszteni, de hogy termeszteni fogjuk, annyi bizonyos, mert ami Nyugat-Európának jó, az jó Magyarországnak is.

A szerző

Agroinform Kiadó, 2004.

Írta: Bócsa Iván

Lektor: Tárkány Szűcs Sándor, Iványiné dr. Gergely Ildikó

Kapcsolódó témakör:

Növénytermesztés