Leírás
A „Furulyaiskola” III. kötete közvetlen folytatása az előző kettőnek, ezért feltételezi azok teljes ismeretét. Tanulását csak akkor ajánlatos elkezdeni, ha már megfelelő fúvás- és ujjtechnikával rendelkezünk.
A „magas hangok” megszólaltatásához – a fúváserősség biztonságos váltásán kívül –, a tiszta intonálás is szükséges. A díszítések, cifrázatok, variációk gyors és könnyed ujjmozgást igényelnek, amihez párosulnia kell az improvizációs készségnek is. A fentiek ismeretében a Furulyaiskola III. kötetének tanulását csak 3-4 éves gyakorlat után javasoljuk elkezdeni. Ez vonatkozik a nagyobb furulyák, vagy a fa- és rézfúvós hangszerek kezdésére is.
Az „Altfurulya” c. fejezet nem tartalmaz hangszertechnikai utasításokat, viszont a szopránfurulyára vonatkozó ismereteket kiválóan alkalmazhatjuk az altfurulyára is.
Az 1. kötetben található magyarázatok, technikai utasítások és gyakorlatok mind vonatkozhatnak az altfurulyára, csak a megszólaló hang magassága (ill. mélysége) változik. Az altfurulya ún. transzponáló hangszer, a szopránfurulyához viszonyítva egy kvinttel (5 hanggal) mélyebben szól (C" = F' alaphang). Kezdetben írjuk át a gyakorlatokat, meghagyva a C szopránfurulya fogását, viszont a kottaképet vagy 5 hanggal lejjebb, vagy 4 hanggal feljebb írjuk. Készítsünk magunknak altfurulya-fogástáblázatot és ezt memorizáljuk. A tenorfurulya fogásrendje megegyezik a szopránfurulyáéval, a basszusfurulya pedig az altfurulyáéval. Alaphangjuk egy-egy oktávval mélyebben szól. Ha egy furulyaosztályban szoprán- és altfurulya is van, megkezdődhet az igazi kamaramuzsikálás. Aki eddig eljut a hangszertanulásban, megismerheti a zene minden gyönyörűségét, örömét.
Editio Musica Budapest, 2002.
Írta: Béres János
Kapcsolódó témakör:
Paraméterek
| Szerző | Béres János |
| Cím | Furulyaiskola III. |
| Alcím | Javított kiadás |
| Kiadó | Editio Musica Budapest |
| Kiadás éve | 2002 |
| Terjedelem | 52 oldal |
| Formátum | A/5, irkafűzött |
| ISBN | 080 07332 2 |
Kapcsolódó kiadványok
