Táncművészet
A könyv bevezetést ad a táncos írásbeliség rendszerébe, megismerteti az olvasót a Lábán-kinetográfiával. A Kárpát-medence eredeti néptáncainak, elsősorban a magyar néptáncok mozdulatvilágát egyre mélyebben és részletesebben megismerve haladhat végig az érdeklődő a lejegyző rendszer módszerein és lehetőségein.
Novák Ferenc (közismert nevén: Tata) a magyar táncművészet kimagasló, legendás alakja, évtizedeken keresztül – napjainkban is – meghatározó személyisége. A kötettel Tata 85. születésnapján szeretnénk tisztelegni hatalmas életműve előtt, ennek egy kevésbé ismert területét állítva a reflektorfénybe: Tata elméleti (verbális) megnyilatkozásait.
A pozsonyi születésű Lábán Rudolf a 20. század európai táncművészetének egyik legnagyobb alakja volt. Sokfelé ágazó tevékenysége hatalmas területet ölelt fel, mintegy 120 koreográfiát készített, 15 könyvet és több mint 70 tanulmányt adott közre.
A kötet a hazai színpadi táncművészképzés 1833 és 1958 közötti intézménytörténetét tekinti át. A kezdő időpont a táncos képzés állami szerepvállalásának első eseményéhez, a Magyar Tudományos Akadémia színházi pályázatához köthető. A záró dátum nem általános cezúra, de a bemutatott intézmények történetében azonosítható szakaszhatár.
Tánctörténeti források páratlan gazdagságát kínálja ez a szöveggyűjtemény, mert a kötet a színpadi tánc legjelentősebb személyiségeinek olyan megnyilatkozásait fogja egybe, amelyek zöme még soha nem jelent meg magyarul.
„Mesti” – tanítványok generációi szólították így Timár Sándort, saját műhelyében, a Bartók Béla Táncegyüttesben, számtalan amatőr együttesben itthon és külföldön, később az Állami Népi Együttes élén. Tanítványai és munkatársai számára nem egy volt a mesterek között, hanem „a Mesti”, aki pedagógusként és koreográfusként a néptánc világának addig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg előttük.
A Hagyományok Háza kiadásában DVD-n megjelent összeállítás több mint 20 falu, zömmel az Erdélyben élő magyar, kisebb számban a román és cigány népesség adatközlőinek táncait tartalmazza. A lemezen és kísérőfüzetében magyarul és angolul is olvasható a megjelenített filmrészletekhez kapcsolódó, Varga Sándor néptánckutató, Galát Péter táncművész és Sztanó Hédi néprajzkutató által írt tanulmány.
Varga Sándor könyve az 1993 óta, a közép-erdélyi Mezőségen, főleg az egykori Kolozs megyéhez tartozó Visában végzett kutatásai eredményeit mutatja be. A szerző a Visában végzett mélyfúrásszerű vizsgálatok alapján társadalmi, politikai és gazdasági kontextusba helyezve mutatja be és értelmezi azokat a kulturális folyamatokat, amelyek a falu 20. századi tánckultúráját jellemezték és jellemzik.
A Végtelen motívum a Magyar Állami Népi Együttes fennállásának hetvenedik évfordulója alkalmából készített fotóalbum. Váradi Levente fényképei egy olyan világba kalauzolnak el, amely rejtve marad a kívülálló szemek elől, a próbák izmokat nem kímélő pillanataitól a színpad lelket felemelő csillogásáig.
Nagyon fontos a táncpedagógusi munka során a táncosok öltöztetésre való nevelése, a jelmezek, viseletek kezelésének megtanítása is. A könyv a népviselet színpadra alkalmazásának és a néptánccsoportok színpadi öltöztetésének elméleti és módszertani kérdéseit tárgyalja.
A Sárköz, ez a gyönyörű földrajzi vidék és annak speciális tánchagyománya mindig is nagy divatnak örvendett a magyarországi táncosok körében, és természetesen a táncpedagógiában is helyet kapott a megfelelő életkori sajátosságok figyelembe vételével.
Lévai Péter, a Magyar Táncművészeti Főiskola adjunktusa, a művészetoktatás Országos Szakmai Minősítő Testületének elnöke dolgozta ki a „Szökkenjünk-ugráljunk” elnevezésű ugrós-tánc modulrendszerű oktatás-módszertant. Ez az óravezetés a készség- és képességfejlesztés új lehetőségeit tárja fel a művészetoktatás területén.